Az október 23.-án tartott beszédek, menetek
szinte biztosan még sokáig fognak munkát adni az elemzőknek, és értékeléseket
végzőknek. Ez rendben is van, hiszen sokan, sok mindent mondtak. Sokaknak. De
azt csak a jövő fogja megmutatni, hogy elegeknek-e. Miközben azért kiderült,
nem egy esetben sokat megtettek annak érdekében, hogy komolytalanná tegyék az
adott rendezvényt.
Ha mások nem, hát az első értékelések.
Ilyen például az a nyelvészeti
természetű kérdés is, hogy a Békemenet molinójára miért nem futotta egy
vessző felfestésére. Holott alighanem sokkal lényegesebb az, hogy maga a
Békemenet vált a saját molinójával egy népes önellentmondássá Orbán Viktor
beszédének a fényében. A miniszterelnök beszédírója, miközben hetet havat és
botorságokat hordott halomba, elfelejtette Bayer „állatozó” Zsolt, vagy más
menetvezető telefonszámát. Holott az „Aki agresszív fél” felirat kétségtelenül
mókássá vált, miközben Orbán Viktor permanens szabadságharcról, háborúba
készülésről, és hasonlókról zagyvált. Szinte teljes arzenálját felvonultatva az
agresszióra készülő hadvezér demagóg kirohanásainak. Ezzel nyilvánvalóvá téve a
saját maga által különben mennybe magasztalt Békemenet résztvevői számára, hogy
gyáva. Nem kicsit, hanem nagyon.
Esetleg csak szimplán zavar támadt az
erőben. Abban, amely a Harry Potter történeteivel foglalkozó könyvekben is
lehetővé teszi egy kis sátor belülről naggyá varázslását. Márpedig ahhoz, hogy
a rendezvények népsűrűség-becsléseinek hinni lehessen, ahhoz legalább ilyen
szintű pálca-tudomány kellene. Erre mind a kormányzat, mind az ellenzék
esetében, a 444.hu
is rámutat. Felidézve azt az emlékezetes esetet, amikor kétmilliós
Orbán-tapsvihart hazudtak a Kossuth térre. S ismét emlékeztetve arra a
szemléletre, hogy „minél nagyobb, annál szocialistább”. Bár ennek
alapján a kormányzati gyűlés nagyon szocialista volt, mert a lehetséges
maximumérték laza négyszeresét kamuzta be Széles Gábor. Mintegy előrejelzés
gyanánt. Azért persze Orbán Viktor beszéde is emlékeztetett a nagy szocialista
elődök beszédeire. Csak éppen kis eltérésekkel. Amíg ugyanis, manipulációval
vagy anélkül, de Rákosi Mátyás vezetésével a Párt valósan erős többségi
támogatással került be a népképviseletbe, a Fidesz csak a választási
matematikának köszönheti a képviselői székek kétharmadát.
Viszont kétségtelen, hogy gyakorlatilag
ugyanazt az atyáskodó állam-modellt vázolta fel, miközben szerinte sokszor
legyőzte a nép a kommunistákat. Erre nézve azért a történelmi hűséghez
tartozott volna, hogy a Tanácsköztársaságot például éppen úgy külföldi erők
verték le, amilyeneket a szabadságharcoknál emlegetett a miniszterelnök. Csak
hát úgy tűnik külföldi erő és külföldi erő közt van különbség Orbán Viktor
történelemkönyvében. A Budapestet 1919-ben sakkban tartó román seregek például
ezek szerint pozitív hősökké váltak. Holott a fehérlovas tengernagy csak az ő
kivonulásuk után merészkedett be a városba. Orbán Viktornak tehát nem csak a
saját békemenetelőivel, hanem a történelemmel is sikerült ellentmondásba
keverednie. Meg néha önmagával is. De ezt úgyis atomjaira fogják szedni a
későbbi elemzők.
Ahogy az ellenzéki gyűlést is, ahol sajnos
az ellenzéknek sikerült önmagával ellentmondásba keverednie. Nem kis részben
szinte egyenes következményeként annak a folyamatnak, ami Szárszó óta
megfigyelhető. S amiről magam is többször megemlékeztem már. Legutóbb
az ünnep előtti időben, mely szkeptikusnak tűnő jelzéseket végső soron igazolták
a történtek. Holott ez is olyan eset, amikor nem feltétlenül örül az ember, ha
igaza van. Az, hogy a számháborúktól függetlenül sem voltak jelen százezrek, az
még felületes szemlélődéssel is megállapítható volt. Az azonban már a részletek
síkjai közé settenkedő jelenség, hogy a Demokratikus Koalíció, és Gyurcsány
Ferenc némileg mintha valóban népszerűbbnek tűnt
volna az ellenzék önjelölt vezéreinek várakozásánál. Az, hogy Mesterházy Attila
beszédébe beszűrődött a valós összefogásra buzdító kórus, az lehet egyfajta
szervezés eredménye. Azonban minden ilyen szervezés mögé valós emberek
kellenek. A tömegek valós megszólítása helyett egyfajta duzzogásba menekülni az
egy olyan polceleb szerep, aminek jelei már korábban
is láthatóak voltak. De már akkor sem állt jól.
 |
| Forrás: Gépnarancs |
De kár lenne azt hinni, hogy az MSZP egyedül viszi el a balhét.
Valójában mindenki elviszi a balhé rá eső részét. Így a „közönségkapcsolat”
hiányosságai az ellenzék esetében mindenkire visszaütnek. Hosszú távon különben
azokra is, akik most lelkesen tapsolnak Orbán Viktornak. 1956 egyik tanulsága
ugyanis az is lehetne, hogy ugyanazok a tömegek támogatták Nagy Imrét, a
baloldali reformert, mint akik előtte tűrték Rákosi Mátyás rendszerét. Ami azt
mutatja, hogy idővel, egy kis haszonélvező réteg kivételével széles rétegek
szívták meg a lelkes hozsannázásuk jutalmát. Mert ugyanazt kapták jutalmul,
mint az ellenzékük büntetésből.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése