Del Parson festményén Jézus gyermekeket áld meg. Forrás: www.lds.org |
Az abortuszturizmus szinte folyamatosan
téma, mert az egyes államokban uralkodó hivatalos hozzáállás a művi
terhesség-megszakításhoz erősen eltérő. Annak idején, a rendszerváltás előtt
hazánk volt az egyik regionális abortuszközpont. Míg az utóbbi években inkább
hazánkból mennek más országokba, elsősorban Ausztriába a nem kíván terhesség
megszakítása érdekében.
Noha a napokban jelent meg ennek a
jelenségnek a fokozódásáról, feldübörgéséről
egy hír, a tendencia nem idén kezdett erősödni. Nem kis részben annak
köszönhetően indult meg egyfajta
növekedése az ilyen utakra vállalkozók számának, hogy hazánkban a
korányváltás egyik mellékhatásaként az abortusztabletta betiltása mellett ált
ki a politika. Ennek hatására 2012-ben már az abortuszturizmus szinte
folyamatos erősödéről szóltak a tudósítások.
Amibe igen komoly szerepet
kapott az alaptörvénybe belobbizott KDNP-s szemforgatás is a magzatvédelemmel
kapcsolatban. Ami igencsak egy neoratkoista indíttatású nemzetszaporítási
szemléletet takar. Függetlenül attól, hogy milyen ideológiai köntösbe
csomagolják. A gyermekvállalási kedv ugyanis általában nem a gyermekszülést
előíró törvényi előírásoktól lesz nagyobb.
A törvényi előírás, vagy az informális
kényszer sokkal inkább egyfajta erőszakká teszi azt. Ezt az eredeti ratkóizmus
évei alatt megtapasztalhatta már a társadalom. Azt pedig a történelem
bizonyította be, hogy a legszigorúbb tiltások sem állítottak gátat a
magzatelhajtásnak. Azonban nyilvánvalóan sokkal veszélyesebb módszereket
alkalmaztak, mint az orvosilag segített abortusz esetében. Ami nyilvánvalóan
nem jelenti azt, hogy a terhesség megszakítása kívánatos lenne. De az is nyilvánvaló,
hogy gyermekvállalás nem csak arról a tizenegy percről szól. Már akkor, ha
valaki felelősséggel gondolkodik a jövő nemzedékről. Ebben az esetben a
gyermeknek nem csak a puszta életét, hanem felneveléséről is szól a történet.
Amibe a biztosítható életkörülmények mérlegelése is beletartozik. S persze a
társadalom fogadókészsége is. Amely utóbbival kapcsolatban rajzolódik ki
legjobban a politika kétszínűsége.
Ahogy azt Rétvári Bence nyilatkozatai
rajzolták ki, a politika sok szempontból különbséget igyekszik tenni az egyes
családok között. Az egyik oldalon szinte Ratkó Anna nyomdokaiban lépve, míg a
másik oldalon alig téve valóban valamit a gyermek felelősséggel való vállalása
iránt. Miközben a szélsőséges, a fasizmussal sem minden rokonságot megtagadó
szólamok is dübörögnek egyes embercsoportokkal kapcsolatban. Az abortusz iránti
igény csökkenése tehát aligha fog várhatóan csökkenni. A gyermek ugyanis nem
kampányfogásként születik a világra. Még akkor sem, ha egyes politikusok a
kampányban is felhasználják családjukat. A család gyermeknevelő minőségét nem
az abban szereplők tenyészállapota határozza meg. Ahogy a kampánycélból
hangoztatott teoretikus családbarátság, és a valós költségekhez képest
legfeljebb alamizsnának ható eseti pénzosztás sem megoldás egy gyermek
évtizedeken átívelő programjában. No meg az abortuszon való sopánkodás sem.
De nyilván nem érdemes a szólamversenyt
elkezdeni ezen. Azt mindenki ki tudja számolni, hogy a gyermeknevelés családi
költsége a gyerekcipőtől az iskoláztatásig milyen költségekkel jár. Még azt sem
állítva, hogy a politikai kurzusok egyike angyal, míg a másika ördög lenne ezen
a téren. Az azonban felmérhető, hogy melyik politikai kurzus kezeli a kérdést
Ratkó Anna fénykorának megfelelő szemlélettel.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése