2014. február 2., vasárnap

Boross megvédte Szakályban magát

...Avagy a beszűkülten hiú horthysta

Antall Józsefnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a hazai szélsőjobb megerősödéséhez megadta a kezdőlökést. Ő volt az a miniszterelnök ugyanis, aki megindította, mint arról akkor a nemzetközi sajtó is megemlékezett, az Adolf Hitlerrel kollaboráló Horthy Miklós hazai patyolat-akcióját. Ez aligha lehetett olyan akció, amit ne gondosan készítettek volna elő a kormányában.

Abban a kormányban, amelynek igazi Jolly joker tagjaként tűnt fel Boross Péter. Politikai életútjából kiderül, hogy kezdetben a Miniszterelnöki Hivatal politikai komisszárjaként, majd a kormány titokminisztereként igencsak rendelkezhetett olyan információkkal, amelyek fényében igazi szürke eminenciásként tarthatta kezében a szálakat, és zsebében a borítékokat. Amelyek egyike, Antall kezében, még Csurkát is megfékezte. Innen került a belügyminiszteri, majd a miniszterelnök elhunytával a kormányfői bársonyszékbe. S amiért érdemes volt ezt a kis visszatekintést megtenni, az nem más, mint a valószínű szerepe, de mindenképpen a tiltakozásának hiánya Horthy Miklós rehabilitálásában. Aminek mélyén alighanem a Horthy-korszak iránti személyes szimpátiája húzódhat meg. Ami különben szíve joga. Lenne, ha nem keveredne bele a napi politikába, nem kavarná az éjjeli tartalmát, és élné a volt miniszterelnökök korántsem nyomorba taszított életét.

Bár alighanem van a nyomornak egy olyan formája, ami éppen ellene hat ennek. Az a félredobottsági érzés generálta személyes állapot, ami miatt megszólalási kényszer gyötri annak érdekében, hogy személyes igazságait szertekiabálja a nagyvilágba. Ezen személyes igazsághalmazának egyik kupaca nyilván azt a címet viselhetné, hogy „Horthy Miklós rendes fiú volt”. Boross Péter szemében valószínűleg azt a kocsmai késdobálóhoz hasonló, aki ugyan gyilkol, de csak azért, mert rossz társaságba keveredett. Az, hogy Horthy Miklós maga definiálta magát antiszemitának, az alighanem elkerülte már a volt mindenféle-miniszter figyelmét. Ellenben annak hatására, hogy Szakály Sándor kikiabálta a fasiszta tömeggyilkosságokat relativizáló véleményét a szeméthalom aljáról, szükségét érezte szolgálatba helyezni magát az ATV stúdiójában. Kifejtve, hogy a német bevonulásnak emléket állítani szándékozó emlékmű ellenzése túlreagálás, és az említett történésznek egyébként nagyon is egészséges történelemszemlélete van.

Mint emlékezhetünk rá, ez az egészséges történelemszemlélet arról szól, hogy Kárpátalján, akár teljes falvak zsidó lakosságának felszámolása a Gestapó iránymutatása alapján, teljesen rendben van. Elvégre csak idegenrendészeti eljárás volt egy, a zsidókat listázó szervezet bevonásával. Az, hogy az „idegen” zsidóság nem kis része azért vált „idegenné”, mert előtte megfosztották a jogaitól, az szintén nagyon rendben lehet Szakály történész-úr szerint. S most már azt is tudjuk, hogy Boross Péter szerint ez egy nagyon egészséges felfogása a történteknek. Habár a volt miniszterelnökök mindenbe belefecsegő életét élő politikus vélemény alighanem gyorsan megváltozna, ha a saját bőrén tapasztalna hasonlót. A gondolatkísérlet szintjén természetesen. Például, ha megtapasztalná azt, hogy akár jelen véleménye miatt először megfosztanák a szabad döntéshozatalon alapuló cselekvés lehetőségétől, és gyámság alá helyeznék. Majd a kirendelt gondozó kényszerítené, hogy vonuljon el egy kies tanyára, ahol részben állatokat etethetne, részben kertet művelhetne. Ebben kérhetne tanácsot Hegedűs Zsuzsától. Valahogy az az érzésem, hogy Boross Péter annak ellenére elég feldúltnak érezné az életét, ha az említett tanyán nem lőnék bele pucéron a maga ásta sírba.

Mert ahhoz a szerinte nagyon egészséges történelemszemlélethez nem a békés táborlakók wellness-üdülése, hanem az említett sírásási testgyakorlás kötődik százezrek életének végállomása gyanánt. Azonban mégis inkább az sejthető, hogy az ATV Szabad szemmel című műsorában való, Szakály Sándor melletti kiállásának gyakorlatibb okai vannak, mintsem a történészi tudomány magasságai. Ugyanis Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökeként maga javasolta Szakály Sándort a Veritas élére. Ami világosan jelzi nem csak a kettejük közti elvekben társi viszonyt, hanem a pofára esési rangsort is. Azt, hogy amennyiben Boross Péter nem próbálná menteni az igazgatót, akkor nem lenne az más, mint a saját protezsálási kudarcának elismerése. Márpedig úgy tűnik, hogy ezt a saját hiúsága nem engedi. Inkább társául szegődik a Holocaust részelemeinek minősítésében.

Mert úgy tűnik, az Antall-kormány utolsó miniszterelnökének sokkal fontosabb a saját hiúsága, mint a gerinc. Miközben a szemében talán tényleg Szakály Sándor az a legény a gáton, aki kedvenc Horthyjának is beírt egy kis piros-pontot. Ha máshova nem, hát a fenekére. Azért persze Boross Péternek lehet, hogy meg kellene gondolni azt a tanya-dolgot. Nyugisabb lenne számára, mint az állandó konfrontáció a valósággal, amely konfrontáció csak megárthat. A végén még mindenféle barnainges fiukákat fog maga köré képzelni. Még rosszabb esetben körénk képzelni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése