Kirekesztő Fidelitas-kegyelet

Forrás: http://www.wellsphere.com/

Bár az évértékelések is megemlítik a világháborús eseményeket, és Gyurcsány talán először említett nevesített elkövetőket a nagypolitika színpadán, ott mégsem ez a fő téma. A kisajátító tematizálást a Fideszben például rábízták a Fiatal (egykor)Demokraták még fiatalabbjaira. A Fidelitas-ra. Akik ki is adtak egy nyilatkozatot a megemlékezős terv-vállalásaikkal kapcsolatban.

Amely nyilatkozatban bőven elég lett volna természetesen annyi, hogy elítélik a világháborús magyar politikának, politikusoknak, és a magyar karhatalomnak a vérengzésekben betöltött szerepét. Valamint azt a közvetett szerepet is, mely kölcsönös gyilkolászásokhoz, sokszor máig feldolgozatlan traumákhoz vezetett. A Fidelitas ezzel szemben arról közleményezik elsősorban, hogy vállalást tesznek, miszerint február 15.-én megemlékeznek majd a szerb, a zsidó és a magyar áldozatokról. Annak kapcsán, hogy 1945-ben ezen a napon „kezdődött meg ugyanis egy magyar falu, Mozsor kitelepítése”. Az igazsághoz tartozik, hogy szerepel egy ilyen félmondat is a közleményben: „elismerjük a második világháború során a magyar hadsereg és közigazgatás által okozott sérelmeket”. Ami kicsit más tartalmú, mint az, amit fentebb említettem. A politikai felelősséget például szétkeni, és az említett dátum fényében olyan benyomást kelt, mintha 1945. februárja előtt semmi nem történt volna.

Ami a hazai kormánypárt neohorthyzmusának fényében a Fidelitas-nál sem meglepő. De attól még zavaró momentumnak tűnhet. Még akkor is, ha természetes az áldozatokról való megemlékezés. Csak a Fidesz kegyelméből igazgató Szakály Sándort tudnánk feledni eközben. S végső soron az ilyen, a hazai viszonyokból következő, mellékkörülmények azok, melyek miatt a Fidesz utánpótlás-szervezetének megnyilatkozásait nem lehet marginális eseményként kezelni. No meg az, hogy a nyilatkozat úgy került kiadásra, mint a „Fidelitas és a Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat tömörítő ifjúsági szervezetek közös nyilatkozata”. Amiből az következne, hogy nem magyar fiatal az, aki más szervezetben tevékenykedik, mint a nyilatkozat aláírói. Ami de facto kirekesztő. Még a magyarországi, de nem Fidelitas-tag magyar fiatalokkal szemben is. Már akkor, ha elfogadjuk hazánk Kárpát-medencei elhelyezkedését. S azt, hogy nem csak egyetlen ifjúsági szervezet létezhet. Mondjuk a KISZ mintájára. Némi ifjúgárdás beütéssel. Azokkal a határon túliakkal szemben pedig végképpen kirekesztő, akik valamiért nem vesznek aktívan részt a Fidelitas-szal együttműködő, és a nyilatkozatott ismertető közleményben megnevezett tíz szervezetben.

Mely szervezetek többsége különben erdélyinek tűnik. Amiből a végén még az a látszat keletkezhetne, hogy a pletykák szerint arrafele lejtő orbáni támogatások az ifjúsági szervezetekben is politikai testet öltenek. Ami továbbra sem teszi nem kívánatossá a háború ártatlan áldozataira való kegyelet-, és felelősségteljes megemlékezést. S semmi gond nincs természetesen azzal sem, ha a vajdasági áldozatokkal az egész régió szolidáris. Inkább ez lenne természetes. Pusztán visszás az, amikor a szélsőjobb felé kacsingató, és azzal egyre jobban összemelegedő kormánypárt ifjúsági szervezete akarja mindegy közleménybe foglalni, hogy kivel, és mikor kell szolidárisnak lenni. Óhatatlanul meghatározva ezzel a kegyeletben részesítendők, ne adj’ Isten, a részesíthetők körét. Aszerint, ahogy a fővezér éppen belefordítja szellemi szélkakasát, a hatalom megtartását ígérő, taktikai áramlatok szeleibe. Mert ez vezethet oda, hogy a történelmi tények szerinti tömeggyilkosság idegenrendészeti eljárássá válik, ha Orbán a gestapóval együttműködő fasiszta gyilkosok mosdatásában látja a saját politikai hasznát. Míg a végén esetleg saját kérésre végrehajtott tömegesen asszisztált öngyilkossággá válik.

A Fidelitas közleménye természetesen erről éppen úgy nem szól, ahogy árulkodó lehet az alá nem írók köre is. Például a KDNP-hez köthető ifjak távolmaradása a klerikális platformnak már az utánpótlási vonalon is végrehajtott Fideszbe való bedarálását jelezheti. Az pedig olcsó politikai demagógia lenne, ha mindenki csak akkor érezhetne kegyeletet a háború áldozataival kapcsolatban, ha ezzel egyben csatlakozik az orbanizmushoz is. Beleértve az általuk preferált történelemértelmezés hallgatólagos elfogadását is. Sőt! Nem csak demagógia, hanem inkább zsarolás. Így már csak ezért is gond, ha a napi politika sajátít ki történelmi értelmezéseket. Az ehhez képest sokkal földhözragadtabb kérdés lenne, hogy a nyilatkozatban felsorolt szervezetek milyen Fidesz-, illetve kormánytámogatást élveznek esetleg?

Andrew_s