Évértékelés. Évérték. És?

MTI Fotó: Fényes Tamás

Gyurcsány Ferenc megtartotta évértékelőjét, melyet megfelelőképpen készített elő az orbáni vagyonosodással kapcsolatos mini-kampánnyal. Ugyanakkor furcsa érzéseket is kelthet az, hogy a jelenlegi miniszterelnök személyét is több ponton támadta. Bár egy alkalmassági vizsgálat azért nem került szóba. Habár talán nem is feltétlenül szükséges.

Mert arról sem árt megfeledkezni, hogy Orbán legnagyobb ellenségei sorába felsorakozhat az emlékezet. Nem egyes, esetleg kiiktatható, korrumpálható emberé, hanem egy sokkal veszélyesebb ellenfélé. A digitális világé. A net világa sokkal makacsabb, és hibatűrőbb emlékezettel bír, mint egy-egy ember. Orbán Viktort pedig az utóbbi időben rendre szembesítik a korábbi kijelentéseivel. Gyakorlatilag végigkísérve a kormányfőt a saját szétesésének, majd újraépülésének útjain. Világosan jelezve a megtett utat a megkeseredés, és a demagóg populizmus ösvényein. Amihez a Demokratikus Koalíció (DK) elnökének célzása a mákgubókról legfeljebb adalék lehet. Miközben Gyurcsány Ferenc néhány más kijelentésével akár azért is vitázni lehetne, mert eufémizmusnak hathat a mindennapokhoz képest.

Mint az a kijelentés is, hogy országosan „mintha egy mocsár közepén állnánk, süpped a lábunk alatt a talaj”. Holott a köz kommunikációja folyamatos dübörgésről és harci zajról szól. Amit egyébként nap-nap után hallhatunk, és nem is minden alap nélkül. Sokkal inkább olyan képet festve a világról, hogy már régen egy mocsaras hadszíntér dagonyájába süllyedtek sokan. A tartós munkanélküliek, a mindenbe belefásultak, az egzisztenciálisan sakkban tartott közszolgák, a realitások bányájának meddőhányóira hajított közmunkások, a menekülésre kényszerült középkorúak, és még sokan mások. Számukra is mindennap a harcról szól, de a napi túlélésért harcolnak. Az anyagi, illetve a személyiségi túlélésért. Esetleg mások túléléséért. Például azok az orvosok, akik egy világháborús frontsebész eszköztáránál alig jobb munkakörülmények között harcolnak a baleseti sérültekért. A dagonyába süllyedtek megszólítása olyan feladat, mint szügyig süllyedt ezrednek rohamot vezényelni. Iszonyú energiák felhasználásával milliméteres haladást eredményezve. Márpedig elérni azt, hogy a fent nevezettek az apátia iszapjában eljussanak a szavazófülkéig ilyen rohamvezényléssel ér el. Azzal a kockázattal ia számolva, hogy egy választási vereség végleges, végletes elsüppedést eredményezhet.

Ebből a szempontból nem történelmi válságról van szó, mert hasonló helyzet ismert a hazai történelemből. Miközben igen komoly történelemértelmezési válság van. Ennek csak egyik jele az a Gábriel-szobor, melynek tervét Gyurcsány is megemlítette. Sok kisebb-nagyobb jele van a mindennapokban, hogy gyakorlatilag a neohorthyzmus előtti kapituláció zajlik. Nem egy esetben Rákosi módszertanával vegyítve. De látható gesztusokkal a szélsőjobboldal felé. Mely gesztusok különben tényleg inkább csak a kapcsoló cipzárfogak a nagy jobboldali egység varratánál. A történelemértelmezés válságáról azért lehet veszélyes megfeledkezni, mert a korábban említett mocsárba süllyedtek közül sokaknak ígér gyors kilábalást. Még akkor is, ha tudjuk: a bűnbakképzés útja mások fején, mások halálán, megfojtásán keresztül visz el egy látszatmegoldáshoz. Még azok számára is, akik lélekben talán nem is fasiszták. Márpedig a Szakály Sándor által hazudottak kormányzati pártfogása, el nem utasítása sokak számára azt is ígéri, hogy nem kell szembesülni a valós múlttal. A történelemértelmezés válsága éppen ezt ígéri sokaknak. Nyugodt lelkiismerettel szemlélni a fekete múltat, és ezzel felkészülni a fekete, illetve barna ingek nyugodt lelkiismerettel való felrángatására.

Mert kár lenne elfeledkezni arról, hogy Gyurcsány beszéde is az esztergomi zsinagóga képletes árnyékában zajlott. Ahol, a kétségtelenül létező, jogi lehetőséget kihasználva a Jobbik ült antimorális tort a létező fasizmus egykori áldozatainak sírján. Bebizonyítva azt, hogy a jog és moralitás közt olykor komoly hézag lehet. S demonstrálva azt is, hogy a Jobbi moralitása nem csak az EU-s zászlók kapcsán kétszínű és álságos. De ez már nem a DK-s évértékelés témája. Sokkal inkább azokat a körülményeket, kondíciókat jellemzik, ahol Orbán Viktor permanens harca zajlik. A saját körei között, a saját ködeiben, és a saját kádereinek asszisztenciájával. Nem vállalva sem valós vitát, sem személyes választási megméretést. Ellentétben például Kádár Jánossal is, akinek rendszere ellen, saját bevallása szerint sem harcolt. S aki, legalább formálisan, de vállalta választásokat Angyalföldön. De talán nem véletlen, hogy Orbán annak idején nem harcolt ellene. Talán attól a felismeréstő is vezetve, hogy az akkori vezetőkhöz képest, az ideológiai háttértől eltekintve, politikusi tehetségben, a fasorban sincs. Akármilyen harcáról is fecseg állandóan.

Andrew_s