2014. április 19., szombat

Kövér és a szélső ablak

Az „ablak” ugyebár elsősorban az a nyílás a falon, amin kitekintünk a világba. De némi kiterjesztéssel egy szemlélet-szélességet is jelöl. Egy virtuális, szemléleti ablakon keresztül erősen változhat a pillanatnyi viszonyítási pont. Elcsúsztatva az önkényes „centrumot” a politikai palettán. Szép példáját szolgáltatta ennek legutóbb a házelnök.

Kövér László alapvetően a kormányzat legitimitási kérdéseiről nyilatkozott meg a Fidesz kedvenc, és a 2006-os TV-felgyújtást is hősi eposzként beállító, hirTV-jében. A főbb üzenetek, szokás szerint, az MNO-n köszönnek ki a nagyvilágba. Többek közt üdvözölve a külhoniak voksolásának eredményét. Amire talán mérsékelten kellene büszkének lennie különben a házelnök úrnak. A félmilliós állampolgárság-osztási eredmény után begyűjtött százharmincezernél kicsit kevesebb szavazat nem igazán tekinthető átütő eredménynek. Habár vitathatatlan, hogy ezek közel teljes halmaza a Fidesz-t támogatta. Viszont az arányok alapján azt is lehetne talán mondani, hogy a józanabb többség úgy gondolkodott: a máséval nem illik a csalánt verdesni. S nem szavazott. Míg a más bőrére bármikor alkudni képes, a győztes mellé bármikor odaállni kész, és most éppen Fidesz-barát, hangnyulak mind elmentek. Az igazság persze lehet valahol a kettő között. De ez is mutatja, hogy mennyire nem mindegy, hova képzeljük oda az értelmezési ablak centrumát. Amit a történelmi párhuzamok alapján azért persze megpróbálhatunk valahogy a helyére rángatni. Ilyen párhuzam lehet például az a már emlegetett bolsevik történet, amikor a kisebbség képviselete kiáltotta ki magát többségnek.

De ezt most kár lenne itt tovább ragozni. Kövér László erre amúgy sem tért ki. Mármint erre a párhuzamra. A házelnök megrekedt a melldöngetésnél. Aminek dübörgéséből természetesen igyekezett kikottázni egy kis gyurcsányozást is. Mert arra a rutin fenntartása miatt is szüksége lehet. S azért is, mert az EP-választások itt vannak a közelben. Még jó, hogy a Fidesz, önnön pártközleménye szerint, nem kezdett bele a kampányba. Miket mondott volna a komcsizás kormányközeli csúcstartója, ha belekezdtek volna? De mit is mondott az MNO szerint Kövér László? Olyasmit, hogy: „a hazai baloldalnak el kell döntenie, hogy nemzeti baloldallá válik, vagy továbbra is Gyurcsány-féle szélsőségesekkel fog kacérkodni”. Amiből közvetlenül az a régi vágy csendül ki, ami szerint a Fidesz nagyon-nagyon szeretné eldönteni, hogy ki lehet, ki legyen őfelsége ellenzéke. Ami nem túl demokratikus hozzáállás. Még akkor sem, ha a jelen ellenzék olyan, amilyennek látjuk. Ám ezen túllépve, az a nemzeti baloldaliság is egy érdekes gondolatsort indíthat el.

Ha ugyanis a szocializmus eszméit baloldalinak tekintjük, akkor a nemzeti baloldal vajon a nemzeti szocializmus szinonimája Kövér Lászlónál? Az említett mondat ebben az esetben vajon értelmezhető-e egyfajta elszólásként? A nemzeti szocializmus szerinte kívánatos, kormányzat-pártolta újraélesztésére? Amivel kapcsolatban azért érdemes figyelembe venni, hogy a fasiszta hadak hazai bevonulására megemlékező emlékművet nem a DK kívánja felállítani a Szabadság-térre, és nem Gyurcsány pártfogoltja a Veritas igazgatója sem. Aki szerint a nemzeti szocializmus jegyében fogant hatalom kiszolgálására „rendezett” tömeggyilkosságok teljesen rendben levőnek is tekinthetőek. Amennyiben a fentiek alapján értelmezhető a Kövér-féle nemzeti baloldal, akkor Gyurcsány Ferenc alapvetően büszke lehet arra, hogy nem tartozik oda. Miközben az említett „nemzeti baloldal” alapvetően igen szélsőséges nézetrendszert implementált bele neki a történelem szövetébe.

Amennyiben azonban valaki, jelesül most Kövér László, az említett igen szélsőséges nézetrendszert tekinti a „centrumnak”, akkor nyilvánvalóan ahhoz képest minden eltolódik. Ha a szoba jobb-oldalának szélén vágja ki az ablakot, akkor a korábbi középsík már annyira a látótere szélére csúszhat, hogy nem is látja. Ha a szoba fala ívelt, mint egy parlamenti patkó, akkor annyira a jobbszélen vághatja ki az ablakot, hogy baloldali szélsőségeket is már egész közelinek láthatja. Ahogy a történelem már számos „módszertani” hasonlóságot mutatott a jobb-, és baloldali diktatúrák működésében. Miközben mindenki, aki valahol a patkó íve, a valós középsík környékén található, annyira szélsőségessé válhat, ami már nem is látszik. Így aztán cseppet sem kell meglepődni azon, ha a házelnök már csak a szeme sarkában bevillanó szélsőségként észleli mindazt, ami nincs közvetlenül az orra előtt. Különösen, ha Horthy-szobrok, arkangyalok, fallikus talapzaton ülő Turulok, illetve stadionfalak is szűkítik a politikai látóterét.

Miközben még saját magát is győzködnie kell arról, hogy ő a demokrata. Bár! Végső soron lehet, hogy tényleg az. Népi demokrata. Ahogy annak idején, az MSZMP berkeiben is az volt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook