A Belügyminisztérium (BM) fellép
a Pax Hungarica Mozgalom által hirdetett emléktúra ellen, mellyel adóznának Adolf
Hitler emlékének. Az egyik oldalon ez teljesen rendben van, és aligha lehetne
kivetnivalót találni benne. A másik oldalon pedig ott vannak a kis ördögök a
részletekben. Mely részleteknek csak egy részét képezi azt, hogy a szervezőknek
úgy tűnik kimaradt pár év a történelmi tanulmányokból.
Beleértve azt is, hogy Hitler ideológiája
alapján a magyarok valami félázsiai cigány népesség, egyfajta szolganemzet
szerepét töltötték be leendő birodalmában. Amikor tehát a decibel-magyarkodással
elteltek a mellüket verik döngve, és Hitler akarják éltetni, akkor
tulajdonképpen egyfajta szellemi és lelki hazaárulást követnek el. Ez úgy tűnik
mit sem zavarja azokat a vérgőzös antiszemitákat, akik ilyen, vagy hasonló
rendezvények keretében akarnak hangot adni önmaguknak. De a Pax Hungarica
Mozgalom szempontjából a történelmi ismeretek nem, csak a fasisztoid, vagy
nyíltan fasiszta eszmék hirdetése a fontos. A történelmi tények, beleértve
Pannónia, betelepülésektől sem mentes, történelmének tényei olyan huncutságok,
mellyel igazán nem foglalkozhat az, akinek a szeme előtt csak az általa ellenségnek
kinevezett embertársának diszkriminálása lebeg.
S itt bicsaklik meg a BM érvelése,
miszerint az „Adolf Hitlerre történő
emlékezés joggal sérti a holokauszt áldozatai hozzátartozóinak, túlélőinek
emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogát”. Némi hézagot sejtetve a
BM prominenseinek ismereti bástyáin is. A Harmadik Birodalom tömegpusztító
ideológiája ugyanis nem csak a Holokauszt áldozatai számára jelentettek
veszélyt. Amikor tehát a BM, akarva, nem akarva a rájuk, illetve rajtuk
keresztül a zsidóságra hivatkozik, akkor felemásan ítélkezik. A hitleri
ideológia áldozatai közé tartozott a politikai ellenzék számos, különben
igazolhatóan német nemzetiségű tagja. Ahogy nagyon sok nem-zsidó áldozata is
volt a II. Világháborúnak, és a hitleri népirtásoknak. Szlávok, cigányok, és
mindenki más, aki éppen nem fért bele a fasisztáknak a nemzeti eszméről vallott
Prokrusztész-ágyába. Így talán célszerűbb lett volna egy kevésbé speciális
esetet emlegetni, és a rasszista eszméket hirdetők ellen általánosságban
fellépni.
Még akkor is, ha nyilvánvalóan számos,
talán csak látszólagosnak ítélt, ellentmondást kellett volna megmagyaráznia
Pintér Sándornak. Kezdve azzal, hogy a szélsőjobboldali mozgalmárokat annyira
nem zavarta haza, hogy a Hősök terén belügyi védelemmel grasszálhattak. De
alighanem Gyöngyöspata sem olyan helyszín, amire nagyon büszkék lehetnének a
BM-ben. Miközben arra is kínos lehet emlékezni, hogy a miniszterelnök
távolmaradt a jobbikos képviselő felszólalását követő antifasiszta nagygyűlésről.
Ellenben másnap egy elég kétértelmű beszédet mondott a Parlamentben. Meg aztán
ott van az a fránya Életforrás-projektre hajazó nemzeti táncház-mozgalom, ami
szintén kínos áthallásokat okozhat. Így, amikor egy-egy megmozdulást nem a
meghirdetett rasszista eszmékre, mint általánosan kirekesztő ideológiára
hivatkozva tiltanak be, akkor ott maradnak a kisebb, és igencsak hangosan
kiabáló ördögök. Abba az irányba mutogatva, hogy az olyan szervezetek, amelyek
számára Hitler vagy Szálasi példaképp, teljesen rendben vannak a BM számára. Így
az általuk hirdetett kirekesztő nézetek is teljesen rendben vannak a kormányzat
szempontjából.
S még akkor is, ha a gyülevészi és
szólásszabadság jegyében járva az adott szervezetet nem is tiltják be, legalább
a rendezvény-tiltások indoklásában utalhatnának az általános rosszallásra. A
cigányok, zsidók elleni atrocitásoknak napjainkban ugyanis aligha van sok köze
a Holokauszt áldozataihoz. De ahhoz az ideológiához, ami a népirtásokhoz
vezetett, igencsak sok. Pintér Sándornak talán érdemesebb lenne átfogóan, és nem
csak leszűkítően értelmezni a hivatkozott alkotmányos elveket. Még akkor is, ha
ezzel szűkítené a Fidesz-kormányzat játékterét a szélsőségekkel való
sakkozásban. Bár lehet, hogy ez nem is annyira markáns cél, mivel ott vannak
azok a tartalékok, akik nem igényelnek hosszas magyarázatokat a mozgósuláshoz.
Elég megmutatni messziről egy Dávid-csillagot, vagy egy tarka ruhát, és máris
loholnak. Vérben forgó szemmel, és vérben forgó aggyal a szellemi pittbullok. Az
ilyen csapat pedig aranyat ér annak, aki csak ellenségekben képes gondolkodni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése