2016. október 29., szombat

Pukli: igazgatói bukóforduló

Lassan csepegnek az információk a rendőrgyilkosság kapcsán. Ezzel, érthető módon, a felszínen tartják a bőnyi történetet. Miközben a kicsit háttérbe szorul Rogán helikoptere, Matolcsy MNB-je és barátnője, Mészáros lapjai, és megannyi más. Többek közt a pedagógusok reményekkel indult mozgalma is. Pedig hát...

... volt egy olyan ígéret, hogy a nyári kádertoborzás után újult erővel... Pilz mondta, hogy október..., ... de valahogy nem lett. Augusztus óta persze tudjuk, hogy történt egy s más. Azóta, hogy gyors egymásutánban napvilágot látott Pukli levele, majd a Pilz által meghirdetett gőztenger-taktika. Amelyből a jelek szerint a tömeges gőz is kifogyott. Holott az oktatáspolitika terén nem történt változás. Időről időre röhög az internet az éppen aktuálisan világhálóra kerülő tankönyv-részleteken. A szakképzés terén sem állt meg a zuhanórepülés, és a tanárokat sem a helikopterező középosztály tagjai közt köszönthetjük. A kormányzati oldal tehát pontosan ugyanazt a formát futja, mint akkor, amikor Pilz pontokról beszélt a színpadról, és a Tanítanék akkori arca, lapjával érkezve, beóvakodott a közéletbe és élről oszlatta csendben haza az egybegyűlteket. Látható sikerrel. Annyira, hogy azóta is...

Igaz, a folyamatosan hiányolt, a társadalom egészének szóló, és azt megszólító CKP-program azóta is a Holdban van. A tanárok is belefásulni látszanak a helyzetbe. Amelynek aligha az az oka, ha néhányan a blogszférában elmondják: pozitív üzenetek és előremutató, a kormányzat kegygyakorlásától független programok nélkül csak egy irányba lehet menni. Tönkre. Ettől még persze össze lehet jönni egy Facebook-csoportban és azt hinni: jól megmondtuk. A virtuális jólmegmondás egy virtuális katarzishoz vezet csak. A valóság helyett. Ahelyett a valóság helyett, amelyben a Tanítanék arca elköszön a mozgalomtól. Mert az utóbbi ki mer állni az ide érkezők indokolatlan szívatása ellen. Bár, ez az ok talán csak kifogás volt. Mint a válóper előtt a csúnyán összegyűrt fogpasztás-tubus. Puklinak már nem volt dolga a mozgalomban. A lendület megtört, ő megtette, amit tudott, a Teleki igazgatójának lenni meg mégis csak kifizetődőbb, mint egy élről megtört mozgalommal szétoszlani oda, ahonnan érkezett. A semmibe.

Mert Pukli, februárban, alapjában véve a semmiből érkezett. Ha eltekintünk attól az intermezzótól, hogy a kormánypárt nyomására igazgató lett egy gimnáziumban. Valószínűleg nem egyedi jelenség gyanánt a személyi kultusz formálódó világában. Egy akkori interjú alapján egy illiberális akarnok portréja rajzolódott elő a ködből. S amikor úgymond a rokonsága miatt tekintette magát megtámadottnak, akkor is leginkább arról szólt a történet, hogy Pukli számára egyetlen fontos entitás létezik a világban: Pukli István. Még akkor is, ha számosak egyfajta messiást akartak benne látni. Ha meg akarták, hát meglátták. Vérig megsértődve mindentől, ami kritikának tűnt a mozgalom élére emelt seggfej felé. Ellenben vakon arra a tényre, hogy a gőz leeresztésén, és a helyben toporgáson kívül alapvetően semmi nem történik. A tanárok nagy szakszervezetinek és civilnek kikiáltott mozgalmainak koprodukciójaként. S persze október. Hol is volt a beígért tüntetés? Mikor is publikálta a CKP-hegy a vajúdás köznek kommunikált program-eredményét?

Ellenben Pukli valóban levált a mozgalomról. Ahelyett, hogy egy széles platformon álló, a társadalom minden tagját partnerként tekintő szervezetben dolgozna, bejelentette: egy konzervatív pártra vágyik. A Magyar Narancs által közzétett szöveg alapján egy ilyenben szeretne tevékenykedni, és jövőre majd jól felmond, mint iskolaigazgató. Ugyanakkor maximálisan egyet tudnék érteni azzal a gondolattal, hogy „nem a migránsok miatt lesz vége ennek az országnak, hanem azért, mert nem gondolunk a jövőre”. Ahogy azzal is, hogy „teljesen meg kellene reformálni a pedagógusképzést”. Sőt! Ezekkel a gondolatokkal nem csak egyet tudnék, hanem egyet is tudok érteni. Annyira, hogy többször leírtam: hiba, hogy a pedagógusok mozgalma hallgat a tanári alkalmasság kérdéséről. Ellenben arra is emlékszem, hogy a Tanítanék, illetve a CKP közeléből ismertebb fórumlátogatók inkább kiátkoztak emiatt, mintsem egyet értettek volna az ötlettel. S akkor még Pukli volt az arc. Amelynek az alsó harmadában kialakult nyílásán soha nem került kihirdetésre egy színpadon sem a fenti gondolatok egyike sem. Ami kissé hiteltelenné teszi a Magyar Narancsban neki tulajdonított kijelentéseket. Pontosabban azt, hogy komolyan gondolja.

Ahogy valószínűleg nem is gondolta az egészet komolyan. Mint az Gera Márton egy későbbi írásából kiderül. Mely írás reflexió arra, hogy más médiumokban Pukli már azt terjesztette: valójában nem is azt mondta, ami az említett helyen korábban megjelent. Annak ellenére, hogy Gera jelzi: Pukli még a megjelenés előtt látta a korábbi írás szövegét. S akkor még egyet értett vele. Mintha csak egy másik illiberális akarnokról szólna a történet. Aki szintén a bátorságáról, a pávatáncairól, és arról híres, hogy nála is mindig minden másként volt, mint ami akár a videó-felvételeken is látszik. S akinek pártja anno igazgatóvá, és talán mozgalomvezetővé is, masszírozta be Puklit.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook