 |
| Forrás: Blikk |
Apc-on rossz dolga van a macskáknak a
polgármester környékén. Nem elég, hogy a farkuknál fogva tartják a kondér fölé,
de még ostoba vádakkal is illetik a szegény cirmosokat. Juhász István
mondandójával ugyanis nagyon nagy bajok vannak azzal a kommunikációval kapcsolatban,
ami egy macskalógatós kép miatt zajlik.
Arról a Blikk, és annak
nyomán több internetes fórum is beszámolt, hogy egy bulin készült kép tanúsága
szerint a polgármester úr éppen egy kondér fölé tart egy macskát. A farkánál
fogva. Az állatvédők felháborodtak a képen. Az internetes fórumokon pedig
szárnyra keltek azok a javaslatok, melyek a polgármester hasonló helyzetű
meglóbálását célozták meg. Teljes joggal, amennyiben igazolható, hogy egy
kegyetlen, és állatkínzó tréfát követ le a település első emberének választott
humanoid. Érthető tehát, hogy Juhász István villámsebesen el kezdte mosdatni a
szercsent. Már csak azért is, mert ez olyan tréfa alkalom adtán, melyen még a Parlament
elvhűségen edződött és lojalitásból gerinctelenségi vizsgát tett tagjai is csak
nagy fenntartásokkal kuncognának. S korántsem alkalmas arra, hogy a Fidesz
iránti töretlen lelkesedést, és a Párt emberséges arculatát építse. Holott
teljesen nyilvánvaló, hogy adott esetben a primitív agresszivitás
pártfüggetlen.
A polgármesteri nyilatkozatban az a pont
nyilvánvalóan igaz, hogy nem tart az állatvédőktől. Visszakérdezve azzal, hogy „Mit csinálnak velem? Felakasztanak?”.
Nos, a felakasztásával kapcsolatban indultak meg az ötletrohamok az interneten.
Előre vetítve a tényleges akasztásnál sokszor kegyetlenebb büntetést. A
nevetségessé tételt. Ami a vakhívőket nyilvánvalóan nem fogja megérinteni, de
azért korántsem feltétlenül hatástalan. Miközben azért persze vannak helyzetek,
amikor az állatokkal való kegyetlen bánásmód sem marad büntetlenül. Hazánkban
ugyanis 2004 óta bűncselekmény az állatkínzás. Márpedig a vicctől eltekintve
egy macska esetében sem kifejezetten általános örömszerzési módszer a farkánál
való lóbálás. Különösen, ha a méretarányok alapján valósan becsülhetjük egy alig fél éves kölyökcicának az áldozatot. Ebből a szempontból is érdemes a polgármesteri nyilatkozatot,
valamint az esetről megjelent képet összevetni.
A magyarázkodás ugyanis akként szól, hogy: „Belemászott a macskánk a pörköltnek
előkészített húsba, én meg a farkánál fogva kiszedtem. Másképp megkarmolt volna”.
Ezzel szemben a képen meglehetősen úgy tűnik, hogy a kondér tetejét a
polgármester tartja. Márpedig alig valószínű, hogy a macska úgy mászott bele a
pörköltbe, hogy előtte gondosan a gazda kezébe nyomta a fedőt. Ugyanakkor az is
nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között csak akkor lehet némi életszerűséget
csempészni a képbe, ha a cica előtte már úszott egy kört a kondérban. Ehhez
képest a macska szőrzete korántsem olyan, mint ami akár csak egy csepp vizet,
illetve szaftot kapott. Ezt bárki megállapíthatja, aki látott már életében
vizes macskát. Márpedig érdekes lehet egy olyan, láthatóan folyadékkal feltelt
kondér, amiből szárazon lehet kiemelni egy macskát. Akár a farkánál fogva, akár
a hasa alá nyúlva.
Mely utóbbi esetben egyébként szintén
ritkán karmol a macska, és viszonylag gyorsan a földre is tehető. Kihasználva
azt a reflexét, ami, tapasztalatom szerint, ugrásnál is beindul a
macskafélékben. Lévén a polgármester vidéki „gyerek”, alig hiszem, hogy ezzel
ne lett volna tisztában. Ugyanakkor a macska kiterpesztett mancsa sokkal inkább
arról tanúskodik, hogy irányban nem emelik, hanem lefele lógatják, és felkészül
a védekező „talajfogásra”. A polgármester mondandójának tehát igen kis része
tekinthető cáfolhatatlannak. Az a kis része, ami az a fajta védettség-üzenet, mely
az, úgy tűnik pártszerűen, előírt nagyképűségből fakad. Azt persze
megalapozatlan lenne állítani, hogy a polgármester vigyorából is ez süt. Azonban
az említett arckifejezés sem arra utal, ami ellentmondana annak, hogy valóban
jó viccnek gondolta a macska pánikba ejtését a kondérba ejtés imitálásával.
Vannak ilyen primitív viccekkel élő emberek. Legfeljebb nem mind
polgármesterek.
Az meg csak egy zárójeles kérdés lehetne,
hogy a kiszolgáltatott állattal így bánó „ember” miként viselkedik a neki
kiszolgáltatott többi emberrel. Beosztottal, közmunkással, családtaggal.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése