A vagyon-sakk új lépései

A jelek arra utalnak, hogy a vagyonosodásokkal kapcsolatos szólamok igen jelentős helyet kaphatnak a kampánykommunikációban. Ha pedig így lesz, akkor Gyurcsány Ferenc igen jó taktikai érzékkel szólította meg Orbán Viktort. Különösen, mert egy szóval sem védte Simon Gábort eközben.

Aki különben lemondott parlamenti mandátumáról, ami igazán udvariatlan húzásnak tűnhet elsőre. Mert egyfelől valóban megússza a mentelmi bizottság eljárását, de óhatatlanul a menekülés látszatát kelti. S bár anyagilag is nyerhet ezzel a lépéssel, egyébként sem biztos, hogy rossz húzás volt. Mert így kivonja magát a politikai csatározások frontvonalából, és az ügyészséget is könnyebben késztetheti színvallásra. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között politikai tőkét kovácsoljanak a számláiból, innentől kevés lehet egy-egy szóvivő kirohanása. Minden támadásra ott lehet a kész válasz, hogy az ügyészség álljon elő a bizonyítékokkal. Különösen akkor, ha Simont egyfajta stróman-szerepben szeretnék láttatni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Fidesz oldaláról ne próbálják meg legalább a törzsközönség érdeklődését felcsigázva tartani.

Egyben az újabb hívószavakat is pörölyözve bele a köztudatba. Mint a Gyurcsány-koalíció fogalmának ismételgetése. Annak kapcsán, hogy egy igen vérszegény közleményben azt dobolták ki: „Egyedül a szocialistáknak van elszámolnivalójuk a magyar emberek felé”. Ami egy nagy marhaság. Ugyanis minden politikusnak kutya kötelessége lenne pontosan elszámolni tudni a vagyonával. Gyurcsány Ferencnek ebből a szempontból alighanem nagy szívességet tett Polt Péter hivatala. Mert nem lennék meglepve, ha a Sukoró-ügy mellékszálaként a legjobban feltárt vagyonmérleggel rendelkező politikusok egyike lenne. Talán ezért is merte bevállalni Orbán Viktor kihívását. Aminek a Fidesz berkeiben meginduló kapkodáson túl máris újabb hajtása sarjadt. Egyelőre, kivételesen, ellenzéki oldalon. Kivételesen, mert eddig az ellenzék nem a koherens akcióiról volt nevezetes.

Most minden esetre ringbe szólították Orbán Viktor egykori házi-kedvencét, Szijjártó Pétert. Az MSZP és a DK szóvivői ugyanis felkérték, meséljen arról a nettó tízmilliócskáról, amely megtakarítására nem látszik fedezetet biztosítani az igazolt bevétele. A százmilliárdos összegek röpködésének közepette ez szinte aprópénz. De azért egy közmunkás néhány életen át dolgozhatna annyiért, ami Budai Bernadett és Gréczy Zsolt szerint „csak úgy” termett. A külügyi és külgazdasági államtitkár annyira piti ügynek tekinti ezt, hogy sajtófőnöke, Fülöp Judit számára biztosította a magyarázkodás jogát. Holott senki nem vádolt a jelek szerint azzal, hogy a tárca pénzét tette volna a tárcájába. Így a különben elég öngólgyanús magyarázatot jobb lett volna saját szájával közzé tenni. Mely magyarázat szerint az indokolja a gyarapodást, hogy Szijjártó Péter befektetési portfoliója ilyen jól hozott a konyhára.

Márpedig nagyon kínos lehet, ha valaki feldobná a gyanút a bennfentes információk felhasználására, és ezt az államtitkár nem tudná hitelt érdemlően cáfolni. Például azzal, hogy bár külgazdasági államtitkár is, de még véletlenül sem kaphat előzetes információt a valutaárfolyamokkal kapcsolatos döntésekről. Még akkor is, ha nem maga járul hozzá a forint árfolyamának alakulásához. Mint annak idején, amikor Kósa Lajossal, a devizahitelesek számára máig ki nem hevert drágulás kavicsát elindította a hegytetőről. Még 2010. nyarán. De olyan messzire nem is visszatekintve nagyon kínossá válhat, ha kormányzati emberekről derülne ki, hogy az árfolyammozgások haszonélvezői. Így a vagyongyarapodására adott enyhén nagyképű magyarázatra lehet, hogy az államtitkár úrnak nem ártott volna aludnia egyet. Nem vitatva természetesen Orbán Viktor egykori szóvivőjének gazdasági zsenijét. Habár még emlékezhetünk az egzotikus valuták iránti, államkötvény-kibocsátó, lelkesedésre. Azonban ez is már a múlté. A jelen mégis inkább arról szól, hogy nagyon zavarba lehetett a jelek szerint hozni azzal a tízmilliós kérdéssel.

Ami azt is jelezheti, hogy az ellenzék csikorogva bár, de talán sikerrel fordult rá egy olyan sínre, amely mentén a kormányzati politikusok is a szellemvasúton érezhetik magukat. Hatalmi tényezőként nekik lehet kínosabb, ha nem tudnak elszámolni a vagyongyarapodással. Ahogy az is kijátszható kártyalap lehet, ha látszólag az általuk hozott törvények szerint jártak el, de morálisan aránytalan vagyonfelhalmozást hajtottak végre. Akár egyedileg, akár családilag. A baj nem akkor fog különben bekövetkezni, ha egy-egy ellenzéki politikus is elbukik eközben. Sokkal jobban visszaüthet akkor, ha nem mernek időben lépni. Ahogy Simon Gábort is akár már decemberben leléptethették volna, és hiba volt megvárni, míg a kormánypárti szájtépők veszik a szájukra. S persze leginkább akkor üthet vissza, ha az úton nem mernek végigmenni. Abban az esetben ugyanis, ha itt buknak el a következetességgel vívott csatában, akkor az ellenzékre az megsemmisítő erejű lehet. Olyan látszatot keltve, hogy a saját ügyeik miatt állnak le a kormányzati politikusok gyarapodás-vizsgálatával.

Márpedig csak az ellenzéki következetesség fogja csak megmutatni, hogy a Gyurcsány Ferenc által megkockáztatott kezdőlépés eljut-e a mattig? S kinek az oldalán?

Andrew_s