Kultúrális hulladék-gazdálkodás

A cigányság publicisztikai megítélése kapcsán januárban Bayer Zsolt írása jelölte ki azt a vonulatot, ami mentén a Fidesz elképzeli a rasszizmussal kapcsolatos vélemények közéleti határát. Most egy különben jobb sorsra érdemes konferencián egy valamikor valahogy szociológiai végzettséget beszerzett ember kijelentése kapcsán lángoltak fel az indulatok. Egyáltalán nem indokolatlanul, mivel bármely etnikát, etnikai kultúrát pont annyira van joga bomlásterméknek nevezni bárkinek, mint leállatoznia egy embercsoportot.

Ugyanakkor könnyelműség lenne Németh György szociológus-közgazdász kijelentését egyfajta mérföldkőnek tekinteni. A valós mérföldkövet sokkal inkább jelenthette volna az a bizonyos januári publicisztika. Nem is elsősorban azért, mert a Fidesz egyik kiemelt tagjának tollából folyt ki a trágyalé, hanem sokkal inkább azért, mert arra a Fidesz részéről csak némi maszatolás született reakcióként. Holott, ha valami kulturális bomlástermék, akkor az sokkal inkább a rasszizmus, a származási alapon való leállatozása bárkinek. De ezt az eltelt hónapok alatt sokszor emlegettem magam is. Itt csak annyi jelzést érdemel, hogy amikor Fidesz 5-ös tagsági könyvének tulajdonosa előtt egy miniszter, Navracsics Tibor gerince is megroggyan, akkor bárki feljogosítva érezheti magát hasonló horderejű minősítésre. Akár Németh György is, aki a cigány kultúrára alkalmazta a „bomlástermék” minősítést.

A gondolatkísérlet szintjén azért felvetve azt a kérdést, hogy a Fidesz állatfogalom-szakos főfelügyelője milyen vehemenciával kezdene tiltakozásba, és Békemenet-szervezésbe, ha a dolog fordítva esik. Akkor, ha esetleg egy, a magyarhoz képest lényegesen nagyobb létszámú népesség képviselője minősítette volna a félázsiai Turul-komplexust kulturális bomlásterméknek. Még akkor is, ha utána találnának valakit, aki elhatárolódik. Mert az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma olyan értelmű közleményt tett közzé, ami alapján a minisztérium jelenlevő képviselője tiltakozott Németh György kijelentése ellen. Miközben az ügy külön pikantériája az, hogy a kijelentésnek egy alapvetően kereszténynek hihető szellemiséggel rendezett, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) által szervezett „Fehéren::Feketén – Felelősen a cigány-magyar együttélésről” címet viselő konferencia adta a hátterét. Így az említett kijelentés tulajdonképpen szembe ment az alapvetően befogadó és nem kirekesztő keresztény szellemiséggel.

Azonban sajnos a szervezők honlapjának hírei között mintha nem kapott volna visszhangot az említett kijelentés. Ezzel kapcsolatban nem az adott kijelentésnek kéretlen reklámot adó visszaismétlését hiányolom Németh György kijelentésének. De annak, azt hiszem, helye lett volna, ha a szervezők elhatárolódnak a társadalmi béketeremtésre alkalmatlan hozzáállástól. Különösen, mivel a program szerint egy szekció opponenseként mindenképpen véleményorientáló szereppel bírt az említett megszólaló. Mivel sem a szervezők nem határolódtak el az említett kijelentéstől, sem arról nem olvashattam, hogy szekció-opponensi felkérését azonnal visszavonták volna, óhatatlanul kellemetlen látszata is lehet a történteknek. Illetve a nem-történteknek. Olyan, hogy a szervezők hallgatólagosan eltűrik, és mert ellenvéleményt sem fogalmaztak meg, azonosulnak is az etnikai kultúrát megbélyegző állásponttal. Holott a kultúrák közt alá-, és fölérendeltséget hirdető elvek, elméletek már sok háborúnak szolgáltattak alapul.

Már csak ezért jó lett volna arról olvasni, hogy a magukat kereszténynek tartó betűvetők megnyilatkoznak az ügyben. Ha azonban a szervezők honlapján nem is sikerült erre utaló nyomokat fellelnem, a magam részéről mégis szeretnék elhatárolódni az ilyen kijelentésektől. Egyrészt azért, mert alapvetően hibásnak, következményeiben embertelennek gondolok egy, az etnikai, nemzetiségi kultúrák sorrendiségéről indítandó vitát. Másrészt azért is, hogy amennyiben valaki a magyar kultúra kárára fogalmazna meg hasonló véleményt, azt is tiszta lelkiismerettel visszautasíthassam. Mert Németh György kijelentését lehet ugyan a vélemény szabadságával mentegetni, de azt az élét aligha csorbítja ki, ami elvágja a tiltakozás lehetőségét akkor, ha egy sajátjának hit kultúrát akarna védeni. Bár, a fentiek értelmében, az általa képviselt kultúra nem is igazán védhető.

Andrew_s