2014. április 30., szerda

Mozgástér-fogyta Orbániában

A MAZSIHISZ vezetői elmentek Orbán Viktorhoz. Kellemesen elbeszélgettek gondolom, és meghallgatták a soros vezéri okosságokat. Amiről, mint tudjuk, nem igazán van sok gondolkodni való. A miniszterelnök sem tesz ilyen fárasztó műveletet. Neki mindig az van a száján, ami a beszédírói, vagy randitrénerei szívén. Maga mondta annak idején, hogy a tetteit kell figyelni.

A tettei pedig azt mutatják, hogy nem tartotta be a tárgyalásokra vonatkozó korábbi ígéreteit, és megindult a bronztemető építése a Szabadság téren. További tettei azt mutatják, hogy a nagy ívben tesz a tiltakozásokra. Amiben igaza van. A saját szempontjából biztosan. Ha ugyanis engedne most a nyomásnak, akkor az Isten le nem mosná a tükörképéről fogmosás közben: meghátrált az alattvalók előtt. Márpedig számára a MAZSIHISZ sem több egy alattvalói szervezetnél. Ráadásul egy olyan szervezetnél, amelyik akár csak a puszta létével is kínosan emlékezteti az antiszemita megnyilvánulásaira. Valamint arra, hogy holmi ígéreteket tett korábban. No meg arra is talán, hogy sorra felejtett el elhatárolódni Szakály Sándortól, ifj. Hegedűs Lórándtól, a neohorthysta fétisavatóktól, a Hősök terén esküdöző gárdistáktól, és megannyi mástól.

Ezek után a MAZSIHISZ vezetőinek van képe zavarni a felhős mélabúban magába fordult Vezért. Annyira megzavarva a saját kis világában, hogy talán képes volt őszinteségi rohamot kapni. Rögtön azt követően, hogy az egyéb rohamokra szedett nyelvnyugtató, és arcizom-rángástalanító bogyók hatni kezdtek. A találkozóról kiadott közlemény ugyanis azt tartalmazza, hogy a kormányfő megerősítette: nincs mozgástere elmozdulni a korábbi, szoborállítási koncepciótól. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy már csak egy szobrot képes felállítani, és ahhoz is daru kell. De még valakinek valami keresztényietlenül vulgáris jutna erről az eszébe. Amellett nem is ez az említett őszinteségi rohamra gyanúokot adó szempont. Mert igenis: hajlandó vagyok hinni Orbán Viktornak. Abban, hogy elfogyott a mozgástere. Már csak azért is, mert az említett meghátrálás látszata nélkül valóban nem tudna visszalépni az alagútból. Mások talán hullabűzös és féregrágta járatnak mondanák, de Orbán Viktor számára ez alighanem alagút. Aminek ott a végén a fény. A hatalom lobogó fénye. Kicsit lángoló, kicsit véres emlékekkel körbevett, de hatalom.

Ugyanakkor más tekintetben is lecsökkenhetett a mozgástere. Mert kedvesen hű szélsőséges csatlósaival szemben is kötelezettségei vannak. Olyan kötelezettségei, amelyeket be kell tartania. Különben a hatalma fabatkát sem ér. Azon erők nélkül, melyek „bevetésével” bármikor tömegrendezvényen lehet önmagát tapsoltatni, és szükség esetén őrjáratra is vezényeltethetők. Immár bírósági engedéllyel. Márpedig ezeknek a csoportoknak hűséggesztusok kellenek. Mert valóban megfélemlítő, és ezzel az alattvalóvá alázott tömegeket sakkban tartani képes erőt képviselhetnek. Úgy nem mellesleg. Velük szemben Orbán Viktor megannyi ponton elkötelezte magát. Innen visszatáncolni legalább annyira nem képes, ahogy a saját önhitsége elől sincs menekvése. A hatalom talmi ígérete tehát a szélsőségek által is zsarolt pozícióba hozhatta. Így nyugodtan elhihetjük, hogy ebből az irányból is valósan lecsökkenhetett a mozgástere.

Így a miniszterelnök olyan kettős szorításban vergődhet, ami nála erősebb jellemeket is képes lehetne tehetetlenségre kárhoztatni. Márpedig Orbán Viktor sok minden, de nem bátor. Egy felelősségpánikos és lassan önmagában és önmagától felőrlődő személyiség ilyen helyzetben gyakorlatilag cselekvésképtelenné válik. Sodródik. Aszerint, hogy éppen mit tekint a következő pillanatban a legnagyobb haszonnal kecsegtetőnek. Magánemberként megjelenik például a szentté avatáson, miközben a hivatalos küldöttséget Semjén Zsolt vezeti. Talán azért, mert reményei szerint szerez némi szimpátiát ezzel. Holott a reformátusok elvetik a szentek tiszteletét. Így pont magánemberként nem lett volna ott keresni valója. Hacsak a saját egyház-vállalása nem valami alakoskodás. De ez csak egy példa. Orbánia Vezérétől rendszeresek az impulzív megnyilvánulások, melyek ellenkezőjét és derékszögben metsző verzióját is képes pillanatokon belül elővezetni. Márpedig ez előbb utóbb cselekvésképtelenséghez vezet.

Már csak ezért is elhiszem, hogy igen, Orbán Viktornak erősen lecsökkent a mozgástere. Nem csak szoborállításilag, hanem általában is. Már csak a vagdalkozásnak van tere. Amíg tere van egy cselekvésképtelen és láthatóan személyiségzavaros diktátornak. Akár miniszterelnöknek hívatja magát, akár első fehérló-csiszárnak. Virágvasárnapon. Vagy bármikor.

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. Ne feledjük, van még hely a budatétényi szoborparkban. Ez az emlékmű is ott fogja végezni.

    VálaszTörlés

Comments on Facebook