2013. október 4., péntek

Közterületi túszejtés az ellenőri csendben

A közterületesek a minap meghurcoltak egy nőt az Oktogonnál. Szó szerint meghurcolták, mivel az esetről készült kalóz-videó szerint kicsit odébb is mozgatták. Eközben ketten fogták a két kezét, és egy harmadik hátul tartotta. Talán azért, mert a deli közterületi felügyelők egyedül nem képesek még egy nőt sem visszatartani a távozástól.

Legközelebb tehát jöhet az elektrosokk, és a vipera. Bár talán előbb meg is bilincselik, mivel mégiscsak jobban megverhető az ő saját kérésére, ha előtte harcképtelenné teszik. A nyílt területen való bántalmazásba talán nem is hal bele, mint az Izsákon, rendőri segítséggel, előfordult. S talán még nincs itt az ideje annak sem, hogy a verés túlélése az már önmagában egyenlő a hatóság elleni erőszakkal. Mert a jelen esetben azért az kiderült, hogy a megalapozatlannak vélt lefogás ellen tiltakozni, és a fizikai erőszak ellen védekezni nincs joga annak, akit a közterületen megfognak az egyendzsekibe bújtatottak. A demagógia vádja alól azonnal védekezvén leszögezem, hogy igen, el tudok képzelni még nőben is olyat, akit bilincsbe kellhet elvezetni. Azonban a jelen, néhány napja internetszerte is tárgyalt, eset nem látszik olyannak. A megszólaltatott hölgy szerint, ő ott keveredett bele az ügybe, hogy a közterületfelügyelők túszként cserélték be egy bliccelőre.

Aki azért lóghatott meg szerintük a kezeik közül, mert egy vidéki tanárnő kitépte a karmaikból. Azért el tudom képzelni azokat az utcai hősöket, akikből három kell egy bliccelésen kapott fiatal nő lefogásához, és mégis megszabadítható egy másik, korántsem díjbirkózónak tűnő hölgy által. A később vegzált hölgynek talán igaza volt, talán nem. Abban alighanem igaza volt, hogy ronda látszat az, amikor három egyenruhás lefog egy nőt az utcán. Nem körbeveszi, nem is megbilincseli, nem is igazoltatja, hanem lefogja. Mert ahhoz, hogy valakit kitépjenek a másik kezei közül az kellhet, hogy nyilván fizikailag fogják előtte. Amivel kapcsolatban tényleg több lehetőség van a helyzettel való szembesüléskor. Szemérmesen és gyáván elfordíthatja az ember a fejét, és ezzel behódol a hatalom látszatának, vagy megpróbálhat közbeavatkozni. Mely utóbbi esetben azért persze nem árt előbb tisztázni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Elvégre lehet, hogy a lefogott hölgy a látszat ellenére egy régóta körözött rablógyilkos, és a titkos harci praktikák értő ismerője. Tehát teljesen rendben van a megfogása éppen úgy, ahogy az, ha hárman csimpaszkodnak bele. A bliccelés ugyanis aligha van valakinek a homlokára írva.

A kialakult történet azonban valahogy még így, utólag össze- és visszamagyarázva is, hiányosnak tűnik. A szereplőgárdából ugyanis hiányzik a BKV ellenőre. A bliccelés megállapítására ugyanis mégis csak ő lenne leghivatottabb. No meg eljárás esetén tanúként sem árt, ha kéznél van. A játékszabálynak valahogy úgy lenne logikus értelme, az eljárás hivatalos leírását nem áttanulmányozva, hogy az ellenőr elkéri a jegyeket, és a közterület-felügyelet elsősorban az ellenőr munkáját biztosítja. A nem egy esetben valóban agresszív bliccelők ellen megvédve az ellenőr testi épségét. Már akkor, ha az ellenőr egyáltalán odamegy elkérni a jegyeket a látatóan félkómás, hangoskodó és mosdatlan utashoz. Esetleg azok egy csoportjához. Mivel nem igazán lehetett arról olvasni, hogy a stadionok környékén a hős BKV-ellenőr akár csak kísérletet tett volna a jegyellenőrzésre, és ezért ok lett volna a megvédésére. Az persze más kérdés, hogy az a közterületfelügyelet, amelynek három marcona tagja kell egy női bliccelő helyben tartására, mit tudna kezdeni az ultrákkal. Alighanem semmit. Meg sem próbálnák talán.

De az éppen aktuális esetre visszakanyarodva, mégiscsak hiányzik az ellenőr a stáblistából. Mert tegyük fel, hogy kérte a jegyeket, és a hölgy nem tudott egy jegyet produkálni. Erre nyilván udvariasan, mert hogyan másként, megkérte az önigazolásra, illetve a bírság megfizetésére. Amikor ez nem történt meg, akkor nyilván, szintén túltengő udvariassággal, felkérte a szabálysértő cselekedett megszüntetésére. Azaz a leszállásra. Elvégre nyilvánvalóan az a cég érdeke, hogy alapvetően a jogkövető magatartást érje el. Amikor aztán erre sem került sor, akkor az ellenőr segítségére siettek a közterületfelügyelők, és a BKV serényen dolgos, valamint szemfüles ellenőre ott marad tanúként a helyszínen. Például egy későbbi, rendőri beavatkozás esetére. Alkalmasint a jelenléte egyben jelzés is minden akadékoskodónak, hogy itt kérem bliccelés zajlott. Nincs semmi ok a beavatkozásra, mivel a három közteres és az ellenőr bőven elég egy fiatal nő féken tartására.  

Talán, ha ott az ellenőr, akkor a világosabb kép miatt nem utólag kell közölni a közbeavatkozóval, hogy bliccelés volt megtörténődve. Persze, meg is kérdezhette volna. Igaz. S bűnhődjön is, amiért nem tette meg. De vajon arányosabb eljárás-e ilyen esetben nem felszólítani a helyben maradásra, és az igazolványai átadására, mint lefogni, és gyakorlatilag túszul ejteni a bliccelő helyett? Talán nem egészen. Ha ugyanis ezt az eljárást elfogadjuk, akkor ezt követően a közterületfelügyeletnek jogot adunk az általános túszejtésre is? Mondjuk odamennek hárman bárkihez egy buszmegállóban, különösen, ha csinos, fiatal lány, és lefogják azzal, hogy bliccelt? Aztán járkáljon a rendőrségre és igazolja, hogy nem bliccelt? Valahogy furán venné ki magát, azt hiszem, ez a hipotetikus forgatókönyv. Már csak ezért is jobb lenne, ha a letepert nő, és Miklós István, a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának igazgató-helyettese után megszólalna az az ellenőr is, aki lefülelte a bliccelőt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook