 |
| Forrás: MEK |
Az illúzió nagyon jó dolog. Védelem a
valóság ellen. Azért persze, azzal szemben, aki egy templom előtt
futballhasonlattal értekezik egy választásról, aminek a teljes törvényi
hátterét ő alkotta meg, nem érdemes illúziókat táplálni. Abban a tekintetben
biztosan nem, hogy kilát-e még a maga kis köreiből. Aligha.
Amennyiben feltételezzük, hogy ez így
teljesen rendben van, akkor onnantól tekinthetjük a keresztes háborúkat is csak
lovaspóló-mérkőzéseknek. Erről persze Saladinnak alighanem kicsit más véleménye
lehetett. Ahogy a templomosoknak is. De ők nem beszéltek arról, hogy másnak mit
kellene tennie. Más harcok kapcsán persze előfordult, hogy valaki csőre töltött
svábbogarakat vizionált, de ő nem volt elnöke semminek. Még a cinkelt
kártyáknak sem. Még akkor sem, ha arrafele a harmadik flösh ölt állítólag. Saladin,
és a játékbarlangok közt persze eltelt pár évszázad, de tudjuk, a csontkockák,
és velük a hamis-játékosok megelőzték a keresztes háborúk korát. Az előző
képzavaros szövegért mindjárt elnézését is kérem a nyájas olvasóknak. Ez Rejtő
Jenő, illetve Nagy Károly szerint sem árt időnként. Arra pedig amúgy sem
vetemednék, hogy hozzájuk mérjem magam. Oroszlánszívű Richárdhoz pedig
végképpen nem.
Ellenben érdekes lett volna az is, ha V.
Henrik ekként szólt volna annak idején:
„Crispián
sohsem vesz el
Eme
naptól világ végezteig;
De
sőt ránk emlékeznek általa,
Reánk,
e nagytestvéri csapatra:
Kik franciákat
hívtuk ki futballra
Tudva
köztük ki az, ki hajlik a 0:0-ra”
Pedig könnyen lehet, hogy amennyiben orbáni
szemlélettel van megáldva, akkor a fentieket mondta volna. Vagy akkor, ha Shakespeare
jobban szereti az akkor még a bizonytalan jövőben homályló futballt. Orbán
Viktor Debrecenben, a Református Nagytemplom előtt az eljövendő évekkel
kapcsolatban azonban mégis spíkeri fordulattal élt a választások előtt: „a
mérkőzés csak holnap kezdődik, és az állás egyelőre 0-0”. Talán
elfeledkezve arról, hogy az országot ő tette egy permanens, bár még hideg,
polgárháború csataterévé. Egyben egy olyan stadion-kráciává, ahol törvénybe
iktatták a bundát. Amit alighanem azonnal kifordít, ha véletlenül mégis
alulmarad a választásokon. Azokon a választásokon, ahol az orbáni gyávaság
nyomán hitek, és nem érvek csatája zajlik. Egzisztenciális csontzenével kísérve.
A képzavar különben más tekintetben is teljes
volt az említett kampányzáró közös orbániai imadélutánon. Ennek egyik
mozzanataként csatába hívta a nőket. Nem az egrieket az oszmánok ellen, hanem családanyákat
a család ellen. A tudósítás szerint „felszólította
a nőket és asszonyokat, hogy vigyenek el mindenkit szavazni”. E helyről meg
mit lehet erre mondani? Hogy nem érdekel Orbán Viktor papucsa? Az, hogy a
gazdasági nadrágot nem ő hordja a családban eddig is gyanítható volt. Azzal,
hogy állandóan csatázni akar, tulajdonképpen az egyéb problémáiról is üzent a
viselkedésével. Valójában azonban ez sem érdekel. Csak annyiban, hogy az egész
ország szívja a komplexusait.
Ahogy azt a permanens megfelelési
komplexust is, aminek csak egyik tünete az értelmetlen komcsizás. Mondván, hogy
„A kommunisták mindenhol ott lesznek,
legyünk ott mi is”. Amiből csak az nem világos, hogy ebből ki a „mi”? Az, ugyanis, hogy Orbánék ott
lesznek a maguk bolsevik módszereikkel és MSZMP-s, KISZ-es múltjukkal, eddig
sem volt kétséges. Akkor meg? WTF?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése