Egy évvel ezelőtt még sokan találgatták,
hogy Bajnai Gordon visszaköszönése a politikába mit hozhat. Naivan, álnaivan,
vagy szkeptikusan. Ki miként. A Kormányzó Párt részéről alighanem némi
pánikkal. Nem is teljesen ok nélkül, és máig észlelhető jelekkel adva
félelmüknek hangot. Azóta sok víz lefolyt a gátak mentén.
Az akkori várakozások sok szempontból
indokolnák egy Godot-ügyi bizottság megalakítását az ellenzéket szemmel követők
részéről. Az ugyanis szinte teljesen biztossá vált, hogy az kormányváltó szövetség
létrejöttének színhelye szimbolikussá is válhat. Az A38-as hajó ugyanis egy
állóhajó. Jelképezve azt, hogy az ellenzék önjelölt vezérerői állnak
egyhelyben, miközben az események elfolynak alattuk és mellettük. A
várakozásokhoz képest pedig jelezve azt, hogy ez a hajó még állva is elmegy
lassacskán. Nem kis részben azért, mert nem elég azt látni világosan, hogy mit
nem akarnak, miközben a célokból csak egy kis szegmens látszik. Az a cél, hogy a
hatalmat megszerezzék Orbán Viktor pártjától. Ami a jelen centralizált, és a
népi demokratikus diktatúrákra hasonlító rendszert figyelembe véve,
kétségtelenül nem kis feladat. Ha azonban ez felőrli minden erejét a
szövetségre lépetteknek, akkor mi lesz azután?
S ez az a kérdés, melynek tüzes neonbetűi
ott villódznak lassan egy éve. Azóta, amióta először látszott úgy,hogy az
ellenzék némely erői sokkal kormánypártibb gesztusokkal élnek,minta kormányzat.
Azt mérlegelve, és kommunikálva hosszasan, hogy kivel nem akarnak összefogni az ellenzéki összefogás jegyében. Listavezetővé
téve például egy olyan pártot, a Demokratikus Koalíciót, melynek vezetője akkor
és azóta is szinte Orbán Viktor egyetlen potens kihívója lehet. Azon a grundon,
ahol a Vezér játszik, mindenképpen. S lehet Gyurcsány Ferencet szeretni, vagy
nem szeretni, az ellenzék részéről momentán nem igazán tudnak jobbat javasolni.
Az ugyanis nem javaslat, hogy ketten szépen összeülnek, egy hajóra települnek. Aztán
kicsit tanakodnak, és jelöltet állítanak. Márpedig a sokat emlegetett szárszói
kézfogó óta leginkább csak erről hallani. Mondhatjuk: Hallali! De ettől még
igencsak kevés ez a brummogás a nagy, országos mackósajtban. Egy éve ugyanis
még úgy tűnt lehet ebből a Gordon-gyerekből valami. Például miniszterelnök.
Aztán szépen, lassan, de biztosan
lejátszotta magát a színpadról. Talán a névválasztás fétise nyomta agyon az
elmúlt évben, de talán nem. Az azonban biztos, hogy az „Együtt” aligha jó jelkép
egy pártnak, melynek szövetségi politikája alig szól az együttműködésről. S nem
csak a DK-val, hanem a jelen tudásunk szerint az MSZP-t leszámítva mindenkivel
szemben. Bajnai Gordon pedig mégiscsak ehhez a párthoz csapódott. Vagy a párt
kondenzálódott körülötte. Mára már szinte mindegy is. Mert egy év sok vizet
lehordott a gátak mentén. A gátak hiánya pedig nyilvánvaló gátlástalansághoz
vezet. Mellyel szemben a valós együttműködés lehet védelem, de minden más
pótcselekvéssé silányulhat. Jól mutatják ezt a hétköznapi reakciók, melyek
mindenki számára értő barométerként jelzik a közhangulat nyomásviszonyait.
Nyilvánvalóan azt is, amely erővel a
kormányzat akar elnyomni minden ellenzéki kezdeményezést. De azt is, hogy
milyen gyenge suttogás az ellenzéki dübörgés. Elég az utóbbi hónapokra
visszatekinteni. Ugyan hányan jelentek meg Orbán szobrát ledönteni? Márpedig,
ha világos a szó, talán a visszhang is érthető. Ha a visszhang elmosódott, ott
szólítása is hézagos lehet. Jól látszik ez az elmúlt évben, amikor az ellenzéki
rendezvények látogatottsága nőtőn csökkent. Érzékeny mérlegként jelezve az
elitista kommunikáció, a „nőjetek fel hozzánk” szemléltének hiábavalóságát. S
itt vissza is kanyarodhatunk Délre, Bajára. Oda, ahonnan most éppen a videó
botránya örvénylik kifele. Vitákat generálva arról, hogy az
érdekkedvezményezett Fidesz keze, vagy valami kétbalkezes ellenzéki lába
lógott-e rá a képkockák szerzői jogára. Holott az egész csalási vita kicsit a
pótcselekvés műfaja.
Mert tegyük fel, hogy az ellenzék tényleg
összefog, és tényleg képes ígérgetés, és jópofizás helyett valóban megszólítani
százezreket. Ebben az esetben a Fidesz legfeljebb karhatalommal védhette volna
ki az ellenzéki szavazatok özönét. Mit számítana pár száz, vagy akár ezer vett
szavazat a másik százezerrel szemben? Erkölcsileg sokat, de számszakilag
keveset. Ahogy országosan sem lesz jövőre másként. Ha tehát egy év múltán,
2013. októberének 23-án továbbra is csak a köd marad említésre méltó
kísérőjeként az ellenzéknek, akkor ködevésből fog legfeljebb vizsgázni a két
önjelölt ellenzéki zseni. A kísérőnek hívott vendégművészekkel egyetemben. Míg kérdés maradhat, hány embert tud majd
megszólítani. Együtt? Kivel?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése