Zugló: fanatikusan autoriter sztár-igazgató a Telekiben

Őszinte leszek: már a Telekinél megrendezett tüntetést sem értettem. Aztán elém sodródott a neten egy interjú-szerűség az igazgatóval. Azzal a címmel, hogy „A tanártüntetés sztárja kicsiben már elkezdte, amit nagyban szeretne látni”. Elolvasva Szurovecz Illés írását az Abcug-on tulajdonképpen nem sikerült rájönnöm, hogy promóció vagy karaktergyilkosság.

De talán nem is baj. Azt hiszem, hogy a kérdés eldönthetetlenségével alapvetően azt szolgálja az írás, ami egy kicsit a média dolga. Azt mutatja be, ami van. Az egy más kérdés, hogy ha ez van, akkor egy kicsit sajnálom a zuglói Teleki Blanka Gimnázium diákjait éppen úgy, ahogy a tanári munkaközösséget. Nem azért, mert Pukli István igazgató nagy utat tett meg az MSZP-ből a Fidesz-szimpátián át odáig, ahol most tart. Ismerünk nála magasabban ívelő honpolgárt is ebből a műfajból. Például azt, aki az egykori MÉM egykori vezetőképzőjéből, az akkori állampárttól korántsem független intézettől ívelte be a karriert a jelenig. KISZ-közelből, a liberalizmuson át, a vegytiszta személyi kultusszal megtámogatott kereszténykonzervativizmuson keresztül, az antiszemita szélsőjobbal összekacsintó diktatúráig. S még nincs vége ennek, a miniszterelnököt jellemző karrierútnak. Úgyhogy Pukli felé is az dobja az első flasztert, akinél kéznél van ilyesmi.

De nem is ez a gond az említett írásban kirajzolódó portréval. Amelynek tulajáról mintha elfelejtenék mostanában, hogy annak idején „a szülők és a diákok többségi akarata ellenére a képviselő-testület őt választotta” igazgatónak. Jelezve, illetve megerősítve a politikai döntést az igazgató azon kijelentésével, hogy „Azért küldtek ide, hogy rendet tegyek”. Mármint a bársonyszékbe. Ahova politikai döntéssel politikai komisszárokat szoktak kijelölni. Ami önmagában azért nem biztosan tragédia, mert az iskolaigazgatás szinte mindig bír némi politikai felhanggal. Elvégre ki kell jönnie a társadalmi környezettel. Csak nem érdemes ezt az apróságot elfelejteni. Súlyozva azzal, hogy Pukli-igazgató a saját személyében is inkább tűnik a kacskaringókkal karrierpolitikusnak, mint szakigazgatónak. Beleértve azt is ebbe, hogy a választások után, talán az alakuló erőviszonyokat felmérve egy újabb vasat lökött a tűzbe. Azzal, hogy meghívta a Jobbik prominenseinek egyikét, bár parlamenti tisztségében, beszédet mondani az iskolájába. Ezt maga Dúró Dóra jelentette be 2014-ben. Mely dobással kapcsolatban, különösen, mert ismert a Jobbik-közeli szervezetek, jobbikos képviselők visszás viszonya a diszkriminációmentességhez, legalább annyira érdekelne a szülői munkaközösség véleménye, mint a KLIK-et az iskola szülői értekezleteinek jegyzőkönyvei. Amik, mint tudjuk nincsenek. Ami lehet életszerű, de lehet egy kicsit furcsa is.

Emlékeim szerint szó szerinti jegyzőkönyvek tényleg nem szoktak születni, de valami emlékeztetőket azért általában kiköhögnek a jobb osztályfőnökök. Praktikus okokból rögzítve mindkét fél számára a miheztartást, a döntéseket, az ötleteket. Pukli iskolájában azonban a jelek szerint a dokumentálatlan ad hoc megoldások vannak szokásban. Miközben a nyüzsgés másik oka, hogy a KLIK többek közt az osztályok órarendjét is bekérte, valamint a félévi nevelőtestületi értekezlet jegyzőkönyvét. Amely információkhoz, fenntartóként, akár joga is lehet. S ez akkor is igaz, ha a tüntetésen való részvétel után, gyakorlatilag megtorlásként kérte be az iskolától a KLIK a dokumentációt. Felidézve a Rákosi-korszakról olvasottakat. Kívülről persze lehetne jó ötletekkel előállni, hogy mi lett volna a sokkal politikusabb forgatókönyv. Elkerülve még a látszatát is annak, hogy a KLIK diktatúrákat idéző akciója voltaképpen célt ért. Akkor ugyanis, ha a hatalom oldaláról próbáljuk szemlélni a helyzetet, aligha kell nagy fantázia annak a magas labdának az elképzeléséhez, hogy az igazgató nagy tiltakozása nem a papírok beküldésének akarja elejét venni, hanem elleplezni a hiányukat. Ha pedig erre a helyzetre bármelyik ellenzéki párt rámozdul, akkor alkalmasint az igazgatóval együtt esnek pofára.

Azzal az igazgatóval, aki a saját mondatai alapján igen gyorsan otthagyta a sort, ahol a szerénységet osztották. Talán azért, mert a vastag bőr, és a nagyképűség osztásához kevesebben álltak oda. Arra reagálva ugyanis, hogy a tantestületet kezdetben megrémítette a dinamizmusa és fanatizmusa, ezt olvashatjuk: „Pukli szerint ez a dinamizmus valóban megvan benne”. S „ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években mindent sikerült megvalósítani a pedagógiai programjából, kivéve azokat, amikhez pénz kellett volna”. Márpedig ez inkább egy olyan igazgatót ír le, akinek az önmeghatározása szerint leginkább dinamizmusa van. Egy olyan pozícióban, ahol a diákságot az elkövetkező évtizedekre kellene felkészíteni. Miközben a dinamikusan változó igazgató a pedagógiai programját ezek szerint fanatikusan keresztülkergeti az iskolán. Mert a szövegkörnyezetből világos: nem az iskolai munkaközösség, hanem Pukli pedagógiai programjáról van szó. Világosan jelezve egyben, hogy a szakmai, illetve akár politikai lobbi-ereje gyakorlatilag nulla. Hiszen pénzt nem sikerült kerítenie az igazgatónak. Aki azt is leszögezte: „Semmilyen vezéralaki címre nem vágyom”. De azért, nagy duzzogva, elfogadta. Holott akár vissza is utasíthatta volna. Már akkor, ha komolyan nem vágyik a sztár-szerepre. Ami különben nem baj. Ha valaki nem mondja az ellenkezőjét.

Ahogy talán az sem baj, ha egy iskolaigazgató autoriter vezető. Elvégre a lovak közé dobott gyeplő és Herbart módszertana közt elég széles, és hosszú az út. Az azonban elég szomorú, ha egy iskolaigazgató szerint a liberalizmus eszméje maga a laissez faire vezetési stílus. Ez ugyanis konkrétan: baromság. Már csak azért is, mert nagyjából a krumplit hasonlítja össze a sárgarépával. Azon az alapon, hogy mindkettőnek köze van a földhöz. Azért kár, hogy a tanártüntetéseknek ilyen sztárocska jutott. Aki kicsiben ugyanahhoz az illiberálisan vargabetűs eszmefejlődéshez közelít, ahova Orbán Viktor nagyban már eljutott.

Andrew_s