2013. október 13., vasárnap

Orbán Európa-cári interjúolvasata

Fotó: Geof Pugh / The Telegraph
Miközben nem annyira dübörög a gazdaság, mint a királyi médiákban halljuk, és a Fidesz elnökének szövegei több szempontból is érdekesek lehetnek. Azért is, mert sokszor az elszólásai hordozzák a valós tartalmat. De azért is, mert nem egy esetben külföldről üzen a hazai politikának. Mint például az MTI által közleményben megemlített, a The Telegraph-nak adott interjú esetében.

Most afelett térjünk napirendre, hogy a nyomtatottal ellentéteben, az online világban nincs külön The Daily Telegraph a brit médiában, mert a miniszterelnök mondatai ennél többet érhetnek. Különösen, ha megpróbáljuk leporolni a korábbi megszólalásait, illetve azt a körülményt, hogy október 23-án a hívek előtt is fel kell lépnie. Így felértékelődhetnek azok a részletek, a külföldi megszólalásban, melyek olyan részletekről szólnak, melyekről egy itthoni hordón nem merne annyira őszintén beszélni a kormányfő. Miközben azért ott van az a momentum is, hogy a britek megfigyelhető EU-szkepticizmusa is sarkallhatta azt a megfelelni vágyást, ami egy felelősségpánikos, sokszor második vonalba szorított embert, elkaphat a nagyvilágban. Miközben tudhatja, hogy a vele szemben ülő újságíró nem a sajtóosztálya által preparált „spontán kérdéseket” fogja esetleg feltenni, és merhet is tájékozottabb lenni, mint a királyi magyar média mikrofonállványai.

Jól lemérhető ez azon a kérdéskörön, mely Orbán Viktornak a putyini úthoz való viszonyát feszegette az interjúban. Azok után, hogy a kormányfő korábban maga üzente meg a Parlamentből az energiaszolgáltatókkal kapcsolatos elvárt bírósági döntést, illetve saját belső-körös embere vetette fel a rendeleti kormányzást, nehéz lett volna az autoriter törekvések tagadása. Nem is merte megcáfolni azt, és inkább megpróbálta tompítani azt. Azzal, hogy van esélye annak, hogy ő legyen Pannónia Putyinja, de ez a kormányfő szerint csak akkor teljesedhetne ki, ha a hazai gazdaság nem lesz sikeres. Az összefüggés teljesen világos, mivel a rossz gazdasági helyzet szülte elégedetlenség mindig kedvezett a diktatúrák létrejöttének. Ebben semmi új nincs a nap alatt. De érdemes ezt a kijelentést abból a szempontból is látni, hogy Orbán Viktor korábban maga állította: nem a diktatúrával volt baja annak idején, mivel nem az ellen küzdött. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy belügyminisztere elhelyezte már azokat az üzeneteket, melyek akár a kényszermunka rendszerét is felvillanthatják. Mely ugyancsak nem a demokrácia nagy vívmányai közé tartozik.

Az interjú sorai között ott van az a fajta elszólás, hogy Orbán Viktor korántsem feltétlenül érezheti személyes céljának a valóban dübörgő gazdaságot. A megfélemlített közmunkásokkal kozmetikázott foglalkoztatási statisztikák, valamint az unortodox gazdasági irányvonalak sokkal inkább a kedvére valók lehetnek. Már csak azért is, mert a centrális uralomra ugyancsak jellemző államosítások felé is előkészítik a házi-vasutat. Olyan körülményeket teremtve, melyek nyomán egyszerűen kialakítható az a kancellári rendszer, ami régóta Orbán Viktor nem is annyira titkos vágyai közé tartozik. Egy kancellár, aki rendeletekkel kormányozhat, aki megbüntetheti azt a világot, de legalább azt az országot, amely sokszor a gyávák méltó helyére, a második vonalba, vagy hátrébb sorolta. Márpedig Orbán Viktor az ifjabb éveiben alighanem elég sokszor érezhette azt a bizonyos háttérbe-szorulást, ami az elsődleges kezdeményezőkészséget megnyirbáló gyávaság, illetve tehetségtelenség mellékhatása. Nem lett világhírű focista, nem lett a Párt vezető rétegének tagja, nem lett az ellenzék vezéralakja, nem tett valós bátorságról szóló nyilatkozatokat, és nem mondott valóban bátor beszédeket. Már Nagy Imre újratemetésekor sem. S tulajdonképpen nem lett senki az EU-ban sem. Pusztán akkor volt képes felkelteni a figyelmet, amikor szidni kezdte azt a szövetségi rendszert, melyhez az ország nagyobb legitimitással csatlakozott, mint amekkorával a Fidesz a magyar Parlamentben rendelkezik.

De azért Orbán Viktor alighanem szívesen elfogadná a felkérést a kancellár szerepére, ha a pártja felajánlaná számára. Miközben a fentiek árnyalhatják azt a kijelentést például, miszerint a politika számára nem csak hivatás, illetve karrierlehetőség, hanem több. Alighanem az önmegvalósítás része, a kisebbrendűség pörölye, és az egyetlen keret, amiben valaki lehet önmaga előtt is. Felvillantva azt, hogy milyen lett volna Orbán Viktor a kádárista párttitkár, vagy a párt első emberének szerepében. Márpedig az sem semmi kis színes tarkulat, amit a kommunizmussal, kommunistákkal kapcsolatban mondott a miniszterelnök az említett interjúban. Amin alighanem sokan kezdenek hasgörcsöt kapni a röhögéstől az az, hogy a brüsszeli bürokrácia a kommunizmus egyenes ági leszármazottja. Világosan hazaüzenve, hogy az EU nem más, mint a kommunisták magyarellene összeesküvésének terepe. S világosan megpróbálva decibellel hallgattatni el talán önnön lelkiismeretét ezügyben. No meg persze feledtetni azt, hogy a saját pártjában sem kevesen rendelkeznek az MSZMP-hez kötődő múlttal. Holott már Kövér László házelnök úr komcsizásai is rendre ezen a ponton válnak nevetségessé. De Orbán Viktor legalább azt elmondhatja magáról, hogy megpróbálta. Egy kísérletnek jó volt, és biztos van egy olyan hívő rétege a Békemenetbe is hívható tapsolóknak, akik beveszik az éppen aktuális komcsizást.

Alkalmasint komolytalanná téve azokat a kritikákat is, melyek esetleg joggal érinthetnék meg az uniót. Lényegében a korábbi laboratóriumos beszédét kiegészítve a patriotizmust is istenítő kijelentéseivel egy egészen új irányba téve lépéseket. Megpróbálva kijátszani azokat a kártyákat az egész uniót felölelő pókerjátékban, ami itthon bejött a szélsőségesekkel is manipulált, békemenetes orbanizmus ámokfutása alatt. A magyar centrális hatalom megteremtése és megszilárdítása után alighanem megcélozva egy összeurópai vezetőnek kijáró bársonyszéket. Mely esetben akár Európa cárjának is tekinthetné magát. S nem csak egy olyan helyen, ahol biztosított termekben felügyelik a reinkarnálódott Jézusokat, Sztálinokat, Hitlereket, Buddhákat és társaikat. A délutáni fürdőig.

Andrew_s

3 megjegyzés:

  1. Éljen a kancellár!Kedves "békemenetelök."Bizonyára ezt akarjátok>Nem tudok más kifejezést erre, csak azt,hogy szégyeljétek magatokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Békemenetesek tüntetnek a kacellárért, anno tüntettek a diákok ellen. Felvonultatva a nagyikat az unokák ellen. Orbán Viktornak ez kell. Mert csak erre futja. Öszsefogást csak az erőszak markában, és megosztást az emberek családjában is.

      Törlés
  2. EURÓPA TŰR-ÉS SAJNÁLKOZIK,DE MEDDIG?Már az összes ősöm maga alá rángatta hazai földön...kezdte a sírgödrök árkában kotorászva,újratemetgetéssel,aztán halálos és betegágyak alatt fölött kotorászással,megtámogatva a kidűlőfélben kapható visszamaradott magyarkodó,nagynemzettudatosan borospártiakat akik torgyánul alátolták nem csak a fél világot,de egész Magyarországot is a szebre -zabra ürügyén!
    INÁRA van ennek a már se nem FI-atal,se nem DE-mokrata Sz-lömnek a militalizált erőszak gyülekezete-ami még felzaklatóbb,kereszttel a kirakatban.A 2/3-asok serege csak arra volt jó,hogy ne adj Isten, alcsut-felcsuti I VICKTORUS-KISPUTYIN zsebre teheti a vén- Európát is.Felfogató-parancskihirdetést kampányolt össze magának röpke két nap alatt.Ma Londonban,holnap Indiában!- mindezt a "Magyarok" fedőnév alatt-miközben a műfű alatt a magyarok háromnegyede már éhezik,kivándorol,áshatja a saját sírját-ha jobb esetben öngyilkos nem lesz!!---ügyes.

    VálaszTörlés

Comments on Facebook