Ki írta az Orbán-leveleket?

Orbán Viktor érdekes leveleket írogat. Vagy inkább írogattat. Miközben személyesen a magyar-ukrán határt járja inkább. A helyzet ezenközben az azzal a bizonyos emlékművel és a zsidókhoz írt vezér-levéllel, hogy a kétségtelen időhúzáson kívül látszólag semmi értelmük. Esetleg még rosszabb, különösen a levél esetében, ha van.

Az teljesen világos, hogy a tárgyalások folytatását olyan időpontra helyezi, ami túlmutat a miniszterelnök jelenlegi mandátumán. Egyben a Szabadságtérre tervezett szoborpiszkozat megvalósítását is ebbe a jövőbe tolva. Aminek egyik olvasata az, hogy esze ágában sincs sem szobrot állítani, sem tárgyalni. S számolva egy esetleges kisebbségi léttel egyszerű manipulációról van szó. A szélsőségeseknek mondhatja, hogy ő megcsinálta volna, de vesztesként nem megy. A tárgyalásokról ugyanezt állíthatja a másik oldalnak. Erre persze lehet azt mondani, hogy gusztustalan és gerinctelen kommunikációs húzás lenne, de finnyás ember ne menjen diktátornak. Amely utóbbi persze felveti a másik olvasatot is. Orbán bármi áron hatalomban akar maradni. Talán ezért is szerényen sem nagyon csordogálóak az ukrajnai történésekkel kapcsolatos személyes nyilatkozatai a kormányfőnek.

Ugyanakkor az orbáni levelekkel nem csak ez a gond. Többek között azt írja ugyanis, hogy: „Azért hoztuk létre 1998 és 2002 között a Páva utcai Holokauszt Múzeumot”. Ezzel szemben a Páva utcai intézmény honlapján ez olvasható: „A Magyar Köztársaság Kormánya 1999-ben határozott megalapításáról, 2002-ben pedig arról, hogy a Páva utcában építik fel”. Az 1998-as dátum tehát sokkal inkább az I. Orbán-kabinetre utal, mint az említett intézményre. Amivel kapcsolatban csak a szándéknyilatkozatig jutottak. Ahogy a gyermekről való beszélgetés sem azonos a szüléssel. Magát a Holokauszt Emlékközpontot is később avatták fel. 2004. április 16-án, a Holocaust áldozatainak magyarországi emléknapján. Orbán kormánya tehát beszélt róla, de a megvalósítás már mások munkájának eredményeként vált lehetségessé. A levélbeli enyhe csúsztatás érthető lehet a kampány szempontjából, de tisztességtelen egy kormányfőtől. A mentsége legfeljebb annyi lehetne, hogy a levelet nem ő írta. De akkor vajon kinek a szándékát tükrözi akkor valójában az iromány?

Ez a kérdés különösen élesen merülhet fel egy másik passzus kapcsán. Ez azt javasolja, hogy „a párbeszédet a mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után folytassuk”. Mármint közte és a zsidó szervezetek között. Az nem derül ki, hogy a Jézust követők Húsvétja, vagy a zsidó Pészah lenne-e az, amire a levélíró gondolt? Az udvariasság az utóbbit sugallná. De a klerikális platformot is bedaráló Fidesz-nyilatkozatok szellemisége inkább az előbbit sejteti. Ezzel kapcsolatban azonban olvassuk csak, mit is mond a történelem! Például Kende Tamás tanulmányában: „A zsidóellenes vérvádesetek többsége a középkor óta a keresztény húsvét táján törtek ki”. Annyira, hogy: „Egyes helyeken a passiójátékok részeivé váltak a vérvádak a középkorban”. S talán még emlékszünk két másik, ennél azért frissebb keletű történésre. Az egyik Baráth Zsolt 2012-es felszólalása, mely a Jobbik kiállását jelentette az antiszemitizmus mellett. A másik Obán Viktor távolmaradása az antifasiszta nagygyűlésről, melyet egy másik jobbikos képviselő felszólalása inspirált. Miközben Vona Gábor fideszes ajánlása mintha csak tegnap lett volna. Márpedig ezek azok a nem is annyira mellékes körülmények, amelyek fényében árnyékba borulhat Orbán javaslata. Alig rejtett antiszemita üzenettel „gazdagodva”, és sajátos értelmezését adva annak az orbáni „megújulásnak”.

A pesszimistább olvasat az, hogy a levélíró részéről szándékosan került be egy antiszemita utalás a sorok közé. A kormányzati, a szélsőségek irányába tett, gesztusok ismeretében sajnos még ez az olvasat sem vethető el teljesen. Még nagyobb nyomatékot adva a kérdésnek, hogy valójában ki is az irományok szerzője? Miközben a kormányfőt az sem mentené, ha nem ő a szerző. Az ő nevében került elküldésre a posta. De adott lehet egy optimistább olvasat is. Ennek alapján a levél megfogalmazója „csak” ostoba és tudatlan. Illetve tapintatlan. Amennyiben maga a miniszterelnök a szerző, akkor ez csak még rosszabb. Viszont érthetővé teszi kicsit, hogy miért ment inkább határt látogatni a levelezést kiváltó személyes megszólalás helyett.

Andrew_s