2015. december 24., csütörtök

Anti-Karácsony 2015

Forrás: dark.pozadia.org
avagy: Túlélhető Karácsonyt a kilépetteknek


A Karácsonyról az elmúlt évszázadok alatt már szinte mindent megírtak. Volt rá idő. S most ne is foglalkozzunk az olyan politikai vetületekkel, amelyből csak gondja lehet azoknak, akik szerint ősi kultúrkör az európai kereszténység, amit Szent István vérrel és vassal vezetett be errefelé. De a biológiai vetületekkel sem, mert akkor meg azoknak származik kétely belőle, akiknek a december 8-i fogantatás és a december 25-i születés nem jön össze. Maradjunk annál, hogy: Karácsony márpedig van.

Függetlenül attól van, és létezik, hogy ki mivel magyarázza az ünnep eredetét. Van és létezik, mint az év kitüntetett napja. Amelyről magam is többször írtam. Arról is, hogy a naptárra bökve mennyit ér a szeretet. Pont annyit. Nem véletlen, hogy a Karácsony az öngyilkosok ünnepe is. Jogos lehet a kérdés: Mi változott? Valójában semmi. A szeretet karácsonyi megélésének körülményei, korlátai változtak talán. A gazdasági exodus kormányának ténykedése sokaknak megnehezítette. Mármint a fizikai kapcsolattartást. Különösen a már kint gyökeret eresztő gyermekekkel. Akiknek lassan alakul a saját családjuk. Új kötelezettségekkel. De esetleg korántsem nagyobb lelkesedéssel. A Karácsony iránt. Amiről már korábban is írtam: sokaknak a kötelező öröm kötelezően letöltendő ünnepe. Az öröm tárgyának konkrét megítélését firtató kérdésre pedig jön a sablon válasz, hogy örüljön az életnek.

Ami alapvetően egy absztrakció. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy az ember biológiai élete nem a saját döntésének a következménye. Az emberi életminősége pedig legtöbbször még annyira sem. Valójában a szülők ténykedésének az eredményeként létező biológikum a társadalom szövedékébe belepréselve. Ettől persze világért le nem beszélnék senkit arról, hogy ennek örüljön. Már csak azért sem, mert sokakat örömmel várnak a szülei, és ha számukra a létezés puszta ténye is kielégítő, akkor boldog mosollyal ülhetnek, állhatnak elébe a mindennapoknak. Akár a Karácsonynak is. S ők most meg is sértődhetnek. Velük ugyanis a továbbiakban nem igazán szeretnék foglalkozni. Boldogok, az életet kipipálták. Kiegyensúlyozottak és problémáktól mentesek.

Azonban sokan lehetnek azok is, akik kipipálják a mindennapokat, boldognak hazudják magukat és a mindennapokat egy borotva élén kiegyensúlyozottan élik túl. A mosolyuk kemény, a mosolyuk mosolytalan, a szemük szikrákat vet, a foguk csikorog. De állítják: boldogok. A létük a lét árnyéka, életük a véletlen játéka. Akár tervezték, akár csak kártyán vetették a szülők a jöttüket. 2013-ban nekik, róluk írtam, hogy a borotva élén egyetlen rossz ünnepi lépés elég ahhoz, hogy a következő lépés a semmibe vigyen. Nekik azt mondani, hogy örüljenek: sértés is lehet. S ők azok, akik villámgyorsan visszakérdeznek: minek kell örülni. Ma éppen minek kell örülni? Mert kell, az világos. Mint Holdtalan éjjelen a felhős alföldi éjfél.

Nos, nekik szeretnék ezúton túlélhető napokat kívánni. Jelezve a többieknek, hogy az, akit nem szeretnek, aki a szeretetről leneveltek, akit megvetnek, és akit kinevetnek, még nem feltétlenül gyűlöl. A boldogtalan még nem gonosz. Nem gyűlöl, és nem szeret. Túlél. Mert évekkel korábban két ember találkozása úgy hozta: nincs más jelenhelyzeti választása. Szomorú? Aligha. Inkább kilépett. A konvenciókból, az elvárások sablonjaiból. Azokból, amelyek nyomán ráböknek a naptárra, és közlik vele: örülj, és légy boldog.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook