 |
| Fotó: EISimay |
A bolhapiacok világa mozgalmas és érdekes
világ, mivel ebben a külön világban sok minden megvehető, és sok minden
látható. Nem egyszer utoljára látható, és ebben semmi pejoratív nincs, mivel számos
olyan apróság is előfordul, mely utána egy gyűjtőnél lel hosszabb időre
menedéket az idő vasfoga elől. Kivonva ezzel a mindennapi láthatóság
hatóköréből. Így aztán kétségtelenül megérte kiballagni arra a bolhára, ami
hivatalosan a Nagy Budapesti
Kultúrzsibi megtisztelő nevet viseli.
Nem egyedi rendezvény, amennyiben rendre
visszatérő kirakodási alkalom a hónapok vége fele. Az utolsó vasárnapokon az
Akvárium Klub (V. ker., Erzsébet tér 14.) fölött. Szabadtéren téve lehetővé a
turkálást, nézelődést, és beszerzést. S ezzel majdnem minden tudnivaló el is
hangzott. Ami még nélkülözhetetlen, az a készpénz, mivel alkudni lehet, de
ingyen csak a szemnek van bármi is. De ebben sincs egyedül ez a piac, mivel a
világ valamennyi hasonló piacán ez a szabály. Így tulajdonképpen alig van
valami, amiben kiemelkedne a többiek közül. Hacsak a puszta léte nem, mivel a
bolhapiacok kínálata sokszor alig tér el attól, amit az interneten is össze
lehet szedegetni. Ahogy az se lenne túl meglepő, ha jó néhány itt gazdát
cserélt cuccot a netes piacokon lehetne majd viszont látni. Akár profik, akár
alkalmi vásárlók között is zajlik az adás-vétel. De ez sem unikum ma már.
 |
| A háborús szex árafolyama. Fotó: EISimay |
Az tehát teljesen világos, hogy az ember
miért látogat el egy ilyen piacra. A hangulat, a látvány biztosan megéri. Ami
nem teljesen világos az legfeljebb a névválasztás. Az, hogy valami nagy, vagy
sem, nyilván viszonyítási alap kérdése. Külföldi emlékeimet leporolva, vagy az
egykori KGST piacok némelyikéről őrzött képet felidézve ez a nagyság kérdéses
lehet. De marketing szempontból érthető, ha nehéz lenne úgy hirdetni, hogy „itt
nyitjuk meg legközepesebb bolhapiacunkat”. A budapestiséghez azonban
tényleg kétség nem férhet, és a kultúra is lehet viszonylagos. Elvégre lehet,
hogy valakinek kulturális emlék egy boxer, míg mások szerint egy bajonett is
inkább a fegyverek kategóriájába esik. Márpedig a „Kultúrzsibi” a jelen esetben
egy olyan bolhapiacot takar, ahol bögrétől a zseb-, és kevésbé zseb-, késeken
keresztül a tényleg kultúra-közeli könyvekig minden előfordult.
Ami önmagában persze nem baj, hiszen a
bolhapiac is olyasmi, amire igaz, „hogy ki ide belépsz, hagyd kívül a
konvenciókat”. Az elnevezésről legfeljebb az a régi eset jutott eszembe, amikor
egy kiránduláson bőrig ázva a falu kocsmája után érdeklődtünk a Bakonyban. A
megkérdezett helybeli kikérte magának, hogy itt kocsma nincs, csak étterem,
amihez meg is mutatta az utat. Az „étterembe” betérve aztán a leghagyományosabb
kocsmában találtuk magunkat, bár valóban „Restaurant” volt kiírva. De a
névválasztásnál persze mindenki akkorát álmodhat, amilyet a cégbíróság
megenged. S Nagy Budapesti Kultúrzsibik egyikére nyugodtan látogasson ki bárki,
aki egy igazi bolhapiacot akar megtekinteni, és a kicsit turistákra szabott
bemondási árak sem zavarják.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése