Erőtengely-kórság

Eskű a vezér előtt
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Ukrajnából gyakorlatilag folyamatosan érkeznek az aktuális hírek. Ezekkel a versenyre kelés gyakorlatilag a folyamatos utánlövés borítékolását jelentené. Miközben néha mégis meglepődhetünk azon a rezignáltságon, amivel az emberek általában reagálnak a kijevi történésekre. Habár az olvasók természetesen kivételek.

Az utca emberét már kevésbé érintik meg a történések. Tudomásul veszik, hogy lőnek, hogy az államelnök felvette a nyúlcipőt, és ennyi. Holott hazánk határos Ukrajnával. Amit minden elvarázsoltsága mellett azért Orbán Viktor is tudomásul vett. Amikor inkább határlátogatásra ment, mintsem a belpolitika napi kérdéseiben lépett volna túl az udvariatlan levélváltások szintjén. Egyébként az is jellemző, hogy az utcai erőszak, a célzott lövések elleni tiltakozás helyett a gézkötegek megszakértése volt a miniszterelnökkel kapcsolatos hírek fókuszában. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) levélben kérte számon a minap, hogy hol is van az orbáni tiltakozás? Holott valójában aligha várható erőteljes hazai fellépés mindaddig, amíg ennek egyrészt nem lesz komoly kampány-hozadéka, másrészt az orosz álláspont meg nem változik.

Az utóbbi kapcsán teljesen világos, hogy a Paks-Moszkva tengelyen jelenleg önjáró tehetetlenséggel sodródik Orbán Viktor. Önjárón, mert még hatáskörébe vág ellátogatni a magyar-ukrán határig. De tehetetlen, mivel az ország energetikailag kiszolgáltatott. Alkalmasint ez a legutóbbi atom-mutyi nélkül is igaz, és az igazsághoz tartozik, hogy Orbántól függetlenül is igaz. Azonban az már nem független a miniszterelnöktől, hogy a befele diktáló, de kifele gazsuláló politika olyan szintjére jutott, amikor a saját kontrollkeresése, uram bocsá’ gyávasága az egyetlen tényező, amit tudomásul képes venni. Márpedig nem lehet eredményes vezető az, aki állandóan rajta kívül álló okokért kiált, és helyeslésért könyörög. Ha pedig nem kapja meg, akkor megpróbálja legalább az utóbbit kikövetelni. A baj ugyanis az ebben az esetben, hogy gyakorlatilag csak olyan területen fog, de ott erőszakosan döntéseket hozni, ahol teljhatalmát sejti. S azonnal lebénul, amikor erőt sejt egy politikai tényező mögött. Miközben ugyanakkor keresi a nagyobb erők központokat. Mert az ő elismerésük az, ami számít. Orbán Viktor ezen személyiségi reakciói jól lemérhetők azon, ahogy elfordult az általa gyengének ítélt EU-tól, és dörgölődzni kezdett az erősebbnek vélt hatalmakhoz.

Amelyek egyike nyilvánvalóan kiállt a most éppen talányos helyen leledző Viktor Janukovics mellett. Akit nem annyira in effigie, de azért távollétében leváltottak tisztségéből. A korábbi vélt, vagy valós támogatottsága Putyin részéről elegendő volt ahhoz, hogy a magyar kormányfő cselekvőképessége megszűnjön, és döntési bénultság vegyen rajta erőt. Már csak azért is, mert belpolitikai kényszert nem érzett a döntésre. S persze azért sem, mert korántsem volt annyira vélt az a támogatottság. Amit jelez például az, hogy Valentyina Matvijenko, az orosz parlament felsőházának vezetője tegnap a legitim hatalom megdöntésére irányuló erőszakos kísérletként, azaz puccsként, jellemezte az ukrajnai eseményeket. Az orosz kapcsolatokat pedig erősíti, hogy ugyanez a minősítés köszön vissza Janukovics mai nyilatkozatában is. Közölve egyben, hogy eszébe sincs lemondani. Ilyen körülmények között, és Orbán Viktor eddigi pályafutását ismerve, a TASZ tiszteletre méltó naivitására vall az említett levelük.

Ugyanakkor, ahogy említettem, kár lenne figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy hamarosan választások lesznek hazánkban. Ennek következtében a kampánykommunikáció „mindent visz”. Jól látszik ez az őszödi beszéd leporolásán is. De általában is egy befele fordulást eredményez. Amire már csak azért is rájátszik kormányzat, hogy a korábban említett kormányfői tehetetlenség ne legyen annyira feltűnő. Miközben Orbán ráér a béke apostolaként feltűnni a hívek előtt, ha már nincs vesztenivalója az ukrán eseményekkel kapcsolatos megszólalásával. De talán még ekkor sem. Ha ugyanis a választások egyik következményeként számol esetleg itthon is utcai eseményekben, akkor az utcai ellenállás leverése ellen kikelni öngóllá válhat. Azonban még akkor is ha nem így áll a helyzet, akkor is fontos tanulságokkal szolgálhat. Miközben az egyik oldalon gyáva kipuhatolni az orosz ellenzés határait, a másik oldalon Janukovicson tesztelheti a saját jövőjét. Azt, hogy meddig lehet elmenni anélkül, hogy a nemzetközi erők közbelépjenek. Márpedig ez a kalibrálás minden feltörekvő diktátor elemi érdeke.

Igaz ehhez azt kell feltételezni, hogy Orbán él azzal a hazai erők teljes kézbentartásának feltételezésével. Ez azonban még akkor is kérdés lehet, ha mai ünnepélyes eskütételen mondott beszédet a leendő rendőrök és tűzoltók előtt. Hacsak a Kocsis Máté által emlegetett erkölcsi megtisztulás mögött nincs esetleg egy lojalitási tisztogatás szándéka is. Amivel Orbánia szintén nem állna egyedül a világtörténelemben. Bár a vélt erőtengelyek alá álmodott hatalmi síneken futó kerekekben gyakran nyolcas is volt már. A fejekben zakatoló kerekek meg olykor vizes nyolcasokat írnak le.

Andrew_s