Az év vége felé közeledve teljesen természetes, hogy
sorakoznak azok a hírek, amelyek már a jövővel foglalkoznak. Még akkor is, ha
ezek egyike-másika a múltat idézi. Ahogy az MTVA, avagy a „királyi média” is
megtette az egyik nagy tervbejelentést. Ezek szerint jön a napi
globál-ájtatosság a Kossuth rádióban.
A kivitelezést illető hír az, hogy a „Krónika utáni percekben a négy történelmi
egyház egy-egy képviselője fogja megosztani gondolatait a hallgatókkal”.
Kiegészítve azzal, hogy alapvetően mindez a napi imádság hallgatókhoz cipelését
jelenti. Végső soron egyfajta szellemi vízállás-jelentésként is felfogható.
Legfeljebb majd nem az Inn éppen aktuális buckásodása fog visszaköszönni a
háttérzajként rádiózók fülébe, hanem azok a szellemi mantrák, amelyek mentén az
egyházak próbálnak lavírozni a honi valóságban. Amely kacskaringókat jól
jellemzi az, hogy I Ferenc és Erdő Péter véleménye sincs minden esetben teljes
fedésben.
A négy egyház, aki királyi igeidőt kap, az a római
katolikus, a református, az evangélikus, illetve a zsidó felekezet. Minthogy
ezek kerültek kikiáltásra, mint történelmi egyházak. Lelkük, mondhatni lelki
üdvük rajta. Azoknak, akik ezt eldöntötték. A hallgatók végső soron akár a
kikapcsoló-gombbal, illetve a szelektív süketséggel is szavazni tudnak. Pontosan
úgy, mint a reklámok esetében. Amiért ez az egész megér talán egy misét, az az,
hogy Magyarország elvileg egy szekularizált államisággal rendelkező ország.
Annak ellenére, hogy Hoffmann
Rózsa, az oktatásban, annak idején, nagy lépéseket tett annak érdekében,
hogy a szekularizáltság virtuálissá váljon. Így elsőre elég furcsa, hogy néhány
kiragadott ideológiai iskola közpénzen és egy állami médiumban kap reklámidőt.
Mert valami az súgja: az egyházak nem fogják reklámidőként kifizetni a
tanításaik népszerűsítésére szolgáló perceket. A félreértések elkerülésére
gyorsan le is szögezném, hogy nem a többi egyházat hiányolom a műsoridőből. Pusztán
azt képzelném, hogy az egyes egyházak hitéletét meg kellene hagyni az egyes
egyházak keretei között. Megoldva ezzel különben azt is, hogy egyik vallási
közösség se érezze magát kirekesztve, korlátozva.
Miközben a közleményben
megjelentek alapján „a közszolgálati
médiaszolgáltatás célja a vallási közösségek kultúrájának és értékeinek
bemutatása, ápolása és gazdagítása”. Ami ellentétben áll azzal, ha csak
négy kiválasztott egyház kap erre lehetőséget. Magyarországon nem csak négy
vallási közösség létezik. Ha tehát az MTVA esetében ezt az indokot komolyan
kellene, komolyan lehetne venni, akkor az országban regnáló minden vallási
közösség számára teret, illetve időt kellene biztosítani. Már csak azért is,
mert a közpénzbe azok az állampolgárok is beszállnak, akik egyik vallási
közösségnek sem a tagjai, vagy a kiragadott négytől különböző közösséget
építenek. Ráadásul politikailag is indokolt lenne néhány további vallási
közösség bemutatása.
Gondolok itt például a Magyar Iszlám Közösségre.
Még akkor is, ha létszámuk messze alatta marad annak, ami a kormányzati
pánikkeltést indokolná Allah követőivel szemben. De talán éppen a kormányzati
hisztériakeltés indokolhatná leginkább, hogy szót kapjanak az iszlám hívői.
Megismertetve azt a kultúrát, amely annyira mélyen gyökerezik, mint arab számok
használata. Elejét véve az oktalan pániknak, az oktalan indulatkeltésnek.
Amelyhez az MTVA akarva, vagy akaratlanul, de hozzájárul, amikor az iszlám
kultúra és értékek autentikus bemutatását nem tervezik. Ahogy a jelek szerint
kimarad a Krisna-tudatú Hívők Közössége is. Holott
talán az ő kulturális értékrendjük is megérné a publicitást. Még akkor is, ha
az általuk szervezett ételosztásokkal alighanem nagyobb ismertségre tehetnek
szert, mint amit a kormányzat szeretne. Azért az MTVA lehetne tekintettel rájuk
is. De az összes többi, itt meg nem nevezett, vallási közösségre is. Melyek
közt több olyan is van, amely a Bibliát tekinti szent könyvének. Mely mű az
MTVA közleménye szerint is kiemelésre került.
Amikor azonban szó sem esik másról, csak négy vallási
közösségről, akkor óhatatlanul felmerül, hogy alapvetően kormányzati
szekértolásról van szó. Kifelejtve minden olyan vallást, amelynek alaposabb
ismerete rombolná a „gonosz és primitív iszlám” gőzerővel kommunikált imázsát,
vagy tevékenységük ciki a szegénység tagadását szolgáló kommunikátorok számára.
Vagy csak pusztán zavaró, hogy vannak. Igazolva, hogy a magyar lakosság nem az
orbanizmus ideológiai esztergáján alakul. De addig is: „Térdre, imához!”. Vagy
inkább: fülre, imára!
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése