2013. október 27., vasárnap

Túllihegés a xenofóbia svédasztalánál

Részlet a Mi a magyar című kiállításról
Fotó: EISimay
Közel másfél évvel ezelőtt az Anti-Defamation League (ADL) közölt felmérést a hazánk befogadási attitűdjének nem is kicsit siralmas állapotáról. Mellyel kapcsolatban szinte azonnal megindult a kormányzati számháború. A történelem most a svéd televízió egyik adása kapcsán látszik ismételni önmagát. Ebben ugyancsak a magyarok és idegenek viszonyát feszegették. S szintén nem túl pozitív kicsengéssel.

Annyira nem, hogy Kumin Ferenc a Facebook-oldalán elhelyezett nyílt levélben gondolta első körön rendre utasítani Heller Ágnest az ügy kapcsán. Amire meg s született a címzett válasza. Ezzel végső soron az ügy lerendezettnek tekinthető lett volna, ha nem ismernénk a hazai politika híres túlreagáló képességét. Minden olyan esetben, amikor alkalom nyílhat némi kocsmaközépi melldöngetésre. Jól látszott ez az elhíresült német videó-műsorok kapcsán, melynek végeredményeként az is röhögő görcsöt kaphatott Orbán Viktor bohóc-királyságától, aki különben rá se fütyült volna a német gyermekműsorokra. S amire csak ráerősített a kormányzathoz feltétlen hűséggel tartozó, és a TV-székház felgyújtóit is hős forradalmároknak kommentáló hirTV válasza. Elvégre, ha nyalni kell, akkor nyalni kell. Bármi áron. Valahogy ez látszik körvonalazódni a svéd esetben is. Melynek újabb állomásaként nagyköveti szinten próbál meg beleugatni a hazai hatalom egy külföldi média ügyeibe. Mielőtt pedig bárki nehezményezné az ige használatát egy diplomata esetében, rögtön megkövetem érte Makkay Lilla stockholmi nagykövetasszonyt. Miközben sajnos a jelenségre, a spontán vagy parancsra zajló uszulásból elkövetett reakciókra nehéz kifejezőbbet találni.

Mert ahogy a németek sem igazán értették, a svédek sem igazán tudták magukévá tenni azt a mentalitást, ami különben csak autoriter uralkodók alattvalói esetében válik érthetővé. De mielőtt ezen próbálnánk eligazodni, érdemes lehet az alapproblémára is rávetni figyelő tekintetünket. Mert nyilvánvaló, hogy az sem érdektelen. Az idegenekhez, illetve a különböző vallású hazánk fiaihoz való viszonyunk ugyanis erőteljesen befolyásolhatják a mindennapjainkat. Márpedig a svéd közszolgálati televízió adása nem kevesebbet állított, mint azt, hogy hazánkban a legerőteljesebb az idegengyűlölet és az antiszemitizmus a környéken. Erre azt a választ adni, hogy a svéd televíziósok kérjenek bocsánatot legalább annyira rossz válasz, mint másfél éve módszertani vitákba bonyolódni. Ugyanis nyilvánvalóan nem a tényt cáfolja, hanem hírvivőt szeretné a földbe kalapálni. Ez még akkor is kommunikációs baklövés lenne, ha az állampolgár-társait olykor leállatozó publicista nem lenne a kormánypárt megbecsült tagja. A belügyi erőkkel vigyázott gárda-eskütételekről már szót sem ejtve adott esetben. Márpedig ez utóbbiak fényében legfeljebb azt lehet mondani, hogy nincs politikai antiszemitizmus, és Orbán Viktor nem hirdetett pogromokat. De azt állítani, hogy a kormánypárt, vagy a politika nem csendestárs néhány enyhén szólva is többértelmű megnyilvánulásban, ugyancsak nagyzolásnak tűnhetne.

Az idegenek elutasítása ugyanis nem a Duna-parton elhangzó sortüzeknél kezdődik. Ellenben volt már eset rá, hogy ott ért végett. Talán Kumin Ferencnek, illetve a nagyköveteket a mundér vélt becsületének védelmére utasítóknak ezen sem ártana elgondolkozni. Ahogy azon sem, hogy végső soron mit jelent a szegregáció, vagy az idegengyűlölet. Például érdekelne a Békemenetelők, vagy akár Kumin Ferenc véleménye arról, hogy mit szólnának gyermekük párválasztása esetén egy cigány, zsidó, néger, sárga, zöld, vagy bármi másban „idegen” fogadott rokonhoz. Amely véleményt alighanem sokkal inkább befolyásol a személyes attitűd, mint az adott esetben ismert „elvárt válasz”. Nem feledve persze, hogy egy olyan országban, ahol a szinte folyamatos volt a transzmigráció a történelemben, elég komoly ismerethiányt jelenthet fajiságot bárminemű formában felvető vélemény. Ám ez megint más vizekre vezetne.

A hazai idegengyűlöletet feszegető, a szegregációt felemlegető külföldi vélemények elleni fellépésnek sokkal hatékonyabb módjai is lennének, mint a nagykövetek telefonjai, államtitkárkákok nyílt levelei. Például, ha Kumin Ferenc bemutathatná azt a videót, amelyen Orbán Viktor beszédet mond a Gyöngyösi Márton képviselő antiszemita megnyilvánulását követő nagygyűlésen. Melyet rögtön követhetne a betiltott gárda utódszervezeteit szétkergető belügyi fellépésről készült felvétel közszemlére bocsátása, és a faji ellentétekből gyilkoló azeri baltás orgyilkosról, a letöltött büntetését követően, az itthoni börtön kapujában készült riportanyag.

Amíg azonban a miniszterelnöknek csak némi történelemhamisítástól sem mentes október 23.-i beszédre telik, és a fentebbi videók is okkal nem állnak rendelkezésre, addig kár rágörcsölni a külföldi visszhangokra. Pontosabban, előbb egy kis itthoni szálkaszedésre kellene a szemészeten jelentkezni a gerendák vizsgálata előtt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook