 |
| Fotó: Mudra László / Origo |
Költői kérdés, hogy szabad-e egy
miniszternek a szülőhelyére látogatnia? Értelemszerűen szabad. S az vesse az
első követ a vidék miniszterére, aki megveti a szülőhelyét. Nem Fazekas
Sándorét, hanem a sajátját. De Karcag sem érdemli meg. A település csak annyiban
tehet a vezetők nyelvcsapásairól, hogy ők választották.
Ahogy annak idején Fazekas Sándort is
évekig ott tartották a polgármesteri székbe. Hozzásegítve ahhoz, hogy most
átadói helyzetbe legyen. Nem nagyban, hanem kicsiben. De azért mégis fontos poszt
a vidék fejlesztéséért felelős miniszteré. Akkor is, ha az ő szülőhelyének nem
jut hiperszuper új stadion és űrkilövő. Csak egy szerény öltöző. Ha pedig ez
jut Karcagnak, hát ezt adja
át. Az is cudar, aki ezen röhög. Egy fociöltöző igenis nagyon fontos dolog.
Akinek futó emlékei vannak az iskolai tornaórákról, az igazán beláthatja a
focisták öltözőjének igen fontos voltát. S most senki ne jöjjön az olyan
demagógiával, hogy sok világklasszis a grundokról indult. Ahol nem csak öltöző,
de sokszor rendes labda sem volt. Mert a NER rendszerében ilyen nem lehet. Az
igazi nagy sportolás a napi testneveléssel van megalapozva. Nem grundokkal.
Grund nincs. Sok helyen tornaterem sem. Ahhoz meg ugyebár nem kell öltöző. De
azok nem is rendes focisták. Majd csak lesznek. Ha belegebednek, akkor is.
Akkor pedig majd rájönnek maguk is, hogy az
öltöző nagyon fontos. Már csak azért is, mert milyen dolog lenne öltöző nélkül
focizni. Csak úgy, bele a minőségi labdarugásba. Bele neki. Na nem. Öltöző
kell. Meg átadó. Mert a másik tűrhetetlen dolog lenne, hogy Fazekas Sándor csak
úgy hazalátogat, és nem ad át semmit. Nem is tudom, hogy lehet hazalátogatni
átadó nélkül. Van, aki a helyet adja át a WC-n, már ha van WC, és van, aki egy
öltözőt. Amibe remélhetőleg van kultúrált mellékhelység is. De ne menjünk bele
a klozet-szociológiába, mert akkor még nem csak tornatermi öltözők világa,
hanem a kocsmai, várótermi klotyók falfirkái is eszünkbe juthatnak. Amelyek
közt különben elég sok meglepően szellemes is előfordul néha. Nem egyszer
szellemesebbek, mint a politikusok megnyilatkozásai. Igaz, azt a nép egyszerű
gyermekei firkálják. A politikus pedig egészen más. Ő már nem a nép egyszerű
gyermeke. Ő már kiemelkedett. Néha csak éppen hogy, de akkor is. Néha csak a
trágyában kotorászó nyüvekhez képest, de ezt meg ítéljék meg a választók. A
politikus már nem a nép gyermeke, hanem a nép az ő egyszerű gyermeke. Már
akkor, ha úgy érzi, hogy már haza sem mehet felhajtás nélkül.
Levéve a díszes frázisok palástját, és
felülve az első vonatra. Ahol, a megfelelő kíséret nélkül, talán fel sem
ismernék. Mint ahogy Terminus anakreóni nagykövetét, Anakreón főpapját sem
ismerték fel a papi palást nélkül. Igaz, ő nem öltözőket járt átadni. De az egy
másik korszak volt. Az a Galaktikus Birodalom hanyatlásának korában történt. Mi
pedig még nem tartunk ott. Nálunk most az atomkorszak expandálása köszönt be
éppen. Az expandert rángatók meg kapjanak öltözőt. Ha olykor fociznak is, az az
ő dolguk. Karcagon meg különben sincs atomerőmű. Még. Viszont focizók vannak,
akiknek immár öltözőt is adott az Úr nevében Fazekas Sándor. Ha már
hazalátogatott. Mert mégsem járná, ha a srácoknak a pálya mellett kellene
átöltözni. Még a végén kiderülne, hogy civilben kilóg a fenekük a nadrágból. Az
meg nem lenne alkalmas a kampány fényének emelésére. Mely fény jőve az Ő
akaratából Paks irányából. Elvakítván az Őt kellően fényezőket, és adá nékik
vakságot. Hogy ne lássák a fenekeket. Melyek országosan kilógának az gatyákból.
A 21. század nagy kihívásának megfelelően.
Kihíva a kocsmából legfeljebb. Mert országosan aligha egy sportlétesítmény
öltözője a legfontosabb. Karcagon ettől még lehet az. Focizzanak csak a srácok.
Az is cudar, aki elirigyli tőlük. Ahogy a szülőktől sem szabad elirigyelni a
gólok láttán dagadó keblet. Ők is csak emberek. Még csak nem is feltétlenül ők
tehetnek arról, hogy az öltöző átadása miatt most talán Karcagon röhög a net
világa. Mert azon is röhögnek, aki nem ezt a szegény öltözőátadó minisztert
választotta. Viszont Karcagon él, és ott is szeretne maradni. Van ez így. Na
ezért nem szabad azon az öltözőn röhögni. A normális embereket is megsértenénk
vele. Legyen a kacaj csak azoké, akik azt hiszik, hogy egy talpnyalótalpának
öltözőátadással való nyelvelése a személyes karrierjük záloga. Az pedig csak
végtelenül szomorú lenne, ha valóban így lenne.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése