2015. december 18., péntek

Vegyük komolyan a neoratkoistákat?

Ratkó Anna, a sorok közti példakép.
Forrás: Sulinet
Miközben megy a szkander a kormányzat, a Magyar Telekom, a Kövér-Ákos duót szeretők és nem szeretők tábora között, a jelek szerint megfeledkezünk a történelemkönyvekből tanultakról. De még a minimális matematikáról is. Egy kicsit magam is. Igyekszem hát pótolni. Rögtön az elején leszögezve, hogy ehhez a legteljesebb mértékben elkezdem komolyan venni azt, amit Kövér László, Kovács Ákos mondott a népszaporulat kérdésében.

Megfeledkezve arról, hogy Ákos mondandója alapvetően elég védhetetlen az emberi értékek tiszteletben tartásával. Ahogy arról is, hogy Kövér Lászlót komolyan véve a lányát dobja oda koncnak a szaporodni vágyó ismerősei elé. Még azt sem kérem számon, hogy a nem tegnap férjhez ment (majdnem azt írtam nősült) Orbán Ráhelről sem kismama-ruhában készült az utolsó publikus kép. Mindezt felejtsük el, és forduljunk az ágy felé. Nem a fal felé kedves ifjúság, hanem az ágy és a partner felé. Ha akarja, ha nem. Tizenhat és negyven év között legyen terhes mindenki. Mert ez a nép vezérének óhaja. Igaz magyar tehát dug, baszik, kefél, hágik, illetve közösül. Izibe! Mert különben jön Kövér házelnök úr, és berajzolja a fekete pontot. Esetleg saját kezébe veszi a gyerek és unokakérdést.

Namármost. Tegyük fel, hogy felhevülten lelkes tömeg teljesíti a vezérkar kérését. Mi következik ebből? Egyelőre semmi. Mikor lenne jó a gyerek? 20 éve. Úgy nagyjából. Mert egyelőre nem gyerekből van kevés, hanem szakorvosból, vízvezeték-szerelőből, mérnökből, és általában szakemberből. Mennyi ezek legyártási ideje? Úgy van! 18-20 év. Mínniimum! Tehát mennyi esély van arra, hogy a gazdasági exodus kormányának kártételét kiegyensúlyozza a most megdöntött sokaság? Semmi. Miért? Mert a biológia mai állása szerint még a születésig is kilenc hónap kell. Ezt ugyan Fideszben már két éve sem értették, de ettől a humán szaporodásbiológia nem sokat változott az elmúlt évezredekben. Az országban jelenleg fellépett akut szakemberbajokon tehát nem segít a nagy büszkén állított magyarság. Izé, …. Na szóval… AZ.

Nagyjából ez volt valószínűleg a probléma Ratkó elvtársnő ötleteivel is. Elfelejtette, hogy a gyerek nem felserdült TSz-tagként születik. Ellenben megszületik, ha egyszer nem hagynak neki más választást. Márpedig öntudatos magyar nem hagy. Elvégre az összes vezető elvtárs kormányhoz közeli emberke azt üzente. Tehát megszületik. Orbán Viktor Ráhel nevű lányának gyermekétől a zalai zsákfaluban nyomorgó gyermekéig mindahány. Na, ekkor kezd történni valami. Leginkább az, hogy kellene a szülészeti, előtte pedig a nőgyógyászati szakrendelés. Ráadásul nem csak a csupasz épület, hanem orvossal, nővérrel, védőnővel. Mindazokkal, akikből lassan több dolgozik a határon kívül, mint a határokon belül. Ámde nincs, mert most születne. De sebaj. A középkorban is születtek gyerekek. Jöhet a kifőzött lepedő, és az ima. Főleg az ima, hogy a gyerek egészséges legyen. Meg azért is, hogy az anyuka túlélje a szülést. Akkor is, ha nem Orbán Ráhelnek, vagy Kovács Ákosnénak hívják.

De Mária országában az ima duplán számít, tehát minden szép, minden jó, és potyognak a gyerekek. Nem az égből, hanem az anyákból. Elvégre ágyba lett vezényelve mindenki, aki nem húzott még el az országból. Kellene a bölcsőde, az óvoda, az óvodapedagógus, dada, és a többi. Fel lehet építeni időben? Fel. Jó példát ismerünk erre. Nem hiába épültek a Ratkó-korszak nyomására azok a lakótelepi nevelőtelepek, amelyek gyermek és pedagógus híján békében rohadoznak szét sokfele az országban. Tehát fel lehet építeni. Épülnek? Nem. Stadionok épülnek. Nagy tisztelettel nem érdeklődné meg valaki a nagy tisztelettel egyre kevésbé rendelkező vezérürüket, hogy mégis: hova tennék a gyerekeket, ha komolyan venné őket a lakósság? Márpedig vegye csak komolyan. Mert akinek bársonyszéket szavaztak, azt ne kergessék ki a hitvesi ágyból se. Miközben lehet, hogy lakáshoz juthatnak Lázár úr ígéretéből, de azért a gyereknek néha ruha, vacsora és egyéb ilyen földi hívság is kellhet. S jobb, ha azonnal felkészülnek a béke gyerekkölcsön-kötvények vásárlására az óvoda, iskola, és hasonlók falainak felhúzására. Tanár nem lesz bennük, de legalább lesz fal, ahova a szép narancsos falújságot kitehetik majd. A szülők. Hálakönnyeket morzsolva.

Úgyhogy tessék csak komolyan venni a Kövér, Kovács Orbán és Lázár urakat. Ágyba parancsolni a nőket. De aztán semmi ökölrázás. Semmi morgás, hogy csak parlagon nőt rabszolgának sikerül az a gyerek. Szó ne essék, hogy nem lesz hol megszületnie sem. Tanulásra ne is gondoljon. Sőt! Ne is gondolkodjon, ha lehet. Tanulnia úgysem lesz hol, és úgysem lesz kitől. Elvégre ez a generáció az, amelyik első körön pótolni hivatott azokat, akik már most is hiányoznak. Köszönhetően a társadalom, évek óta felpörgetett, szociális abortuszának.

Amikor tehát a nagy magyar nemzeti himbatulajdonosok felülnek a poligon ló esedékes túloldalára, előtte számoljanak. Először kilencig. Aztán néhány ezer milliárdig. Először kilencig, mert annyi a terhesség átlagos ideje. Aztán néhány ezer milliárdig, mert annyit kellene előteremteni ahhoz, hogy a megszületendő neoratkó-gyerekek ne a gyermekhalandóság, az analfabetizmus statisztikáját növeljék. Mert a gyermek tényleg érték. Túl nagy érték ahhoz, hogy álkonzervatív, demagóg honfiak kampányeszköze legyen csupán. A stadionokból, felcsúti kisvasútból, és társaiból pedig addig is meg kellene próbálni orvosi rendellőt, bölcsit, ovit, sulit varázsolni. Felkészül: Harry Potter.

Andrew_s

1 megjegyzés: