A tanári minősítés fontos dolog. Annyira,
hogy ez megihlette az oktatáspolitikusokat is. Jó ötletet látva abban, hogy
ezzel megzsarolva a pedagógusokat, teljes életpályák szellemi termékeit nyúlják
le. De megihlette a szakdolgozatok bértollnokait is. Annyira, hogy nyíltan látszanak
hirdetni
a szellem-portfoliókat.
Mármint a tanári portfoliókat, amelyek
feltöltését elvárja a kormányzat. Felvetve azt a már többször felvetett
kérdést, hogy vajon ez mennyire teszi lehetővé pedagógus szellemi termékének
felhasználását. A morális érzék azt súgja, hogy semennyire. Az ugyanis igen furcsa
helyzetet teremtene, ha az így megszerzett esettanulmány-számba menő leírások,
komplett óratervek, óramegtartási ötletek később az oktatáspolitikusok
egyikének újrahasznosítása nyomán köszönne vissza valami kiadványban. Például
egy tanári kézikönyvben, módszertani leírásban, disszertációs dolgozatban, vagy
bármi másban. Amennyiben ez bekövetkezne, akkor az állam előléphetne a
legnagyobb plagizátorrá. Az egyes kis csavarkák már amúgy is jól teljesítenek.
Ahogy Schmitt Pál elég magasról esett orcára. Még akkor is, ha a gumigerincnek
köszönhetően visszapattant, és stadionokat avathat. De máig zavaros Semjén
Zsolt tudományos(?) fokozatának megalapozottsága éppen úgy, ahogy a bíboros
tesójáé. Erdő Péter testvére, Fülöpné dr. Erdő Mária rektorasszony phd-dolgozata
ugyanis szintén felvet néhány, december
óta is nyitott, morális kérdést. De legalább nyitva hagyva a megnyugtató
válasz lehetőségét.
Ám olyan kerettörténetet nyújtva a
politikusok karának előadásában, hogy komoly optimizmus, valamint előrehaladott
naivitás szükséges azt hinni: a tanárok portfolióit senki, semmilyen körülmények
között nem fogja térítésmentesen, illetve forrásmegjelölés nélkül felhasználni.
Ami természetesen nem menti fel azokat a tanárokat, akik más szellemi termékét
kívánják felhasználni sajátjukként. Habár azért az, ami az eduline.hu-n olvasható
a témában ugyancsak felvet néhány kérdést. Azt állítják ugyanis, hogy a
szakdolgozatgyár saját honlappal, illetve ügyfélszolgálattal rendelkezik. Tehát
nem kocsmák füstös hátsó udvarán felállított utazóládában körmölik titokban
mások helyett az egyetemi beadandókat, szakdolgozatokat. No meg most már a
portfoliók alkatrészeit. Miközben a másik oldalon a szakdolgozat beadásakor is
alá kell írni, hogy az csak a benyújtó saját alkotását tartalmazza. Aki tehát
ezt hazudva írja alá, az tulajdonképpen okiraton hazudik. Ami nem szép dolog.
Annyira nem szép, hogy a zugfirkászat internetes manifesztátumait talán az
okiratokon elkövetet adathamisításban érdekelt hatóságok is felkereshetnék. Ám
nyilvánvalóan nem teszik, és az említett honlap(ok) üzemeltetői aligha tartanak
ettől.
Talán éppen a felvezetőben leírtak miatt. Például,
ha a politikai közszereplők által itt-ott beadott szakdolgozatok,
diplomamunkák, illetve az általuk jegyzett kiadványok valós forrásairól rendelkeznek
biztos információkkal. Ebben az esetben nagyon kínos lehet, ha az utóbbi
években megvédett címeket, fokozatokat, végzettségeket megalapozó dolgozatok
egy razzia nyomán hirtelen füstté válnak. S ez kínos lehet akkor is, ha nem a
politikus, hanem a csemetéje válik alanyává a kinyíló szájakból kigomolygó
leleplezéseknek. Egyébként éppen a szakdolgozatgyárak nyílt, és láthatóan
leplezetlen működése visszafele is hathat. Pontosan úgy, hogy megerősítheti a politikusok
sakkban tarthatóságát ezen téren. S ezen az a nyilvánvaló szépségflastrom sem
segít, hogy a bértollnokokról szóló tudósítás szerint formailag ezek a
társulások csak „segítik” a pedagógust a beadandó összeállításában. Nyilván
azokat, akik több éves „gyakorlat” után sem képesek egy óratervet
összeállítani. Ellenben meg tudják fizetni, hogy más tegye meg. Így elsőre a
Hoffmann Rózsa-osztályú igazgatók és politikai oktatásfullajtárok jutnának
eszembe potenciális üzletfélként. Az ő esetükben azonban lehet, hogy a „plágiumszűrővel
is felvértezett szakértők” már az alapdiploma dolgozata esetén is
láthatnának csoda dolgokat.
Már ha volna mersz, szándék, és elhatározás
a vizsgálatra. De ez aligha várható. A „gyalogpedagógus” folyamatosan
fenntartott informális zsarolása, megfélemlítése sokkal inkább. Már csak azért
is, hogy ne merjen reklamálni, ha a „plágiumszűrő”, azaz egy internetes keresés
nyomán a saját munkáját egy politikai tótumfaktum „művében” látja viszont. Az
alapanyag begyűjtése elvileg ma már nagyipari módon, törvényileg alátámasztva
zajlik. A Vezér egykori dolgozata,
illetve a nyomában felvillantott kérdések
ennek fényében egy gyenge kezdő béna szárnypróbálgatásainak tűnhetnek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése