Jobboldali szemfedél

Végső soron a bencsiki agresszív retorika, de akár az esztergomi zsinagógai Jobbik-ülés kapcsán is érdemes lehet ismét szóba hozni azt, amiről nagy vonalakban már szó esett. Azt, hogy a Jobbik alapvetően nem a globális, tért és időt ölelő programjának köszönheti kétségtelenül meglevő támogatottságát. Sokkal inkább az ellenkezőjének.

Annak, hogy továbbra is olyan kérdésekre kínál akár holnaptól megvalósíthatónak látszó egybites megoldásokat, amelyek valóban a mindennapok kérdéseinek látszanak. S alkalmasint ezeket a válaszokat nagyon egyszerű, populista eszközökkel, és gyilkos hatékonysággal képesek eljuttatni a hallgatósághoz. Egyébként azt a gyilkos hatékonyságot hosszú távon akár szó szerint is lehet érteni. Elég ehhez fellapozni a történelemkönyvet, és belemélyedni a II. Világháborút megelőző évtizedek németországi történéseinek leírásába. Miközben azt hinni is végtelen naivitás, hogy Szálasi Ferenc a semmiből materializálódott hazánkban. Sok szempontból alighanem csereszabatos lett volna Hitlerrel vagy Mussolinivel, ha nem Magyarországon születik, és harcol ki magának hatalmat. Követve tulajdonképpen a bűnbakképzés szinte ősi forgatókönyvét.

Az a recept ugyanis nagyon régi, hogy: ha rád omlanak az események nevezz meg mást bűnösnek. A történelem során ez sokszor vezetett el ahhoz, hogy a sáskajárásért is meg lehetett akár égetni valakit. A bűnbak ugyanis egyszerre képviseli a bűnöst, és a felmentés ígéretét. Ahogy már az első Békemenet is sokaknak a felmentést ígérte a saját rossz hitelfelvételi döntésükkel szemben. Egyben még emlékezhetünk arra, ahogy Orbán Viktor nevezett, és nevez meg folyamatosan aktuális ellenségeket. Miközben a miniszterelnök kapcsolatát Vona Gáborral és így a Jobbikkal még csak nagyon erőltetett képzavarral sem kell illusztrálni. Közös kör-gyökereik közismertek. Amiért a pedig érdemes lehet a párhuzamokat észrevenni az egy elég szembeszökő munkamegosztás a Fidesz és a Jobbik között.

A Fidesz egyfajta ernyőszervezetként ajánlkozik fel mindazoknak, akik egy bekezdésnél többre is képesek koncentrálni egy írott szövegből. Végső soron az egykori mérsékelt, illetve mérsékelten radikális jobboldal pártjaiból kimazsolázott emberekkel, és szlogenekkel operálva. Annak érdekében, hogy az egykori MIÉP-ből közép felé tendálóktól az bedarált MDF-ig terjedő skálán játszva tudjon szavazókat gyűjteni. Ellenségképekből is nagyban játszik. Nem a bokorugró tyúktolvaj a fő célpontja, hanem a bankok, a biztosítók, a nagyszolgáltatók, az unió, és az egész világ. Az utóbbi amúgy globálisan. A gazdasági problémákért „természetesen” nem a saját gazdaságpolitikája a felelős, hanem a fentiek. Akik ellen megvívja a saját harcait, és Orbán Viktor vezényletével gyakorlatilag formálisan, de legalább informálisan előkészíti, illetve megvalósítja a nemzet tartalékainak, és termelési bázisának a koncentrációját. A közvetlen befolyás szempontjából pedig szinte mindegy, hogy a tulajdonost az „államnak” hívják-e, vagy a hatalmat gyakorló szűk oligarchia tagjai vannak megnevesítve. Az embereket lefele pedig azzal „fizetik ki”, hogy minden globális rosszért, és saját hibáikért is felmentést ígérő célpontokat ajánlanak fel. Búcsúcédula gyanánt.

A Jobbik jól láthatóan kicsiben, a paletta másik szegletében biztosítja ugyanezt. Ernyőszervezetként szolgál az egykori MIÉP radikálisaitól lefele terjedő skálán mozgóknak, és bár „természetesen” vannak közös ellenségképei a Fidesszel, a „célközönség” és ezzel a retorika is más. A szervezeti, és ezért sokak szemében elvont bűnbakok helyett kézzel fogható, és bottal verhető célpontokat kínál. Gyakorlatilag a kocsma szintjére viszi le a köznapi retorikát, és olyan eszközökkel operál, mint a csendőrnosztalgia felpiszkálása, illetve fenntartása. Ezt lehet az alantas ösztönökre építő demagógiának tartani, és az is. Ugyanakkor végtelenül hatékony akkor, ha a kocsma elől elkötött bicikli kérdésében üvöltenek bűnös után kiáltva a kitántorgók. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Jobbik csak a durva lelkű alkoholistákat tudná megszólítani. De hiba lenne azt hinni, hogy hasonló szemléletek ne fordulhatnának elő képzettebb, látszólag művelt emberek körében is. Ahogy a családon belüli erőszak elkövetői közt is bőven akadnak diplomások. Az antihumánus közvetlen erőszak vágya nem végzettség, hanem szocializáltság kérdése. Képzettnek például Mengele „doktor” is képzett volt.

De azért a Jobbik, és az általa ernyőszerűen betakart olyan szervezetek, mint a gárda-utódok retorikájára azért mégis igaz, hogy nagyon egyszerű megoldásokat kínálnak. Időnként szó szerint pofon-egyszerűeket. Olyan esetekre, ahol az állami rendszer hatékonysága láthatóan megbicsaklik. Ráadásul az olyan szövegek, amelyek a globális „zsidó-összeesküvéssel”, a „cigánybűnözéssel” operálnak könnyen érthetőek, és villámgyorsan átlátható cselekvésekre ösztönöznek. Nem kell hosszas, és kétséges vizsgálatokkal bíbelődni, oda kell menni, és nyakon kell vágni. Oszt jó napot. Végső soron ez az említett pogromretorikával való manipulálás az, amiért felvethető, hogy a radikális jobboldal kicsiben ugyanazt azt, de az egyes emberek szintjén űzött, a kollektív bűnösségre építő bűnbak-politikát folytatja, mint amit a kormányzati politika nagyban űz.

A két halmaz az átfedések mentén, végső soron, egy összecipzárazodó nagy szemfedőt képez. A humanizmuson, a demokrácián, a valódi bűnösöket büntető, illetve a valódi felelősöket feltáró jogállamiságon. Ráadásul éppen az egyszerű probléma-kezelés miatt igen nehezen felfejthetőt és megbonthatót. Tulajdonképpen ezzel is magyarázható, hogy a széplelkű filozófus-megközelítés, a szélsőjobbal, és annak kormányközeliségbe épülésével fenyegető kommunikáció az ellenzék részéről miért olyan hatástalan. Sokan ugyanis már túl vannak azon, hogy ezt észre vegyék. Éppen, hogy látják. De úgy vannak vele, mint a fényszóróval elvakított nyulak. Tudják, hogy jön a veszély, de tehetetlennek érzik magukat, és legfeljebb a menekülésre koncentrálnak.

Andrew_s