Forrás: http://szentorban.webriq.com |
Az egyházi közélettel az átlagember
aránylag ritkán találkozik. Addig minden esetre, amíg elő nem írják a nyilvános
hitvallást, és be nem vezetik a megkülönböztető jelzéseket. Van azért néhány
olyan jelenség, ami aligha nem vezethet akár a mindennapokra is kiható
gondolatokat akkor, amikor a hírekben szembesül vele az átlag halandó.
Maga a hittan oktatása is ilyen, mivel
tulajdonképpen még semmilyen mindent elsöprő, és érvekkel védhető olyan érv nem
hangzott el, ami indokolná az órarendbe illesztést. Az is elég kérdéses lehet,
hogy a helye az iskolában legyen-e? De az alighanem jobban szolgálná a szabad
hit-meggyőződés jogának érvényesülését, ha az egyes felekezetek a hívőik
költségére és az órarenden kívül intéznék az utánpótlás-nevelést. Különösen
akkor, amikor a hittan oktatója valami különleges kategóriát képez. Például, a 168óra tudósítása
szerint, a számon kérhetőség tekintetében. Még az olyan, igen kirívó,
esetekben is, mint a tudósításban is szereplő bugyira-vetkőztetéses demonstráció
volt. De ez alighanem csak annak a jéghegynek a csúcsa, amiben az akár
mindennapos, és törvényekkel nem igazán szabályozható „cikizések” is benne
vannak. S amelyek nélkül sem feltétlen diszkriminációmentes a diákok egymás
közti élete.
Ugyanakkor a vallás intézményesített
jéghegyén más, a maguk nemében szintén kirívó dolgok is kaparásznak. Ilyen
lehet az, amikor politikai felhangok csattannak el a hitélet gyakorlásának
színhelyén, a templomokban. A választási agitáció beköltözése a miséket kísérő
szövegekbe annyira közhelyes, hogy szinte már szóra sem érdemes. Az pedig, hogy
egy egyházi személy egyszerre agitáljon a rasszizmussal is kokettáló jobboldal
mellett, és hirdesse Jézus liberális, illetve inkább baloldali tanait, legyen
az illető személy még megmaradt lelkiismeretének problémája. Van azonban egy,
az egyházak egy részének működésébe beépített lehetőség, ami a célzott misék
politikai felhasználását is lehetővé teszi. 2011-ben a Bors-ra hivatkozva több
lap, köztük a HVG is, tudósított egy olyan miséről, ami akár Gyurcsány Ferencért
is szólhatott. Azért az óvatos megfogalmazás, mert a forrásokban
idézett, www.borsonline.hu/news.php?hid=43514,
címen jelenleg egy egészen más cikk olvasható. Ugyanakkor az átvett cikkek
szerint sem hangzott el a volt miniszterelnök neve a mise alatt, mely „Ferencért
és családjáért” szólt.
Így legfeljebb politikai vélelem lehet a
lelki kedvezményezett. Ahogy a NOL írja, a mise során „az igaztalanul vádolt és
lelkiekben alaposan meghurcolt Gyurcsány Ferencért imádkoztak”. Ez
természetesen még nem feltétlenül teszi mindenki számára szimpatikussá a
gesztust, ha valóban a DK jelenlegi elnökéért szólt a mise. Ha tényleg érte
szólt. Miközben azért persze az is tudható, hogy Gyurcsány Ferenc 2011-ben már
nem volt a hatalom gyakorlója. Így aligha jelenthetett volna a mise még ebben
az esetben sem nyomásgyakorlást, sem „pedálozást”. Mert sokszor a hatalomból
szervezett demonstrációnak óhatatlanul van egy öntömjénező hatása. Ahogy a
hatalom tömjénezésének mindig van talpnyalási vektora. Ezért nem mindegy az,
hogy egy hatalmon kívüli személyért, ha tetszik ellenzékként, tüntetnek, vagy
szólalnak meg, vagy a hatalom kegyéért tapsolnak. Amire világi példák számosan
vannak. A hívek lelkén keresztül ható egyházaknak ebbe kiszolgálási licitbe
igazán kár beszállni. Még akkor sem, ha nyilván nem teljesen karitatív alapon
teljesítenek olyan kérést, amely a regnáló miniszterelnök ünneplését szolgálja.
A HVG arról ír ugyanis, hogy Orbán Viktor
születésnapját egyházi pompával gondolják megünnepelni
Belvárosi Plébániatemplomban. Igaz, nem Orbán Viktor, hanem a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért
Egyesület rendezésében. Hálaadó szentmisén. Az HVG közlése szerint
egyébként a miniszterelnök realistán nyilatkozott az ügyről. Annyiban, hogy az
ilyesmivel jobb megvárni az illető halálát. Amiben tényleg lehet valami. Viszont
akkor vajon miért nem született olyan nyilatkozat, ami valamilyen szintű
elhatárolódást jelentett volna? A két jelenség, a megtartandó hálaadó
szentmise, és Orbán Viktor véleménye az időzítésről megint előcsalogathat
néhányat a kisördögök közül. Azokat, melyek Lázár Jánosnak, a miniszterelnökök özvegyével
kapcsolatos törvénykezési javaslatakor is előóvakodtak. Mit tudhat az orbanista
nőegylet, amit a köznép nem tud? Miközben persze az sem egészen világos, hogy egy
ilyen egyesület mit is tarthat céljának? Talán nem a miniszterelnök erkölcseinek
kikezdésére vetemedő hölgyek gyűjtőszervezete. Bár ki tudja, hogy a
szolgalelkűség, akár hittannal támogatva, meddig fejlődhet? Fajulhat? Elvégre pusztán egy ilyen egyesület megalakulása, és működése is jelzi a személyi kultusz magvainak erőteljes csírázását.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése