Hitler „munkásságának” egyik sarokpontja kétségtelenül a
nevével fémjelzett „Mein Kampf” című könyv. A 3, Birodalomban kötelező
olvasmány, a hívők könyvespolcának kötelező tartozéka volt. De nem okvetlenül csak
náluk. A II. Világháború után Németországban nem adták ki. Mostanáig.
A Reuters
pár napos hírét az ATV
is átvette, és a hetven éves kiadástalanságban az a kilenc nap eltérés a két
hír megjelenése között tulajdonképpen nem is játszik. Azt a hetven évet pedig
bárki kiszámolhatta. Mármint bárki, aki figyelemmel kísérte a nevezett mű német
kiadhatóságának történetét. Mi tagadás, nem tartozom közéjük. Egyébként az sem
okvetlenül, aki el akarta olvasni, mert az új kiadás hiánya nem jelenti azt,
hogy elérhetetlen lett volna. Akár az Amazon-on
is rá lehet keresni. A kritikai kiadás tervezetéről meg legalább három éve
tudhatunk. Mert jelenleg sem más a terv: egy kritikai kiadás megjelentetése.
Amely könyvkiadást lehet akár zsigerből is elítélni, de
valószínűleg felesleges. Korunk fasisztáinak aligha kell más kiindulópont, mint
a bennük elfojtott indulat. Ugyanakkor az ismert, megismerhető gondolatokkal
mindig könnyebb vitába szállni, mint a háttérben erjedő, sarokba dobottan
rothadó eszmékkel. Alkalmasint ezért veszélyes a szólásszabadság a diktatúrákra
is. Túl gyorsan leplezi le az érvek hiányát, a hamis szólamokat. De ez most
mellékvágány, és legfeljebb azért volt érdemes megemlíteni, mert Hitler
könyvének egy kritikai kiadása a fasizmus, vagy szélesebb ívet véve, a
fajelméletek, és a rasszizmus elleni fellépést is segítheti. Segítheti, de nem
okvetlenül segíti. Mert azért ez mindig egy sok szereplős játszma. Amiben a
könyvkiadó, a tanárok kisebb nagyobb szervezetei nem képezik a teljes szereposztást.
A színpadon ott van a teljes közélet, a napi politika, a napi indulatok, a teljes
társadalmi környezet.
Ebből a szempontból szinte conteo-szerű ötleteléshez is
eljuthatunk a „Mein Kampf” kiadásának időzítésével, az ezzel kapcsolatos
kommunikáció felmelegítésével összefüggésben. Ebben a következők figyelembe
vétele lehet szükséges.
- A szerzői jog tulajdonosa ugyanis Bajorország. A
kiadásról értelemszerűen a bajorok döntenek, illetve döntöttek.
- A szélsőséges eszmék leggyakoribb célpontjai jelenleg a menekültek,
a migránsok.
- A szélsőséges eszmékhez önmagában Hitler könyve
nyilvánvalóan nem kell. De a szélsőséges csoportoknak mégis egyfajta „kézikönyvet”,
szellemi origót adhat.
- A migránsokkal kapcsolatos kérdésben Angela Merkel politikájának
egyik legerősebb ellenzőit képviselik a bajorok, akik pont most gondolták
időszerűnek a „Mein Kampf” kiadását.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bajor
politika a szélsőségesek felpiszkálását tartaná célkitűzésének. Mert ez azt
sejtetné, hogy a szélsőségesek szeretnék közvetve felhasználni Merkel
megbuktatásához. Németország pedig valószínűleg gyakorlóbb demokrácia annál,
mintsem egy ilyen manővert „bevegyen”. De azért az sem biztos, hogy a szerzői
jogok tulajdonosai a legjobban időzítették az új kiadást.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése