Dörner keresztje

Húsvét alkalmából igazi feltámadási show-t szerveztek a NER-nek. Felcsúton. Mint azt magától Orbán Viktortól tudjuk: nem közpénzen. Személyes ajándékként kaphatta tehát az őt hőn szerető népétől. Illetve annak őt valóban szerető, de legalább is belőle hasznoz húzó rétegéből. S nem ajándékba. Ahogy alighanem Dörner György keresztje sem igazi ajándék.

Pedig a színházigazgató a hírek szerint ezt állította. A színházi fakereszt-állítás alkalmából. Mondván, hogy: „Most pedig nagyon örülünk, hogy ő ajándékozza meg színházunkat ezzel a jelentős, mementóként szolgáló kereszttel”. Az „ő”ebben az esetben Nagy Kristóf, aki a színigazgató állítása szerint régi ismerőse Dörner Györgynek. Így szinte rosszindulatúnak tűnhet a kérdés, hogy kik vettek még részt a kereszt-faragási pályázaton? Már akkor, ha volt ilyen. De ilyen rosszindulatú kérdést természetesen nem teszek fel. Mert ajándék keresztnek ne kérd a számláját. Remélhetőleg ilyen számla valóban nincs is. Hiszen ajándékról nem szokás számlát adni. Ahogy azt sem feltételezném, hogy a színház díszletezési munkáiban továbbra is minden bizonnyal foglalkoztatni szándékozott szobrász a továbbiakban nem versenytárgyalások nyomán, nem a legolcsóbb ajánlatot tevő mesterként vehet részt a kivitelezési munkálatokban. Mert igazán kínos lenne egy szakrális emléktárgy utóéletét illetően, ha kiderülne: ez az ajándék bizony sokba kerül. Most, vagy a későbbiekben.

Azt ugyanis csak az igen naiv lelkek hihetik el, hogy Dörner György a saját zsebéből fizeti ki az említett, díszletezési és színház-csinosítási, munkálatokat. Ahogy az sem valószínű, hogy a színészek és ő maga a jegyárakon képződött hihetetlenül magas haszonból fizetik a csökkentett rezsijüket. De mert nem képviselő, neki nem kell vagyonnyilatkozatot tenni. Bár tulajdonképpen közszereplő. Ám az ilyen fejtegetés is méltatlan lenne a kereszthez. Még akkor is, ha azt egy színházban avatják fel. Az első magyar Keresztény Színházi Fesztivál nyitónapján, Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel. Aki most, a majdnem félmilliomodik állampolgár szerepe után, most a rendezvény fővédnökeként tűnik fel. Valószínűleg ő lesz a fesztiválnyitó szentmise főszereplője is, miközben a fesztivál alatt majd különböző események zajlanak az Újszínházban. A program-előzetesben hiába kerestem a „Jézus Krisztus Szupersztár” implementációját. De a fesztivállátogató ne is legyen ilyen válogatós. Ne is akarja az említett művet látni, ha végigélvezhet például egy igazi Kerényi-rendezést. A frissen avatott ajándék-kereszttel ellátott előadóhelyen.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a kereszt csak ideiglenes szereplője lesz a színháznak, az alighanem téved. Ideiglenes jellegéről nincsenek hírek, de Dörner György meg sem engedhetné magának, hogy ideiglenes legyen. Nem is annyira a szobrásszal fenntartott régi ismeretség, hanem a pozícióféltés okán. Az eljövendők során ugyanis tág tere lehet annak, hogy a kereszt legyen az ő mentsvára. Nem imahelyként, hanem átvitt értelemben. Bármikor is megpróbálnák a későbbiekben a szakmai hozzáértését kritizálni, vagy ennek hiánya miatt eltávolítani, mindig ott lesz vezérszólamként, hogy: „őt a kereszt miatt, a kereszténysége miatt éri támadás”. Ami természetesen kiterjeszthető az egész színházra is.

Akár azzal a kitétellel is, hogy az, aki ott bármilyen darabot meg akarna nézni, a jegyvásárlás mellé mutassa be a keresztlevelét is. Mert micsoda dolog is lenne, ha egy kereszteletlen ember menne el a kereszt alatt. Csak úgy. Színházba. Panyókára vetett ideológiával. Lehet, hogy a végén majd templomba-járási igazolás is kell. De legegyszerűbb talán az lesz, ha ennek megfelelő ki-kitűzőket kezdenek el osztogatni a színházkapuban. Aztán az újszínházasok, hogy máskor is megismerjék egymást, elkezdhetnék ezt folyamatosan viselni. A kellő feltűnés érdekében, például, karszalag formájában.

S mert természetesen egy kereszttel megtisztelt hely üdvére viselik, nyilvánvaló, hogy nyilvánosan lenézhetik a nyilvánosság mindazon tagjait, akik nem viselik a megfelelő karszalagot. Újszínházi Dörner György pedig fővédnöke lehet az új keresztes lovagságnak. Motorkerékpáron. Annak idején amúgy is támogatásukról biztosították már a „Gój Motorosok”. Talán ezért is lenne megnyugtatóbb, ha a színdarabok a színházban, a keresztek pedig a templomokban kapnának helyet. Mielőtt politikai színpaddá válnak templomok, és ideológiai gócpontokká a színházak. A történelem során már sokan sokszor megszívták azt, amikor a rendezvények és szimbólumuk nem ott kezdtek felbukkanni, ahol inkább lett volna helyük. Öltek már keresztényeket színházban a hitükért, rendeztek temetéseket stadionokban, és gyújtottak röhögve zsinagógákat emberekre olyanok, akik a keresztet kis kampócskákkal, vagy nyilacskákkal a végükön szerették viselni karszalagon.

Andrew_s