Egyenes és csalárd gondolkodás

A címmel kapcsolatban rögtön igyekszem leszögezni, hogy nem Orbán Viktor október 23.-án tartott beszédére utal. A cím ugyanis nem más, mint egy réges-régi könyv címének fordítása. Robert H. Thouless először 1930-ben jelentette meg „Straight and crooked thinking” című könyvét, melynek az ezt követő kiadása 1953-ban, míg legutolsó, immár részben átdolgozott, ötödik verziója 2011-ben látott napvilágot.

A könyvvel kapcsolatban csak megerősíthető az a vélemény, hogy a különben pszichológiát tanító, és egy ideig a Society for Psychical Research elnöki tisztét is betöltő szerző nem elméleti kifejtéssel, hanem sokkal inkább egyfajta kézikönyvvel szolgál művében. Annyira, hogy nem egy esetben szinte a gyakorlatból visszaköszönő gondolatok olvashatóak benne. Ezt mutatja az is, hogy a könyvben függelékként közölt egyfajta összefoglalást nem egy esetben olvashatjuk kritikai munkákban, vagy például a meggyőzésen alapuló módszerek ismertetése esetén. Így „A meggyőzés 38 csalárd trükkje” idézetre kerül Sipka János István által „Meggyőzés a Network 21-ben” címen publikált művében. Ennek a műnek az alcíme ("Hogyan kovácsoljunk magunknak milliók álmaiból milliárdokat") ugyan utalhatna a korrupciós politikára, illetve a politikai korrupcióra is, de nem. Itt sem sérül az, hogy nem Orbán Viktor beszédéről, illetve a kertek alá vasutat építő közgépesített politikájáról van szó.

Annak ellenére sem, hogy az említett 38 pont nem kis része kipipálható a populista demagógiára épülő beszédek, politikai fordulatok, vagy akár a hétköznapok politikai retorikája kapcsán. De mielőtt akár ennek ürügyén aktuálpolitikát keresne valaki a jelen sorokban, érdemes a mű kiadási évszámaira tekinteni. Az 1930-as évszám alapján sokkal inkább forgathatta volna Hitler és tanácsadói köre, mintsem a mai magyar miniszterelnök. Goebbels olvasmányainak listáiról ellenben nincsenek adataim. Igaz, azt ezt követő kiadások már „játszhatnának”, hiszen akár a neten is elérhetőek lehetnek. Azonban kár lenne talán feltételezni egy mai felelős politikustól, hogy egy olyan könyv alapján „készül” a politikai megmérettetésre, melyet akár az ilyen húzások leleplezésére is fel lehet használni. Az tényleg egyfajta csalárd gondolkodásra vallana. No meg olyan olvasottságot tételezne fel, ami méltatlan vád lenne a miniszterelnök beszédei alapján az azt összeállítókra nézve. Az említett beszédek ugyanis sokkal inkább egyfajta spontán, indulati demagógiára építenek, mintsem átgondolt meggyőzési stratégiára. Így minden átfedés a miniszterelnök beszédei és az említett, különben olvasásra mindenképpen ajánlható könyv mondandói között csak a véletlen műve lehet.

Kedvcsinálónak álljon itt a már említett függelék (Thirty-Eight Dishonest Tricks Which Are Commonly Used In Argument, With The Methods Of Overcoming Them) pontsora a Szkeptikus Társaság nyomán:

1. Érzelmi töltésű szavak használata
2. Állítás, amely a "minden" minősítést implikálja, de csak "néhány" minősítő igaz.
3. Bizonyítás kiválasztott példákkal
4. Ellenfelünk állításának felnagyítása akár ellentmondással, akár félreértelmezéssel
5. Egy érv alapos cáfolatának kivédése szofista fordulattal.
6. Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel.
7. Bizonyítás következetlen érvvel
8. Az az érv, hogy ne küszködjünk X-szel, ami elismerten rossz dolog, mert van egy még rosszabb Y, s erőfeszítéseinket az ellen irányítsuk
9. Azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti közép
10. Rámutatni egy érvelési forma logikai helyességére, miközben premisszái kétes vagy valótlan tényeket tartalmaznak
11. Logikailag megalapozatlan formájú érvelés alkalmazása
12. Körben-forgó érvelés
13. Olyasmivel érvelni, ami maga is bizonyításra szorul
14. Egy szavakra vonatkozó kijelentést úgy vitatni, mintha az tényekre vonatkozna, vagy nem elválasztani az állítás szavakra vonatkozó részeit, ha az mindkét félét tartalmaz
15. Úgy adni elő egy tautológiát, mintha ténybeli ítélet volna
16. Spekulatív érv alkalmazása
17. Egy kifejezés jelentésének megváltoztatása az érvelés során
18. Olyan dilemma alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja, hogy lehetőségek folytonos sora húzódik a két bemutatott véglet között
19. A kontinuitás tényének felhasználása arra, hogy kétségbe vonjuk két dolog különböző voltát (a "szakáll érve")
20. A definíció jogosulatlan használata vagy annak követelése
21. Sugalmazás ismételt állítással
22. Sugalmazás határozott fellépést alkalmazva
23. Sugalmazás a presztízsre támaszkodva
24. Hamis presztízs
25. Ál-szakzsargonon alapuló presztízs
26. Úgy tenni, mintha nem értenénk, s ezt presztízzsel támasztani alá
27. Olyan kérdéseket alkalmazni, amelyek a másikat magára nézve romboló beismerésekre vezetik
28. Puszta tekintélyre hivatkozni
29. Egy kétséges állítással szembeni ellenállást leküzdeni azáltal, hogy előrebocsátunk néhány könnyen elfogadható állítást
30. Egy kétes állítást oly módon megfogalmazni, hogy az illeszkedjék a hallgató gondolkodási szokásaihoz, vagy előítéleteihez
31. Egy érvelés premisszáiként előre megemésztett gondolatok általánosan elfogadott megfogalmazásait alkalmazni
32. "Mindkét oldal mellett sok minden felhozható, ezért nem lehet a kérdést eldönteni", vagy bármely más megfogalmazás, amely akadémikus kívülálláshoz vezet
33. Érvelés tökéletlen analógiával
34. Érvelés erőltetett analógiával
35. Feldühíteni az ellenfelet, arra számítva, hogy akkor rosszul fog érvelni
36. Hazabeszélés
37. Azért javasolni vagy elvetni egy állítást, mert gyakorlati következményei vannak a hallgatóra nézve
38. Az érvelés céljából előítéleteket vagy indítékokat tulajdonítunk az ellenfelünknek

Az október 23.-án, vagy bármikor máskor elhangzott kormányfői megnyilvánulások és a pontsor közt keresse meg az a kedves olvasó az átfedéseket, aki mindenképpen a populista meggyőzéstechnikákat szeretné megtalálni az említett beszédekben.

Andrew_s