2013. október 6., vasárnap

Nekünk Krahács kell!

A „Nyomják Krahácsot!” ezer éves kabarémondat, mely alapvetően minden bajok okozóját leplezi le. Olyasmi, mint mostanság az EU, vagy a multik a kormányzati kommunikációban. Csak akkortájt mindenki jót derült a kabarékon, míg most lassan sírva kesergünk a jelenen. Míg akkor az idézet refrén a kabaré eszköze volt a hibák mondvacsinált okainak leleplezésére, ma a hibák mondvacsinált okainak sorolása a hivatalos politikai kommunikáció része.

Nyomják Krahácsot!!” Hallhattuk annak idején sokszor, és pontosan tudták az emberek a sorok között hallgatódzva, hogy valami nem teljesen kimunkált pártbéli döntés következményéről, sikernek eladott kudarcról, vagy valami hasonlóról van szó. A futballmeccs azért volt bukta, mert a bírók ellenünk fújtak, a diákversenyzőknek meg direkt adtak megoldhatatlan feladatokat. Hiszen nyomni kellett Krahácsot. S mégis azt gondolhatta volna az ember, hogy a tömegeknek kell az, hogy Krahácson éljenek. Mert ebben az esetben a saját hibáik alól is felmentést kapnak. Ahogy az első Békemenet bizony keményen rájátszott erre az érzésre, amikor utcára hívott sokakat, akik rosszkor hoztak rossz döntést, és ezért bűnbakért kiáltottak. Amikor pedig ma szétnézünk a mai magyar valóságban, akkor megint úgy érezhetjük, hogy ismét egy olyan show-ban élünk, amikor nyomják Krahácsot.

Az egyetemek közül most éppen a Corvinus-on zajlik a pengeváltás, hogy ki a nagyobb krahácsológus. A rektor szerint a gazdasági igazgató politikai komisszárként viselkedik. A gazdasági igazgató szerint ő rengeteget hozott a konyhára. Közben megfeledkezik arról, hogy átalakult az egyetem, és ezért aztán az az érzése lehet az embernek, hogy nem csak erről feledkezik meg. Elvégre nyomják Krahácsot. Sőt! Nyomni kell Krahácsot! Mert miért is működhetne egyszer valami jól? Miért is fordulhatna elő egyszer, hogy a kifogások keresésébe ölt energiák töredékével megoldanak egy problémát? Ha nyomják Krahácsot, akkor ugyebár nem kell foglalkozni a problémákkal, hiszen mindenről az a hipotetikus erő tehet, amelyik nyomja, az éppen aktuális Krahácsot. Miközben az ország lassan egy nagy Kraháccsá válik, amit mindig nyomnak. Mintha az egész világ összes politikusának és gazdasági szereplőjének semmi egyéb gondjuk nem lenne, mint az, hogy a Pannon medence nagy Krahácsát nyomják.

Ebből a nézőpontból sajnos pontosan érzékelhető, hogy az egyes tüntetéseken miért vannak kevesen. Legutóbb a tanárok felvonulásán nem történt tulajdonképpen semmi. Néhányan felvonultak, néhányan vittek transzparenseket, míg lényegesen több néhányan meg otthon maradtak. Mert úgy gondolják, hogy ez a Krahács nem is az ő Krahácsuk. Az övékét pedig nem is nyomják annyira, mint a másét. Esetleg az övékét olyanok nyomják, akik pillanatokon belül közmunkásokkal képesek helyettesíteni őket. Akkor pedig már nem is annyira egyszerű kiállni és a problémákról megemlékezni. S ez nem csak a tanárokra igaz. Szinte minden szakma képviselői között van, aki szerint nyomják, és van, aki szerint nem is annyira nyomják. Meg különben is. A problémákat oldják meg lehetőség szerint mások. Aztán lehet elmenni a kocsmába, és elmesélni, hogy mennyivel jobban meg tudnák oldani a problémát. Ja, hogy akkor nekik kellene kiállni? Azt nem annyira szeretnék. De nincs is értelme, mert Krahácsot amúgy is nyomják. Mit is lehetne tenni ellene.

Mintha a Mars-lakók jönnének, és az itt lakóknak semmi dolguk nem lenne, mint elviselni, hogy nyomják őket, mint Krahácsfalva törzsökös lakóit. S ezzel biztosítják, hogy lehet is nyomni, és akár elnyomni is bármit és bárkit. Mert nekünk úgy tűnik nem Mohács kell, hanem inkább Krahács. Mohácson ugyanis az eldőlt, hogy az, aki csak másoktól várja el a gondok megoldását, az alapvetően egyfajta nemzethalált szolgál. Még akkor is, ha szerinte nyomják Krahácsot, és ezért önmagáért nem is kell tenni sokat. A tüntetéseket szervezze meg az érdekképviselet. Az, amelyik ugyan láthatóan fabatkát sem ér, de nem is tehet semmit, mert ugyebár nyomják Krahácsot. Másikat sem érdemes gründolni, mert nyomják Krahácsot. Szobordöntésekhez hasonló, semmibe vezető, alig valakihez szóló szimbolikus akcióknál komolyabbat sem kell szervezni, mert úgyis felesleges. Itt Pannóniában eleve minden felsleges, hiszen nyomják ezt a hatalmas Krahácsot. Alkalmasint ezért aztán lehet cseppet sem kisvasút a Vezér birtokára, és stadion a hátsókertjére. Mert eredményesen oltottak be mindenkit, hogy úgy sem tehet semmit. Hiszen nyomják Krahácsot. Az Eu-ból, a Holdról, vagy bárhonnan máshonnan.

S úgy tűnik, mintha a népek ezt tudomásul is vennék. Alighanem azért, mert sokkal kényelmesebb a felelősség áthárítása. Azzal az önmentő gondolattal, hogy úgyis nyomják Krahácsot. Bízva abban, hogy amennyiben hallgatólagosan nem látják, hogy a párttitkárság mai megfelelőjéről nyomják a saját Krahácsukat, őket sem fogja felelősségre vonni senki, amikor maguk is mástól várják el a segítséget. Holott ez már Mohácson is elbukott. De nekünk tömegesen úgy tűnik Krahács kell. Meg egy lavór langyos víz, amiben békázhat a tömeg, miközben a kormányzat lassan puhára főzi a demokráciát. Azzal pedig jobb nem törődni, hogy az Aradon kivégzettek mit szólnának mindehhez.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook