2013. október 22., kedd

Kivel Együtt az Ellenzéki Október?

Egy évvel ezelőtt még sokan találgatták, hogy Bajnai Gordon visszaköszönése a politikába mit hozhat. Naivan, álnaivan, vagy szkeptikusan. Ki miként. A Kormányzó Párt részéről alighanem némi pánikkal. Nem is teljesen ok nélkül, és máig észlelhető jelekkel adva félelmüknek hangot. Azóta sok víz lefolyt a gátak mentén.

Az akkori várakozások sok szempontból indokolnák egy Godot-ügyi bizottság megalakítását az ellenzéket szemmel követők részéről. Az ugyanis szinte teljesen biztossá vált, hogy az kormányváltó szövetség létrejöttének színhelye szimbolikussá is válhat. Az A38-as hajó ugyanis egy állóhajó. Jelképezve azt, hogy az ellenzék önjelölt vezérerői állnak egyhelyben, miközben az események elfolynak alattuk és mellettük. A várakozásokhoz képest pedig jelezve azt, hogy ez a hajó még állva is elmegy lassacskán. Nem kis részben azért, mert nem elég azt látni világosan, hogy mit nem akarnak, miközben a célokból csak egy kis szegmens látszik. Az a cél, hogy a hatalmat megszerezzék Orbán Viktor pártjától. Ami a jelen centralizált, és a népi demokratikus diktatúrákra hasonlító rendszert figyelembe véve, kétségtelenül nem kis feladat. Ha azonban ez felőrli minden erejét a szövetségre lépetteknek, akkor mi lesz azután?

S ez az a kérdés, melynek tüzes neonbetűi ott villódznak lassan egy éve. Azóta, amióta először látszott úgy,hogy az ellenzék némely erői sokkal kormánypártibb gesztusokkal élnek,minta kormányzat. Azt mérlegelve, és kommunikálva hosszasan, hogy kivel nem akarnak összefogni az ellenzéki összefogás jegyében. Listavezetővé téve például egy olyan pártot, a Demokratikus Koalíciót, melynek vezetője akkor és azóta is szinte Orbán Viktor egyetlen potens kihívója lehet. Azon a grundon, ahol a Vezér játszik, mindenképpen. S lehet Gyurcsány Ferencet szeretni, vagy nem szeretni, az ellenzék részéről momentán nem igazán tudnak jobbat javasolni. Az ugyanis nem javaslat, hogy ketten szépen összeülnek, egy hajóra települnek. Aztán kicsit tanakodnak, és jelöltet állítanak. Márpedig a sokat emlegetett szárszói kézfogó óta leginkább csak erről hallani. Mondhatjuk: Hallali! De ettől még igencsak kevés ez a brummogás a nagy, országos mackósajtban. Egy éve ugyanis még úgy tűnt lehet ebből a Gordon-gyerekből valami. Például miniszterelnök.

Aztán szépen, lassan, de biztosan lejátszotta magát a színpadról. Talán a névválasztás fétise nyomta agyon az elmúlt évben, de talán nem. Az azonban biztos, hogy az „Együtt” aligha jó jelkép egy pártnak, melynek szövetségi politikája alig szól az együttműködésről. S nem csak a DK-val, hanem a jelen tudásunk szerint az MSZP-t leszámítva mindenkivel szemben. Bajnai Gordon pedig mégiscsak ehhez a párthoz csapódott. Vagy a párt kondenzálódott körülötte. Mára már szinte mindegy is. Mert egy év sok vizet lehordott a gátak mentén. A gátak hiánya pedig nyilvánvaló gátlástalansághoz vezet. Mellyel szemben a valós együttműködés lehet védelem, de minden más pótcselekvéssé silányulhat. Jól mutatják ezt a hétköznapi reakciók, melyek mindenki számára értő barométerként jelzik a közhangulat nyomásviszonyait.

Nyilvánvalóan azt is, amely erővel a kormányzat akar elnyomni minden ellenzéki kezdeményezést. De azt is, hogy milyen gyenge suttogás az ellenzéki dübörgés. Elég az utóbbi hónapokra visszatekinteni. Ugyan hányan jelentek meg Orbán szobrát ledönteni? Márpedig, ha világos a szó, talán a visszhang is érthető. Ha a visszhang elmosódott, ott szólítása is hézagos lehet. Jól látszik ez az elmúlt évben, amikor az ellenzéki rendezvények látogatottsága nőtőn csökkent. Érzékeny mérlegként jelezve az elitista kommunikáció, a „nőjetek fel hozzánk” szemléltének hiábavalóságát. S itt vissza is kanyarodhatunk Délre, Bajára. Oda, ahonnan most éppen a videó botránya örvénylik kifele. Vitákat generálva arról, hogy az érdekkedvezményezett Fidesz keze, vagy valami kétbalkezes ellenzéki lába lógott-e rá a képkockák szerzői jogára. Holott az egész csalási vita kicsit a pótcselekvés műfaja.

Mert tegyük fel, hogy az ellenzék tényleg összefog, és tényleg képes ígérgetés, és jópofizás helyett valóban megszólítani százezreket. Ebben az esetben a Fidesz legfeljebb karhatalommal védhette volna ki az ellenzéki szavazatok özönét. Mit számítana pár száz, vagy akár ezer vett szavazat a másik százezerrel szemben? Erkölcsileg sokat, de számszakilag keveset. Ahogy országosan sem lesz jövőre másként. Ha tehát egy év múltán, 2013. októberének 23-án továbbra is csak a köd marad említésre méltó kísérőjeként az ellenzéknek, akkor ködevésből fog legfeljebb vizsgázni a két önjelölt ellenzéki zseni. A kísérőnek hívott vendégművészekkel egyetemben. Míg kérdés maradhat, hány embert tud majd megszólítani. Együtt? Kivel?

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook