Hoffman mítosztréfái

Hoffmann Rózsa és az ő szakember(?)gárdája búcsúzóul még megnevetteti azokat, akik csak olvassák az új tankönyvek közzé tett oldalait. Például a görög mitológiával is foglalkozó, kilencedikeseknek szóló irodalomkönyvet. Kilencedikeseknek szólót. Olyanoknak, akik talán Erószról már többet tudnak a gyakorlatban, mint a KDNP-ben újrasavanyított államtitkár-asszony.

De azért mókás kitételek vannak abban az ominózus négy oldalban, ami elérhető. Nemhiába élezte a klaviatúrát rajta több internetes portál is. Érdemes, no! A „Túlvilági történetek” kapcsán például rögtön az első páros oldalon megtudhatjuk, hogy mi a politeizmus:

„Mi az a többistenhit – politeizmus? A mi, európaiak istene egyedül van, kiismerhetetlen, fölöttünk és a természet fölött álló mindenható úr. Egészen mások a görögök istenei: ők többen vannak, hiszen a természeti jelenségekről mesélt mítoszokban születtek meg és lettek az emberhez hasonló, antropomorf lények.”

Hát nem csodás? Micsoda mondat? Micsoda mondatszerkezet és szófűzés? Hogy nem rúgták ki páros lábbal azt is aki lektorálta? Fairligh tehet mindenről, aki többek között a pénz istene is. Mert biztos van az a pénz, hatalom és parancs, amitől ez a könyv jó lesz. De azért attól, aki ezt írta, nem szívesen tanulnék semmit. Inkább hülyén haljon meg valaki, mint ilyen félművelt pojáca legyen. Már csak azért is, mert „európaiak istene” nincs. Istenképeket civilizációk alkotnak. Az európai civilizáció történetéhez pedig Thor, Jahve, és Európé éppen úgy hozzá tartozik, mint a druidák kultúrája is. Többek között.

Alkalmasint persze Európát is pont egy ilyen politeisztikus spínéről nevezték el. Bármekkora novum is ez a tankönyvszerzőnek. Meg aztán ott vannak azok a sok-istenhívők, akik nem európaiak. A sakál-, vagy elefántfejű istenekkel meg mi lesz? Hogy Horuszról ne is beszéljünk. Akinek pislantására sem méltó a tankönyvszerző gittegylet. Alkalmasint persze illene tudnia egy ilyen gárda ministránsának, hogy Jahve, aki keresztségben a keresztények istene lett, alapvetően közel-keleti illetőségű. Ráadásul a róla szóló mitoszok gyűjteménye jórészt görög közvetítéssel élte túl az évszázadokat. Úgyhogy nem kéne most hirtelen leszólni a görögöket a panteonjuk miatt. Még akkor sem, ha a szerzőknek fogalmuk sincs arról a bizonyos panteonról.

Vagy csak a címalkotás tudományáról. Ellenkező esetben „a görög istenek és a mitológia” cím alatt nem valami kutyulékot írtak volna a görög és római istenek karáról. A krétai palota romjaival illusztrálva. Az Olümposz helyett. Amire azért a szómagyarázat hivatkozik, mint a tucatnyi isten lakhelyére. De minden nem lehet tökéletes. Elvégre pár ezernél több kép nyilván nem állt rendelkezésre az említett hegyről. A kissé sajátos illusztrációt azonban kedélyesen ellensúlyozza az, amit a szatírokról megtudhatunk. Nem a kilencedikes kislányokat veszélyeztető bácsikról, hanem a félkecskékről. Azokról, akik alul buta álatok, míg felül okos emberek. A tankönyvszerző szerint azért, mert a görögök tudtak valamit. Arról, hogy derékon alul az emberek buták, és csak felül okosak. Kivéve az ilyen tankönyveket drága pénzért összebarmoló seggfejeket, akik tetőtől talpig ostobák. Annyira, hogy már meg sem lepődünk, amikor Parisz ítéletéhez odakeveredik „Repülő osztály”.

Mit nekünk ilyen apróság. Minékünk, akik ezt olvasva merünk nagyban gondolkodni. Nagy pénzekben, amiket ezért a kis teljesítményért kaphatott az a könyvet sosem látott balfék, aki összehordta az irodalomkönyvet kilencedikeseknek. A tizedikesek talán eljutnak odáig, hogy megvitassák: Hoffmann Rózsát a gólya ejtette fejre, vagy káposztában találták túl későn meg.

Andrew_s