Gépfeltörés és belépő-mail

A számítógépek, és különösen a magánhasználatú számítógépek belvilága tulajdonképpen meglehetőse biztonsággal a felhasználó magánszférájának a része. Ezen alighanem még akkor is kár vitatkozni, ha egy közszereplő számítógépéről van szó. Amikor tehát akár feltörik a gépet, akár ellenállhatatlan engedélyt kérnek a betekintésre, kétségtelenül olyan, mint a levéltitok megsértése.

Amikor tehát Jeszenszky Sándor gépét feltörték, és azon a Nemzeti Érzelmű Motorosok elnökét nem éppen kedvező színben feltüntető képeket találtak, igencsak disszonáns helyzet alakult ki. Az egyik oldala ennek a helyzetnek kétségtelenül a politikai olvasat. Az, hogy a jobboldali erkölcsi megmondó-emberekhez közel állva, a különböző gárdákat is támogató Jobbik ex-politikusán keresztül hitelteleníti a különböző erkölcsi szólamokat. Legalább annyira, mint amikor korábban pornózással bukott le a gárda egyik hölgye. A különbség azonban nyilvánvaló. A bárki által megvehető pornófilm, és valakinek a saját használatú számítógépe nem ugyanaz a kategória. Így lehet szemforgatással vádolni a politikust, ám erősen kétséges, hogy pusztán ennek igény menti-e az adatszerzés módját. Nyilván lesz, aki szerint igen, és nyilván lesz olyan is, aki szerint nem. Személy szerint, mivel egy zártkörű rendezvényen, amit nem a nyilvánosságra szántak, és nem alanyi jogon büntetendő tett került rögzítésre, hajlok az információszerzés elítélésére. Még akkor is, ha messzemenően nem értek egyet azzal, amit a Jeszenszky Sándor, politikusként, képvisel.

Az adott eset ugyanis nyilvánvalóan különbözik attól az adatvédelmileg aggályos listázástól, ami korábban okozott botrányt a HÖK-szervezetek környékén. Ahogy különbözik azoktól az esetektől is, amikor bűnüldözési célokból, hatósági végzéssel keresnek igazolást valaki számítógépén. Miközben erősen mérlegelendő lehet a talált képek minősítése is. Egy gyermekfotó nyilván egészen más olvasatot kap akkor, ha egy családapa számítógépén, a saját gyermekét ábrázolva fordul elő, és egészen mást, ha egy katolikus pap számítógépén lelhető fel fénykép hiányosan öltözött gyermekekről. Az egyházat súlytó pedofil-botrányokról olvasva, alighanem sajnos az utóbbira is lehetett példa.

Ám, mint említettem, ez az eset nem ilyen eset. Miközben nem vitatom a gépfeltörők sikerélményét sem, hogy sikerült valami zaftosat találni, ami akár politikai lejáratásra is alkalmas. Ám azt hiszem erősen kérdéses lehetne, hogy megéri-e? Ha ugyanis etikailag, erkölcsileg aggályos módon szerez valaki igazolást arra, hogy a másik erkölcsi prédikációi hamisak, akkor kérdéses lehet, hogy mennyire süllyed le ugyanarra a szintre. Esetleg mélyebbre. Tekintve azonban, hogy miként a szélsőségektől nem idegen diszkrimináció esetében, az ilyen esetekben is könnyen átkerülhet valaki az egyik oldalról a másikra. S valahogy az az érzésem, hogy a Jobbikkal és szatellitszervezeteivel, támogatóival nem az a legnagyobb probléma, hogy otthon, négy fal között, és az erre vonatkozó törvényeket nem áthágva mit csinálnak. De ennek megítélése szintén lehet egyénileg eltérő.

Ahogy az is, hogy miként értékelhető az, ha gyakorlatilag kényszerhelyzetben intéznek a számítógépének, levelezésének feltárására hatósági alapon. Még akkor is, ha nyilván meg lehet találni azt a belbiztonsági indokot, amivel ez „eladható”. Az előző témához ezen a ponton csatlakozik az a szintén friss hír, hogy az ACRI (Association for Civil Rights in Israel) aktivistájának, Lila Margalit-nak, megerősítették az erre vonatkozó gyakorlatot. A fél évvel korábbi észrevételre megérkezett a hivatalos válasz arról, hogy a belépés feltételeként valóban betekintési jogot kérnek a turisták levelezésébe a Ben Gurion repülőtéren. Ami egyrészt irreálisnak tűnhet, hiszen a turista alapvetően pénzt költ az adott országban, és a terrorista nem okvetlenül repülőgéppel érkezik. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az intézkedés valójában csak egy vadhajtása annak a helyzetnek, amit az erőszakkal való fenyegetettség idéz elő. Jelezve egyben, hogy az ilyen vadhajtások bekúszhatnak azokra a területekre is, ahol azért inkább nyesegetni kellene az ilyen próbálkozásokat. S bár a friss hír Izraelből származik, a jelenség nem egyedi, ha a 9/11 –es utózöngékre gondolunk.

Többek között ezért is lehet problémás, és veszélyes az az út, amin a NÉM motorozik. Ahogy korántsem véletlen, ha a hatalom hallgatólagos támogatását vívhatják ki azok a szervezetek, megmozdulások, melyek növelik a veszélyérzetet. A rendcsinálás ugyanis remek ürügy lehet arra, hogy hivatalossá tegyék azt, amiért jelenleg berzenkedik az etikai érzék. S hazánkban sem ismeretlenek azok a hangok, melyek az internet fokozott ellenőrzéséért kiáltanak, vagy akár netes vélemények, hozzászólások cenzúráját szeretnék elérni. Sajátos módon azok, akik jó ötletnek gondolták a politikus gépét feltörve az ott találtakat az internetre tálalni, pont a rend-, és cenzúrapártiaknak tesznek szívességet.

Andrew_s