Féreg-Döbrögik diadalmenete

A beképzeltség egyik biztos jele a dölyf. A másik lenézése, és az ebből fakadó magabiztos keresztülgyalogolás mindenen, ami a másik embert bánthatja, megalázhatja. A mesék tele vannak ezzel a motívummal, de az ismertsége okán elég Döbrögi uramra gondolni. Vagy a jelen mindennapjaira.

Matolcsy György ugyebár amúgy is tündérmese-országnak definiálta Magyarországot. Így igazán nem vetheti senki a szememre a csúsztatás malomkövét. Mellyel kapcsolatban amúgy is tévedne. Toldi történetében ugyanis szintén nem lehet észrevenni a rókalelkű bátyus figurájának dölyfösségét. Természetesen csak szolgái, tapsoncai, tányérnyalói körében. Akik elszigetelik a valóságtól, és megvédik a következményektől. Mindaddig, amíg nem az „utcáról”, azaz távolabbról érkezik az a bizonyos olajütő kiskavics. De ne szaladjunk előre ennyire a történésekben. A jelenlegi ellenzékből a jelen állapotában nehéz kinézni az aktív cselekvés igényét. Aminek igen markáns példája Bajnai Gordon formális lemondása akkor, amikor egy józan gazdasági hangként a gáton kellene lennie. No meg Mesterházy Attila, aki decibelnyúlként a gáton marad akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy ebben a szerepben fényesen megbukott. Talán még párszor át kéne nevezni néhány ellenzéki pártot és mozgalmat az ütőképesség látszatának minél hatékonyabb atomizálása érdekében.

Dölyfösség. Kifejezetten hatalmi állapot. Olyan, aminek veszélyére Angela Merkel éppen a napokban figyelmeztette Orbán Viktort. Aki pillanatnyilag annyira el van telve magával, hogy nem ér rá értelmezni a neki címzett leveleket. S annyira beképzelt, hogy eszébe sem jut ilyen apróbb, és csepprőbb szellemi erőfeszítésekre fecsérelni a pasztillákból nyert józanság-látszatot. Amely morzsányi józanság mégsem ártana. Legalább annak felfogásához, hogy az ötven százalék alatti szavazati támogatottság, minden képviselő-helymaximáló törekvés dacára, nem jelent többségi támogatottságot. Nem kétharmadot, hanem felet sem. Csak diktatúrában, ahol a tízből négy tapsonc kezében feljelentő-cédula illetve géppuska vagy vipera van. Esetleg balta. Melynek nyele Fazekas Sándor szerint hungarikum. Mint a pálinka.

Balta. Még emlékezhetünk arra, hogy Orbán Viktor milyen sikeres és demokratikus balta, pontosabban, baltás-ügyletet bonyolított le keleten. Azt is tudhatjuk, hogy számos kézi eszközből lehet ideiglenes fegyvert alkotni. Volt idő és hely, amikor például a bányászok kezébe nyomott gyalogsági ásó jelentette a hatalom támaszát. Azok ellen, akiknek elegük lett a diktatúrából. Az eszközöknek pedig nyelük van. A nyelükhöz pedig igen jó alapanyag az akác. Az akác-pálinkától hungarikumosodott miniszter tehát lehet, hogy csak a jövőbe gondolt az akácirtással. Fedezetet teremtve a baltanyelekre. Hátha Orbán Viktornak egyszer eszébe juthat akác-favágókkal erősíteni békemenetelő csapatait. De akkor sem vész kárba az a sok fa-anyag, ha erre mégsem lenne szükség. Még mindig lehet a keleti gyilkos-képzők felé exportálni a baltanyeleket. Esetleg verőléceket. Bár arra a mogyoróvesszőt ajánlják a mesék. Tehát figyelmezzük Fazekas Sándort. Hátha a mogyorók ellen is kirohanást rendez. S ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, ha az amerikai mogyoró ellen indul először támadásba. Utána rögtön jöhet a török mogyoró. Majd a szélsőséges mogyoró. Majd minden mogyoró, ami nem elég kormánypárti és nem kokárda-alakú a termése. Melynek elbírálására biztos találnak majd önként vállalkozót. Diktatúrákban szokott ilyesmi akadni. Ahogy biztos van olyan is, aki a szakályi idegenrendészek oldalán lenne hajlandó Dunába küldeni a fasisztáknak emléket állító szoborzat építésének ellenzőit. Mint nem elég magyart. Mint nem elég orbanistát.

Szoborzat. A választások egyik nagy hozadéka a Szabadság téren elkezdett szószegő építkezés. Szószegő a különben nyálasan gazsuláló Mazsihisz-szel szemben. Szószegő a hallgatólagosan biztosan létező emberségi szerződéssel szemben. Mert ahhoz, hogy valaki a fasiszta német haderőnek szobrot állítson, pofa kell. Vastag bőrrel. Nagyon vastaggal. Ahhoz, hogy valaki erre egy választás előtt ígéretet tegyen a fasisztákkal rokonszenvezőknek, szintén pofa kell. Aki a szélsőségeseknek tett gesztusokat is megengedhetőnek tartja a hatalma megtartásához az nem okvetlenül demokrata. A Fidesz vezetése önmagáról mondott ítéletet. Az ellenzék ehhez nem is kellett. Igaz, hiába is kellhetett volna. Ellenben az, hogy a beruházást elhalassza, majd a választási győzelem „másnapján” belekezdjen, ahhoz nem pofa kell. S aljasság. S beképzeltség. S dölyfösség. Aminek megtámogatására mégis kellhet majd az akác-nyél. Melyhez nyilván akác-fa is kellhet.

Minden olyan helyen, ahol megnő a fazekasi hungarikum. Akár a természetvédelmi területeken is. Ahonnan az unió tényleg javasolná kiírtani. De, mint korábban írtam, ez nem lenne jó. Nem az országnak, és nem a természetnek. Azoknak a dölyfös uraknak, akik egy eddig védett területen szeretnének hétvégi telket. Ehhez kiváló recept lehet a gyomfásodás elősegítése. Csúsztatásokkal, hazugságokkal, és bő nyálra engedett EU-ellenes kirohanásokkal. Az EP-választások előtti kiváló koreográfiával. A magyarság nevében biztosítva a védettség feloldását és a kiparcellázhatóságot. Mindazoknak, akik uraságokká lettek a disznóólból kikapaszkodtukban. Elnézést is kérve rögtön az előzőért. A disznóktól. Aki pedig azt hinné, hogy ez egy cinikus és valószerűtlen megközelítés, az nézzen körül. A vidékfejlesztésért felelős tótumfaktum valós hozzáállását mutatja, a választási többség hamis illúziójában, önringatásba kezdett hatalom viszonya egy konkrét gazdasági értékhez. Még nem hirdettek végleges, bíróságok által is megerősített választási eredményeket, de Kishantoson már elindultak az ekék.

A Döbrögik dölyfös beképzeltsége tehát gyűrűzik tovább a hatalom gerincét pótló féregjáratban. Olykor a kezek görcsös rángását okozva. Tapsot mímelve, és baltanyelet forgatva. Vagy verőléceket. A férgektől is elnézést kérek.

Andrew_s