Verések és székek

Nem tehetek semmiről.
Forrás: Népszabadság - Móricz Simon

A kényszervallatás története az inkvizícióig és még távolabbra mutat. A jelene nemzetközileg sokrétű. A hazai jelenére most két rendőr helyzete mutat rá. Őket előzetes letartóztatásba helyezték, és ezzel kivonták az ügyet kicsit a nyilvánosság szeme előtti adatforgalomból is. Azonban szinte biztos, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mely azért bukkant ki a vízből, mert az általuk inzultált gyanúsított belehalt a kérdezősködésbe.

A jéghegy-effektusról már Rejtő Jenő is megemlékezett. Tulajdonképpen akár örökbecsűnek tekinthető diagnózisként leírva a helyzetet: „A goumier, sajnos, semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, éppoly ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle!” (Előretolt helyőrség). A goumier, ha valaki nem olvasta volna az említett szerző légiós regényeit, a sivatagi oázisok csendőreit jelenti. Amiről pedig nehéz nem eszünkbe jutni az a fajta csendőrnosztalgia, mely a kormányzat által sem csípőből elutasított neohorthysta szellemiséget is fémjelzi. S nem egyszer azokat az internetes kommenteket, melyeket a bűnügyi hírekkel kapcsolatban olvashatunk. Különösen akkor, ha az elkövető cigány, vagy külföldi. Így aztán, miközben a két rendőr esete sajnos lehet az intézkedési gyakorlat jégjegyének tetején kijelölhető pont, alul alighanem sok réteg található. Függetlenül attól a helyzettől is, hogy a jelen áldozat román állampolgár volt.

A rétegek némelyike ugyanis, ha a tettüket nem is menti, könnyen lehet, hogy sajnos indokolhatja. Az, hogy a szélsőséges politikai erők által is táplált csendőrnosztalgia talaján egyfajta hallgatólagos támogatottságot tudhattak a hátuk mögött. Nem okvetlenül politikai, hanem a közösségen, az őket körülvevő emberek hangulatán nyugvó támogatást. Azt a fajta radikalizált hangulaton nyugvó támogatást, ami egy fűrész ellopásáért is minimum kézlevágásért, vagy emberhalálért kiált. Sajnos tehát, miközben a hivatalos eljárás folyik a rendőrök ellen, jó lenne, ha néhányan kicsit maguk is elgondolkodnának azon, hogy lehetnek-e a következők? Nem, azért mert elloptak egy fűrészt, hanem azért, mert bárki rájuk mutatva tolvajt kiálthat. Akár azokra is, akik most csendes sunyítással, de helyeslik a rendőrök brutális kérdezési taktikáját. Beleértve azt a cinikus hazugságot is, amivel először azt állították az agyonvert férfi élettársának, hogy leesett a székről és abba halt bele. Kétségtelenül elég magas szék lehetett, ha közben pépesre verte magát a zuhanás következtében. Aki pedig azt hiszi, hogy a cinizmusnak van határa, az csalódhat. Illetve ezt a határt nagyon messzire kell kitolni, ha bebizonyosodik, hogy az agyonvert gyanúsítottat feljelentette haló poraiban a két verőrendőr főnöke. Hatóság elleni erőszakért.

S miközben cseppet sem kívánom menteni a törvényt bármilyen okból megszegőket, azért arról a bizonyos magas székről eszembe jut egy másik magas szék. A belügyminiszter igen magas, és az országos rendőrfőkapitány kicsit alacsonyabb, de még mindig elég magas széke. A két utóbbi székkel kapcsolatban a legutóbbi hírek még arról szóltak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter tudomásul vette Papp Károly jelentését, és egyben bizalmáról is biztosította az utóbbit. Ami azért mégiscsak jó. Papp Károlynak például. A főnök bizalmának elvesztése mégis csak rossz lenne egy olyan csipp-csupp ügy miatt, hogy rendőrei agyonvertek valakit. Aki különben is tolvaj volt, és tessék csak a közvéleményre hallgatni. Különösen annak a köznek a véleményére, amelyet az alkalomhoz illő szelektivitással és minimális emberséggel lehet kiválogatni az egyes internetes fórumokon. Az persze lehet, hogy a közbizalmat inkább az szolgálná, ha az országos rendőrfőkapitány legalább megírná a felmondólevelét.

Legalább gesztusként kinyilvánítva azt, hogy érez valami felelősségecskét a rendőrség működéséért. Azért a rendőrségért, amelynek tagjai között szép számmal fordulhatnak elő pszichikailag munkaképtelen tagok. Ahogy hasonló, lemondó, gesztus tulajdonképpen az egész belügyért felelős minisztertől sem lenne a közbizalmat romboló hatású. Alighanem kevesebbet ártana akár a belügyi helyzetnek, akár közbizalomnak, mint az a tesze-tosza ügykezelés, ami legfeljebb csak a szélsőségesek alá ad lovat. Szép fehéret, ahogy dukál. Bár lehet, hogy Pintér Sándor a miniszterelnökre vár.

Andrew_s