Forrás: http://www.gandul.info/ |
Orbán Viktor legutóbb, az ónos
esőnek köszönhetően, ismét az időjárás-felelős posztján tűnt fel a
médiában. Szinte már viszket is a billentyűzet, hogy heveny cikizésbe kezdjen.
Különösen, mivel nem olyan régen a miniszterelnök továbbra is igencsak kétséges
mentális viszonyrendszeréről szóltak a betűk. A kérdések sora azonban egy
újabbal bővült. Érdemes-e bántani a kormányfőt?
Nem az a kérdés, hogy szabad-e? Vagy az,
hogy a lakosságnak van-e joga ismerni a vezető pillanatnyi szellemi állapotát, vagy
az, hogy ugyanez az István-adta nép érezhet-e kritikát ura és vezére iránt. A
kérdés az, hogy érdemes-e? Az egyik triviálisnak tűnő válasz az lenne, hogy
igen, érdemes. Éppen az említettek miatt. A nép érdeke, a nép joga, és hasonló
szlogenek okán. A kevésbé triviális válasz azonban az, hogy nem érdemes. Szinte
már annyira nem érdemes, hogy nem is szabad. Annak ellenére, hogy még talán
szabad. Ennek az érdemtelenségnek számos oka lehet. Az egyik nyilvánvaló az,
hogy barátkozzunk meg a potenciális Fidesz-győzelem lehetőségével. S mi értelme
lenne annak, ha erre fel nem készülten, népnemzeti tragédiaként élnénk meg az
említett eseményt. Világos: az lesz. Hosszú távon szinte biztosan. De a
gyomorfekély, a munkanélküliség, az éhséglázadások, vagy az ezt megelőző kemény
diktatúra, netán az utcai bandák hallgatólagosan támogatott uralma úgyis eljön.
Siettetni minek? Különösen a gyomorfekélyt. Nem igaz? Szóljanak inkább Orbán
Viktornak a fanfárok, és dübörögjenek a dobok, és táncoljanak a sámánok
üdvrivalgva körbe-körbe a korona körül. Mígnem az a varázs hatalmának engedve
emelheti a miniszterelnököt.
De azért is felesleges lehet, mert
korántsem biztos, hogy valóban Orbán Viktor tehet csirkefogásokról. Jó, persze.
Ő tehet róla. Közvetlenül, és látszólag biztosan. Azonban már korábban, például
az ifjúkorát idéző videó kapcsán is felmerült, hogy a nagy machinátor nem
azonos a Fidesz hatalmi centrumával. Amennyiben ez igaz, és a valós hatalom egy
mögöttes klán, a háttérből irányító tender-oligarchák kezében van, akkor mi
értelme lenne Orbán Viktort, az önbevallása szerint is szegény kisminiszterelnököt beledöngölni a betonba? Az
általa képviselt szólamok egy idő után amúgy is elzúgnak ebben az esetben a
semmibe. A vele egy díszletbe drótozott bábok ugyanilyen sebesen eltűnnek a jól
megérdemelt feledésbe. Aztán pedig jöhet Lázár János, vagy bármelyik ügyeletes
megmondó-ember. Megfújná a maga trombitáit, és az orbanizmus fala leomlana?
Valamilyen szinten biztosan. Ahogy annak idején Sztálin hatalmának kérgét is
betörte a következő főtitkár. Jól körülhatároltan varrva a generalissimus
nyakába mindent, ami ellenszenves volt a tömegek szemében. De meghagyva az
alapokat, és az alapideológián nem változtatva vitte tovább az SZKP hatalmát.
Orbán Viktor erőteljes támadása eljuthat
arra a pontra, ahol a Fidesz valós hatalmi centrumának a Fidesz Központi
Bizottságának is kínossá válhat. Azonban eltávolítása nem feltétlenül jelenti
majd a rendszer jellegének megváltozását. Szóljanak hát a fanfárok, és üstdobok
Orbán Viktorért. A szegény miniszterelnökért, akivel elhitették: övé a passzát
szelek feletti hatalom. S aki elhitte, hogy az ónos eső is azért esik, hogy ő
mondhassa el a hírekben a felhőállás-jelentést. Aki persze ettől csüggedne, és
erejét vesztve hullana a Fidesz karjaiba, az figyelje a történelmi példákat. A
háttérhatalom jóvoltából hordóra emelt vezérek sok kárt tudtak tenni, mielőtt
elérte őket a bukás-szerű végzet. Az említett Sztálin is lelépte a bizottságot,
melyet manipulálva az élre hágott. A Gulág-on pedig az ő akaratából is haltak
az emberek. Az, hogy Orbán Viktort egy alternatív szürke hatalom emelte
magasba, még korántsem jelenti azt, hogy kénye kedve szerint le is tudja
ejteni. Mármint ugyanez a hatalom. De akkor, ha valóban Orbáné az a CÖF-kéz,
amely torkon ragadhat bárkit, aki szerint a vezér meztelen, akkor sem biztos,
hogy a tettek számbavételével érdemes hosszan elidőzni.
Ez utóbbi esetben a vezér személyének erőteljes
kritikája könnyen a visszájára fordulhat. Amennyiben a hívek úgy érzik, hogy
eddigi kitartásuk csak akkor nyeri el értelmét, ha a végsőkig kitartanak Orbán
Viktor mellett, akkor az irrealitás határain túl is ki fognak tartani.
Köreikben kitör az ostromlott-erőd szindrómája, és becsületbeli ügyüknek
érezhetik, ha a legnagyobb ökörségek, a nyilvánvaló csúsztatások, illetve
hazugságok ellenére is kitartsanak. Akkor is el fognak békemenetelni, ha ennek
racionális értelme már régen nem lesz. Ezért nem veri ki a biztosítékot, és
okoz csak csendes hümmögést, Szájer József külföldre menekített vagyona. Holott
alighanem éppen a pártja által okozott banki viszonyok, az adóprés fokozása is
inspirálta erre. De a vakhit homályosíthat olyan korábbi híreket is, hogy a fideszes
honapák, és –anyák körül már korábban sem volt minden rendben. Például Vácon,
ahol a Bábiné Szottfried Gabriella családtagjai által jegyzett
cég körül lángoltak fel az adóügyek korábban, miközben államtitkári véleménye
szerint szégyellje magát az, akinek nincs munkája.
A hívek szelektív vaksággal és süketséggel
minden iránt, ami lerombolni látszik a Vezérükről a saját szellemükben állított
képet. Amiben nem a kabinet mutyizásait, a kormányzat orron csúszva előadott
jégbalettjét fogják látni. Ellenben, mint azt az internetes fórumok
hozzászólásai is jelzik, a rendszertelen kakofoniára előadott kormányzati
csetlések és botlások sorozata jégrevüben előadott pompás előadássá nemesednek
a szemükben. A fejükhöz vágott tények átsuhannak a gondolatok közti űrön, és messze
koppannak a személyes eseményhorizontjaikon túl. Így hát szóljanak csak azok a
trombiták, és dobok Orbán Viktor mellett. Az utóbbiak verjék csak az ütemet a
szólításra lépőknek, és hitből tapsolóknak. Míg ütemre, akár éhenhalásig
kiáltják: „Éljen Orbán!”
Andrew_s
Hülye egy poszt, az egyszer biztos, nem is nagyon tolongnak a kommentelők:)
VálaszTörlés