2015. december 30., szerda

Térdre! MTVA-hoz!

Az év vége felé közeledve teljesen természetes, hogy sorakoznak azok a hírek, amelyek már a jövővel foglalkoznak. Még akkor is, ha ezek egyike-másika a múltat idézi. Ahogy az MTVA, avagy a „királyi média” is megtette az egyik nagy tervbejelentést. Ezek szerint jön a napi globál-ájtatosság a Kossuth rádióban.

A kivitelezést illető hír az, hogy a „Krónika utáni percekben a négy történelmi egyház egy-egy képviselője fogja megosztani gondolatait a hallgatókkal”. Kiegészítve azzal, hogy alapvetően mindez a napi imádság hallgatókhoz cipelését jelenti. Végső soron egyfajta szellemi vízállás-jelentésként is felfogható. Legfeljebb majd nem az Inn éppen aktuális buckásodása fog visszaköszönni a háttérzajként rádiózók fülébe, hanem azok a szellemi mantrák, amelyek mentén az egyházak próbálnak lavírozni a honi valóságban. Amely kacskaringókat jól jellemzi az, hogy I Ferenc és Erdő Péter véleménye sincs minden esetben teljes fedésben.

A négy egyház, aki királyi igeidőt kap, az a római katolikus, a református, az evangélikus, illetve a zsidó felekezet. Minthogy ezek kerültek kikiáltásra, mint történelmi egyházak. Lelkük, mondhatni lelki üdvük rajta. Azoknak, akik ezt eldöntötték. A hallgatók végső soron akár a kikapcsoló-gombbal, illetve a szelektív süketséggel is szavazni tudnak. Pontosan úgy, mint a reklámok esetében. Amiért ez az egész megér talán egy misét, az az, hogy Magyarország elvileg egy szekularizált államisággal rendelkező ország. Annak ellenére, hogy Hoffmann Rózsa, az oktatásban, annak idején, nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy a szekularizáltság virtuálissá váljon. Így elsőre elég furcsa, hogy néhány kiragadott ideológiai iskola közpénzen és egy állami médiumban kap reklámidőt. Mert valami az súgja: az egyházak nem fogják reklámidőként kifizetni a tanításaik népszerűsítésére szolgáló perceket. A félreértések elkerülésére gyorsan le is szögezném, hogy nem a többi egyházat hiányolom a műsoridőből. Pusztán azt képzelném, hogy az egyes egyházak hitéletét meg kellene hagyni az egyes egyházak keretei között. Megoldva ezzel különben azt is, hogy egyik vallási közösség se érezze magát kirekesztve, korlátozva.

Miközben a közleményben megjelentek alapján „a közszolgálati médiaszolgáltatás célja a vallási közösségek kultúrájának és értékeinek bemutatása, ápolása és gazdagítása”. Ami ellentétben áll azzal, ha csak négy kiválasztott egyház kap erre lehetőséget. Magyarországon nem csak négy vallási közösség létezik. Ha tehát az MTVA esetében ezt az indokot komolyan kellene, komolyan lehetne venni, akkor az országban regnáló minden vallási közösség számára teret, illetve időt kellene biztosítani. Már csak azért is, mert a közpénzbe azok az állampolgárok is beszállnak, akik egyik vallási közösségnek sem a tagjai, vagy a kiragadott négytől különböző közösséget építenek. Ráadásul politikailag is indokolt lenne néhány további vallási közösség bemutatása.

Gondolok itt például a Magyar Iszlám Közösségre. Még akkor is, ha létszámuk messze alatta marad annak, ami a kormányzati pánikkeltést indokolná Allah követőivel szemben. De talán éppen a kormányzati hisztériakeltés indokolhatná leginkább, hogy szót kapjanak az iszlám hívői. Megismertetve azt a kultúrát, amely annyira mélyen gyökerezik, mint arab számok használata. Elejét véve az oktalan pániknak, az oktalan indulatkeltésnek. Amelyhez az MTVA akarva, vagy akaratlanul, de hozzájárul, amikor az iszlám kultúra és értékek autentikus bemutatását nem tervezik. Ahogy a jelek szerint kimarad a Krisna-tudatú Hívők Közössége is. Holott talán az ő kulturális értékrendjük is megérné a publicitást. Még akkor is, ha az általuk szervezett ételosztásokkal alighanem nagyobb ismertségre tehetnek szert, mint amit a kormányzat szeretne. Azért az MTVA lehetne tekintettel rájuk is. De az összes többi, itt meg nem nevezett, vallási közösségre is. Melyek közt több olyan is van, amely a Bibliát tekinti szent könyvének. Mely mű az MTVA közleménye szerint is kiemelésre került.

Amikor azonban szó sem esik másról, csak négy vallási közösségről, akkor óhatatlanul felmerül, hogy alapvetően kormányzati szekértolásról van szó. Kifelejtve minden olyan vallást, amelynek alaposabb ismerete rombolná a „gonosz és primitív iszlám” gőzerővel kommunikált imázsát, vagy tevékenységük ciki a szegénység tagadását szolgáló kommunikátorok számára. Vagy csak pusztán zavaró, hogy vannak. Igazolva, hogy a magyar lakosság nem az orbanizmus ideológiai esztergáján alakul. De addig is: „Térdre, imához!”. Vagy inkább: fülre, imára!


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook