 |
| Részlet a Mi a magyar című kiállításról Fotó: EISimay |
Közel másfél évvel ezelőtt az Anti-Defamation
League (ADL) közölt felmérést a hazánk befogadási attitűdjének nem is kicsit
siralmas állapotáról. Mellyel kapcsolatban szinte azonnal megindult a
kormányzati számháború.
A történelem most a svéd televízió egyik adása kapcsán látszik ismételni
önmagát. Ebben ugyancsak a magyarok és idegenek viszonyát feszegették. S
szintén nem túl pozitív kicsengéssel.
Annyira nem, hogy Kumin Ferenc a
Facebook-oldalán elhelyezett nyílt levélben gondolta első körön rendre
utasítani Heller Ágnest az ügy kapcsán. Amire meg s született a címzett válasza.
Ezzel végső soron az ügy lerendezettnek tekinthető lett volna, ha nem ismernénk
a hazai politika híres túlreagáló képességét. Minden olyan esetben, amikor
alkalom nyílhat némi kocsmaközépi melldöngetésre. Jól látszott ez az elhíresült
német videó-műsorok kapcsán, melynek végeredményeként az is röhögő görcsöt
kaphatott Orbán Viktor bohóc-királyságától, aki különben rá se fütyült volna a
német gyermekműsorokra. S amire csak ráerősített a kormányzathoz feltétlen
hűséggel tartozó, és a TV-székház felgyújtóit is hős forradalmároknak
kommentáló hirTV válasza. Elvégre, ha nyalni kell, akkor nyalni kell. Bármi
áron. Valahogy ez látszik körvonalazódni a svéd esetben is. Melynek újabb
állomásaként nagyköveti szinten próbál meg beleugatni
a hazai hatalom egy külföldi média ügyeibe. Mielőtt pedig bárki nehezményezné
az ige használatát egy diplomata esetében, rögtön megkövetem érte Makkay Lilla
stockholmi nagykövetasszonyt. Miközben sajnos a jelenségre, a spontán vagy
parancsra zajló uszulásból elkövetett reakciókra nehéz kifejezőbbet találni.
Mert ahogy a németek sem igazán értették, a
svédek sem igazán tudták magukévá tenni azt a mentalitást, ami különben csak
autoriter uralkodók alattvalói esetében válik érthetővé. De mielőtt ezen
próbálnánk eligazodni, érdemes lehet az alapproblémára is rávetni figyelő
tekintetünket. Mert nyilvánvaló, hogy az sem érdektelen. Az idegenekhez,
illetve a különböző vallású hazánk fiaihoz való viszonyunk ugyanis erőteljesen
befolyásolhatják a mindennapjainkat. Márpedig a svéd közszolgálati televízió adása
nem kevesebbet állított,
mint azt, hogy hazánkban a legerőteljesebb az idegengyűlölet és az
antiszemitizmus a környéken. Erre azt a választ adni, hogy a svéd televíziósok
kérjenek bocsánatot legalább annyira rossz válasz, mint másfél éve módszertani
vitákba bonyolódni. Ugyanis nyilvánvalóan nem a tényt cáfolja, hanem hírvivőt
szeretné a földbe kalapálni. Ez még akkor is kommunikációs baklövés lenne, ha az
állampolgár-társait olykor leállatozó publicista nem lenne a kormánypárt
megbecsült tagja. A belügyi erőkkel vigyázott gárda-eskütételekről már szót sem
ejtve adott esetben. Márpedig ez utóbbiak fényében legfeljebb azt lehet
mondani, hogy nincs politikai antiszemitizmus, és Orbán Viktor nem hirdetett
pogromokat. De azt állítani, hogy a kormánypárt, vagy a politika nem
csendestárs néhány enyhén szólva is többértelmű megnyilvánulásban, ugyancsak
nagyzolásnak tűnhetne.
Az idegenek elutasítása ugyanis nem a
Duna-parton elhangzó sortüzeknél kezdődik. Ellenben volt már eset rá, hogy ott
ért végett. Talán Kumin Ferencnek, illetve a nagyköveteket a mundér vélt becsületének
védelmére utasítóknak ezen sem ártana elgondolkozni. Ahogy azon sem, hogy végső
soron mit jelent a szegregáció,
vagy az idegengyűlölet. Például érdekelne a Békemenetelők, vagy akár Kumin
Ferenc véleménye arról, hogy mit szólnának gyermekük párválasztása esetén egy
cigány, zsidó, néger, sárga, zöld, vagy bármi másban „idegen” fogadott
rokonhoz. Amely véleményt alighanem sokkal inkább befolyásol a személyes
attitűd, mint az adott esetben ismert „elvárt válasz”. Nem feledve persze, hogy
egy olyan országban, ahol a szinte folyamatos volt a transzmigráció a
történelemben, elég komoly ismerethiányt
jelenthet fajiságot bárminemű formában felvető vélemény. Ám ez megint más
vizekre vezetne.
A hazai idegengyűlöletet feszegető, a
szegregációt felemlegető külföldi vélemények elleni fellépésnek sokkal
hatékonyabb módjai is lennének, mint a nagykövetek telefonjai, államtitkárkákok
nyílt levelei. Például, ha Kumin Ferenc bemutathatná azt a videót, amelyen
Orbán Viktor beszédet mond a Gyöngyösi Márton képviselő antiszemita megnyilvánulását
követő nagygyűlésen. Melyet rögtön követhetne a betiltott gárda
utódszervezeteit szétkergető belügyi fellépésről készült felvétel közszemlére
bocsátása, és a faji ellentétekből gyilkoló azeri baltás orgyilkosról, a
letöltött büntetését követően, az itthoni börtön kapujában készült riportanyag.
Amíg azonban a miniszterelnöknek csak némi
történelemhamisítástól sem mentes október 23.-i beszédre telik, és a fentebbi
videók is okkal nem állnak rendelkezésre, addig kár rágörcsölni a külföldi
visszhangokra. Pontosabban, előbb egy kis itthoni szálkaszedésre kellene a
szemészeten jelentkezni a gerendák vizsgálata előtt.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése