2013. október 4., péntek

Banánhámozók egyetemi szabadsága

A kaposvári rektor érdemérmet érdemelne, amennyiben a közvélemény felpiszkálást honorálni kellene, lehetne ilyesmivel. Rektori körlevele sokban hasonlít arra, amit Rejtő írt egy ellopott cirkáló kapcsán. Írásba foglalt valamit, aminek tulajdonképpen természetesnek kellene lennie.

Nevezetesen azt, hogy egy egyetemen, mint egyfajta munkahelyen az öltözködéssel is tiszteljék meg a helyet, és egymást az ott előfordulók. S ezzel elindította azt a lavinát, amiben rögtön két hátsó lábukra emelkedtek a szabadság furcsa képviselői, és azonnal leultrakonzervatívozták azokat, akik kifogásolták azonnal az említett körlevelet. Holott még csak sok nagy egyetemhez hasonló egyen-nyakkendőt sem írt elő a rektor. Elég szégyen lehet a diákságnak, ha a tisztálkodásra, a hajvágás olykor üdvös voltára, és hasonlókra is rektori körlevélben kell felhívni a figyelmet. Bár kétségtelen, hogy koszosnak lenni is emberi jog. Sőt! Büdösnek lenni is az lehet. Holott azért egy gondolatkísérletet megérne a dolog.

Például a most nagy garral felhorgadók körében érdemes lenne közvéleményt kutatni. Arról, hogy egy közirodába betérve azzal az ügyintéző hölggyel beszélne-e szívesebben, aki konszolidáltan öltözve, enyhén sminkelve ül ott, vagy azzal, aki harsány öltözködéssel és még harsányabb, mondjuk egy hetes, testszaggal hívja fel magára a figyelmet. Holott például a durván, méteres csóvákba húzott illatfelhő nem feltétlenül kevésbé zavaró lehet. Akár a legdrágább kozmetikai portéka származékaként kísérve a vizsgára strandpapucsban és fürdőruhában siető hölgyet. Sok szempontból ugyanis az említett rektori levél ezeket a végleteket igyekszik bekorlátozni. Nem írták le sehol, hogy egy dekoltázs milyen mély lehet például. Aminek zavaró volta nyilván egyén-függő. Ahogy az is, hogy valakit zavar-e az, ha derékra kötött kendőben, buggyos nadrággal jelennek-e meg a vizsgákon? Azért úgy nagy általánosságban mégis van egy határ, amit szerintem sokan tudat alatt azért érezgetnek.

Nem véletlen, hogy ezen határok feszegetése nem egy esetben az ellenállás eszköze. S éppen ezért az sem véletlen, hogy ezek a határok változnak. Elég a szakállviselésre gondolni. Volt idő, amikor az iskola falai között elképzelhetetlen lett volna. Ma azon polemizálnak, hogy egy rektor miként meri elvárni, hogy gondozott legyen az urak arcszőrzete. Amikor pedig nyilván sokkal macsóbb és szexibb, ha az egy hetes menü leolvasható az áll alatt csomósodó bozontról. A rektor azonban ennél konzervatívabb. Támadják is rendesen. Holott elfeledkeznek arról, hogy az egyetem munkahely. A diáknak is. Akinek ott az a „munkája”, hogy tanul. Márpedig sok munkahelyen előírnak ruhakódot. A rektornál akár durvábbat is. Annyira, hogy gyakorlatilag, vagy szó szerint is egyenruhának tekinthető. Ja, hogy egy légikísérő azért mégse rohangáljon bikiniben, vagy úszónadrágban a gépen? Aha.

Elvégre az egyetem a liberalizmus fellegvára kell, hogy legyen. Nos! Ez igaz. A határok feszegetése mindig is az ifjúság dolga volt, és maradt is. Azonban talán érdemes lehet figyelembe venni azt is, hogy a szabadság sosem végtelen. Még egy lakatlan szigeten sem, mivel a sziget határa és az ott levő úszóképessége behatárolja az eltávozás szabadságát. A társadalmi szabadság egyénre jutó részét pedig a többi ember szabadságjoga. Például a szexuális provokációtól mentes vizsga joga megilleti a vizsgázót és vizsgáztatót egyaránt. Ahogy a szabad, és körülményekhez képest szennyezetlen levegővétel joga is megilleti a folyosókon közlekedőket. Márpedig ebből a szempontból a túlzottan illatozó kölni alig jobb, mint az egy hetes bioparfüm. Mely utóbbi hatására sokan inkább szappant vennének a munkatársuknak, ha egy szobában kellene velük ülni.

De való igaz, hogy ezek olyan társadalmi normák, amelyek ismeretét feltételezhetnénk az egyetemre bekerült ifjúságról. Ha tiltakozásból szegik meg, akkor a tiltakozás nyilvánvaló ellenreakciókat szülhet. Mert nem lehet egyszerre tiltakozni, és tiltakozni a tiltakozás következménye ellen. Ahogy prostituáltnak lenni, és szűznek maradni is nehéz egyszerre. Ha tudatlanságból szegik meg, akkor a rektor levele a helyén van. S alapvetően végtelenül szomorú, ha rektori körlevélnek kell szabályozni alapvető játékszabályokat. Egy olyan helyen, ahol a banánt önerőből meghámozni képes tudatállapotot és szellemi színvonalat tételezhetnénk fel különben.

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook