Zengjen a kürt! Éljen Orbán Viktor!

Forrás: http://www.gandul.info/

Orbán Viktor legutóbb, az ónos esőnek köszönhetően, ismét az időjárás-felelős posztján tűnt fel a médiában. Szinte már viszket is a billentyűzet, hogy heveny cikizésbe kezdjen. Különösen, mivel nem olyan régen a miniszterelnök továbbra is igencsak kétséges mentális viszonyrendszeréről szóltak a betűk. A kérdések sora azonban egy újabbal bővült. Érdemes-e bántani a kormányfőt?

Nem az a kérdés, hogy szabad-e? Vagy az, hogy a lakosságnak van-e joga ismerni a vezető pillanatnyi szellemi állapotát, vagy az, hogy ugyanez az István-adta nép érezhet-e kritikát ura és vezére iránt. A kérdés az, hogy érdemes-e? Az egyik triviálisnak tűnő válasz az lenne, hogy igen, érdemes. Éppen az említettek miatt. A nép érdeke, a nép joga, és hasonló szlogenek okán. A kevésbé triviális válasz azonban az, hogy nem érdemes. Szinte már annyira nem érdemes, hogy nem is szabad. Annak ellenére, hogy még talán szabad. Ennek az érdemtelenségnek számos oka lehet. Az egyik nyilvánvaló az, hogy barátkozzunk meg a potenciális Fidesz-győzelem lehetőségével. S mi értelme lenne annak, ha erre fel nem készülten, népnemzeti tragédiaként élnénk meg az említett eseményt. Világos: az lesz. Hosszú távon szinte biztosan. De a gyomorfekély, a munkanélküliség, az éhséglázadások, vagy az ezt megelőző kemény diktatúra, netán az utcai bandák hallgatólagosan támogatott uralma úgyis eljön. Siettetni minek? Különösen a gyomorfekélyt. Nem igaz? Szóljanak inkább Orbán Viktornak a fanfárok, és dübörögjenek a dobok, és táncoljanak a sámánok üdvrivalgva körbe-körbe a korona körül. Mígnem az a varázs hatalmának engedve emelheti a miniszterelnököt.

De azért is felesleges lehet, mert korántsem biztos, hogy valóban Orbán Viktor tehet csirkefogásokról. Jó, persze. Ő tehet róla. Közvetlenül, és látszólag biztosan. Azonban már korábban, például az ifjúkorát idéző videó kapcsán is felmerült, hogy a nagy machinátor nem azonos a Fidesz hatalmi centrumával. Amennyiben ez igaz, és a valós hatalom egy mögöttes klán, a háttérből irányító tender-oligarchák kezében van, akkor mi értelme lenne Orbán Viktort, az önbevallása szerint is szegény kisminiszterelnököt beledöngölni a betonba? Az általa képviselt szólamok egy idő után amúgy is elzúgnak ebben az esetben a semmibe. A vele egy díszletbe drótozott bábok ugyanilyen sebesen eltűnnek a jól megérdemelt feledésbe. Aztán pedig jöhet Lázár János, vagy bármelyik ügyeletes megmondó-ember. Megfújná a maga trombitáit, és az orbanizmus fala leomlana? Valamilyen szinten biztosan. Ahogy annak idején Sztálin hatalmának kérgét is betörte a következő főtitkár. Jól körülhatároltan varrva a generalissimus nyakába mindent, ami ellenszenves volt a tömegek szemében. De meghagyva az alapokat, és az alapideológián nem változtatva vitte tovább az SZKP hatalmát.

Orbán Viktor erőteljes támadása eljuthat arra a pontra, ahol a Fidesz valós hatalmi centrumának a Fidesz Központi Bizottságának is kínossá válhat. Azonban eltávolítása nem feltétlenül jelenti majd a rendszer jellegének megváltozását. Szóljanak hát a fanfárok, és üstdobok Orbán Viktorért. A szegény miniszterelnökért, akivel elhitették: övé a passzát szelek feletti hatalom. S aki elhitte, hogy az ónos eső is azért esik, hogy ő mondhassa el a hírekben a felhőállás-jelentést. Aki persze ettől csüggedne, és erejét vesztve hullana a Fidesz karjaiba, az figyelje a történelmi példákat. A háttérhatalom jóvoltából hordóra emelt vezérek sok kárt tudtak tenni, mielőtt elérte őket a bukás-szerű végzet. Az említett Sztálin is lelépte a bizottságot, melyet manipulálva az élre hágott. A Gulág-on pedig az ő akaratából is haltak az emberek. Az, hogy Orbán Viktort egy alternatív szürke hatalom emelte magasba, még korántsem jelenti azt, hogy kénye kedve szerint le is tudja ejteni. Mármint ugyanez a hatalom. De akkor, ha valóban Orbáné az a CÖF-kéz, amely torkon ragadhat bárkit, aki szerint a vezér meztelen, akkor sem biztos, hogy a tettek számbavételével érdemes hosszan elidőzni.

Ez utóbbi esetben a vezér személyének erőteljes kritikája könnyen a visszájára fordulhat. Amennyiben a hívek úgy érzik, hogy eddigi kitartásuk csak akkor nyeri el értelmét, ha a végsőkig kitartanak Orbán Viktor mellett, akkor az irrealitás határain túl is ki fognak tartani. Köreikben kitör az ostromlott-erőd szindrómája, és becsületbeli ügyüknek érezhetik, ha a legnagyobb ökörségek, a nyilvánvaló csúsztatások, illetve hazugságok ellenére is kitartsanak. Akkor is el fognak békemenetelni, ha ennek racionális értelme már régen nem lesz. Ezért nem veri ki a biztosítékot, és okoz csak csendes hümmögést, Szájer József külföldre menekített vagyona. Holott alighanem éppen a pártja által okozott banki viszonyok, az adóprés fokozása is inspirálta erre. De a vakhit homályosíthat olyan korábbi híreket is, hogy a fideszes honapák, és –anyák körül már korábban sem volt minden rendben. Például Vácon, ahol a Bábiné Szottfried Gabriella családtagjai által jegyzett cég körül lángoltak fel az adóügyek korábban, miközben államtitkári véleménye szerint szégyellje magát az, akinek nincs munkája.

A hívek szelektív vaksággal és süketséggel minden iránt, ami lerombolni látszik a Vezérükről a saját szellemükben állított képet. Amiben nem a kabinet mutyizásait, a kormányzat orron csúszva előadott jégbalettjét fogják látni. Ellenben, mint azt az internetes fórumok hozzászólásai is jelzik, a rendszertelen kakofoniára előadott kormányzati csetlések és botlások sorozata jégrevüben előadott pompás előadássá nemesednek a szemükben. A fejükhöz vágott tények átsuhannak a gondolatok közti űrön, és messze koppannak a személyes eseményhorizontjaikon túl. Így hát szóljanak csak azok a trombiták, és dobok Orbán Viktor mellett. Az utóbbiak verjék csak az ütemet a szólításra lépőknek, és hitből tapsolóknak. Míg ütemre, akár éhenhalásig kiáltják: „Éljen Orbán!”

Andrew_s