2013. október 4., péntek

Állatok emberi világnapja

Szent Frenc legendája
Giotto di Bondone-tól
Az ember, alapjában véve, és biológiailag, egy emlős a sok között. Így tulajdonképpen, amikor valaki leállatozza egy embertársát, akkor csak ezt a tényt látszik leszögezni. Holott a mindennapi szóhasználat valósága ezt olyan sok pejoratív éllel látta el, hogy a legtöbb állat ki kérné magának ezt a fajta leszólást. A nevükben pedig alighanem Giovanni di Pietro di Bernardone is, ha ma élne.

Ám a jeles úriember évszázadok óta halott, mivel 1226. október 3.-án hunyt el, és a halálát követő nap szolgál az emléknapjának. Igaz, az állatokat nagy becsben tartó férfiút nem a fenti néven ismerik, hanem azon, melyen valóban az Úr embere lett. Ferencként szentelték ugyanis pappá, illetve avatták később szentté. Valamint szülővárosa után vette fel azt a nevet, ami miatt ma Assisi Szent Ferenc néven ismeri ma a világ. Ő alapította a ferences rendet és több mindennek is védőszentjévé avatták. Többek között az állatok és a természet védőszentjévé is. Ennek nem kis részben az a legenda az alapja, hogy Assisi Ferenc állatoknak, főleg madaraknak is prédikált. Melyek alighanem sokkal türelmesebbek lehettek, mint nem egyszer az emberek. No meg persze, az állatok többségéhez hasonlóan, sokkal őszintébbek is. S sokkal kíméletesebbek is az önmagát az állatok fölé helyező biológiai faj számos példányánál. Még akkor is, ha a népmesék álnok, és gaz állatokról szólnak. A valóságban a ténylegesen vadon élő állatok ugyanis a legritkább esetben ölnek puszta kedvtelésből, és a kéjgyilkosság, a kínvallatás, a vallásháborúk, és még számos más szintén „emberi vívmány”, ugyancsak a ritkább jelenségek közé tartoznak.

Ferenc hozzáállása Isten nem emberi teremtményeihez tehát, tulajdonképpen, akár azon értékeknek a kereséséből is fakadhatott, amit sokan hirdettek ugyan, de kevesen képviseltek. Ahogy ma is sokkal inkább szavak szólnak olyan értékekről, mely az állatvilágban sokkal természetesebb, mint számos embernél. De ezzel olyan vizekre evezhetnénk, ami sokkal közelebb állna a politikához, mint az állatokhoz. Olyan látszatot teremtve, hogy a politikát az állatvilághoz venném hasonlatosnak. Amit az állatok, mármint az Úr és az evolúció vadon élő teremtményei igazán nem érdemelnének meg. Hiszen ők élik mindennapjaikat, életben maradni próbálva az emberi rombolások nyomása ellenére. Vagy akár kihasználva az ember teremtette mesterséges környezeteket. Elvégre az annyira megvetett, de különben fontos hulladékeltakarító, patkányok sem járkálnának a csatornákba, ha azok nem is lennének. Ahogy a nem a csótányok tömegei tehetnek a lakótelepekről, hanem fordítva. De ma már nem tudhatjuk megkérdezni a ferences rend alapítójának a véleményét a lakótelepekről, a rasszizmusról, számos olyan kérdésről, amiről talán meg lenne a véleménye. S talán a nem is túl hízelgő véleménye.

Ahogy, azt hiszem, sokat nyerünk azzal, hogy nem rendelkezünk Salamon király mesebeli gyűrűjével. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az állatoknak túl nagy véleménye lenne fajunk ténykedéséről. Lehet, hogy kiderülne: a deviáns példányokat maguk között „leemberezik”. De ezt sem fogjuk megtudni. Még Assisi Szent Ferenc napján sem. Mely napot már igen régóta, 1931 óta, az Állatok Világnapjaként tartanak számon. Éppen a nevezett szent tiszteletére tartva különböző eseményeket az állatok megismerését elősegítve. Vagy akár megmentésük elősegítése érdekében. Mert számos a segítségre szoruló állatoknak a száma is. Elég csak végignézni az állat-menhelyeken. Korántsem új jelenségként, ha a sintérség történelmére gondolunk. Mely foglalkozás űzői, noha nem kis közegészségügyi jelentőséggel, de végső soron az elhagyott, gondozatlan állatok befogásával a települések utcaképének a gondozói is voltak. Az elhagyott, gondozatlan emberek elhajtásával foglalkozó közterület-gondozók állatbefogó megfelelőiként. Ám ezen a szálon is messze jutnánk az állatvilágtól.

Inkább emlékezzünk meg jó szívvel azokról az állatokról, „akiknek” sokan és sokat köszönhetnek. Vakvezetőkről, és a más fogyatékkal élők kisegítőiről, vagy az életmentőkről például. Vagy csak az állatokról általában. Elvégre, nem egy esetben megtagadott és lenézett rokonainkat tisztelhetjük bennük. S talán, ha sikerül meglátni az állatvilág tagjaiban a tiszteletet érdemlő értékeket, akkor esetleg egymás megbecsüléséhez is közelebb juthatunk. S talán ez az, amit annak idején, évszázadokkal ezelőtt a madaraknak is prédikáló szent felismerhetett.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook