Három hír egymás
mellett. Szinte bármelyik lehetne kakukktojás. Csak az nem teljesen egyértelmű,
hogy melyik az. A három hír egyike arról szól, hogy Vona Gábort, Rogán
látszattiltakozása mellett, immár a Fidesz egyik polgármestere is a Parlamentbe
ajánlja.
A másik, hogy Kijevben
a tüntetőket lövik. A harmadik szintén a Fideszről és Ukrajnáról is szól. Az
országos főgátőr ellátogatott
a magyar-ukrán határra. Addig és nem tovább!
A Jobbik elnökének
szóló fideszes támogatás végső soron azért lóghatna ki a sorból, hiszen
látszólag helyi ügy, és nem köthető Ukrajnához. Vagy nagyon mélyre kellene
ásni. Azokban a tömegsírokban akár, ahol az „idegenrendészeti eljárás”
áldozatai nyugszanak. Ellenben azt azért tudjuk, hogy a magyar csendőrség
részvételét sem nélkülöző tömeggyilkossági gépezet szűzies-fehérre mosdatása a
Fidesztől nem oly messzire ültethető kukatörténésznek jutott feladatul. Annak a
Szakályak, akinek egyik kedvencei a csendőrök. Mely csendőrökkel kapcsolatos,
nem kevés népmesei elemeket is tartalmazó, nosztalgiázásra jócskán épít a
Jobbik kampánydemagógiája. Pengetve jócskán a gárdás húrokat is ebből az
alkalomból. S persze emlékezhetünk arra, hogy a gárda-esküvést a Pintér Sándor
irányította belügy erői vigyázták. Alkalmasint Pintér Sándor is meglátogatta a
keleti határt. De ez egy későbbi történet része. Jelenleg még csak Vona Gábor
ajánlásánál tartunk, mely a fentiek alapján már nem is annyira lehet idegen elem
a hírhármasból Sem az EU-pártiság motívumait is tartalmazó kijevi eseményektől.
Sem a nemzetiségi ellentétektől, melyből Ukrajnának is kijutott. S persze a
Fidesztől, de Orbán Viktortól sem. Talán már az sem meglepő, ha Varga Mihály egykori irodavezetője egy nyíltan szélsőséges párt képviselő-jelöltjeként bukkant ki a latrinából.
 |
| Forrás: Új Szó |
Egyébként most
megpróbáltam rákeresni a hírre, amiben Orbán Viktor, mondjuk az elmúlt napon,
elítélte a kijevi tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszakot. Nem mondhatnám, hogy
túl sok találati eredménnyel jártam. Holott neki, aki a 2006-os hazai események
egyik politikai haszonélvezője, szinte naponta kellene harsognia az elítélő
nyilatkozatokat. A tüntetés halálos áldozatai aligha gumilövedék-találatba
haltak bele. Esetleg Révész Máriusz is próbálkozhatna az „Így provokáld a karhatalmat” című zsebkönyvvel. Természetesen
Kijevben. De, számolva a várható következményekkel, inkább mégsem. Mert
Kijevben most lőnek, és ölnek. Az, hogy Orbán nem megy el Kijevig, aligha
meglepő. Annak idején Prágáig sem sikerült elforradalmárkodnia magát.
Azért persze hozzátartozik
az igazsághoz, hogy a V4-ekhez csatlakozva azért született külügyi nyilatkozat,
és felkészülés
a menekültekre. A V4-ek hivatalos aggódásához Orbán Viktor is csatlakozott.
De érthető, hogy a Putyinnal kötött atom-biznisszel a nyakában nincs nagy
ugrálási játéktere a kormányfőnek. Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy kis
országgal baltában, naggyal atomban utazva korlátozza a kormány önmagát. Illetve
adja el gerincét. De ez nyilvánvalóan nem a kijeviekről szólna. Nem azokról,
akik könnyen példát mutathatnak másoknak cselekvési mintából. Arról, hogy
minden alaptörvény, minden diktatórikus kezdeményezés, minden kényszeres
korlátozás felülírható. Csak ez az utcán sok áldozatot követel. A tüntetések
esetleges leverése után pedig valóban számolni lehet a menekültekkel a környező
országokban.
Ez mindenképpen
indokolhatja a belügyi apparátus felkészülését, és az illetékes operatív
vezetők határkörnyéki terepszemléjét. Orbán Viktor megjelenése az adott határszakaszon
tehát azt sugallhatja, hogy ő az az első számú operatív vezető, aki itt a
menekültek ura leszen. Bár lehet, hogy a kampányaláíró-íveket vitte csak. Amin
az érkezők mindjárt támogatásukról is biztosíthatják. Ellenkező esetben még azt
kellene feltételezni, hogy személyes közreműködése felér egy csodálatos
géz-szaporítással. Ami azért nem csak a menekültek esetében férne rá az
egészségügyre. De ezen lovagolni méltatlan lenne azokkal szemben, akik
elesettségükben minden emberileg nyújtható támogatást megérdemelnének. Már
akkor, ha Magyarország felé menekülnek. Bízva abban, hogy az atom-mutyi
ellenére sem éri őket diszkrimináció. Egy országban, ahol a Fidesz és a Jobbik
éppen a lokális koalíciókötések korát éli a látszatok alapján. Az egykori „idegenrendészek”
vérfoltos múltját mosva a patakban. Miközben Ukrajnában friss vérrózsák
fakadnak a flaszteron.
Ja, hogy adós
maradtam a kakukktojás megjelölésével? Nos, azt a kedves olvasóra bízom.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése