2016. október 8., szombat

Tüntettek, megszólaltak a zemberek

A Népszabadság bezárása, illetve felfüggesztése kicsit mélyebb posvány, mint aminek a kormánypárt láttatni akarja. Így indokoltnak tűnt a Parlament előtti demonstráció éppen úgy, mint az ott lemérhető hócipő-telítettségi koefficiens. Mely a gyűlést összehívók előzetes becslésénél is nagyobbnak bizonyult.

A posvány mélységének egyik jele különben az, hogy a Fidesz szerint az lett volna vétek a sajtószabadság ellen, ha beleugatnak a felfüggesztésébe. Miközben tudjuk: Orbán elég sok mindenben maga akar határozni, amihez egy demokráciában semmi köze nem lenne a hatalomnak. Ugyanakkor persze két dolgot érdemes talán ezzel kapcsolatban is megjegyezni. Az egyik az, hogy a lapkiadás egy vállalkozás. A politikai lapkiadás is. Amennyiben egy lap iránt sem az utcán, sem a politikai pártok körében nincs fizetőképes kereslet, akkor előfordulhat, hogy a kiadó veszteségessé válik. Amennyiben tisztán ez indokolta a felfüggesztést, akkor ez van. A Népszabadság munkatársai kisebb árat fizettek érte, mint amellyel például a Charlie Hebdo kiadója megúszta a csődöt 2015 januárjában. De van azért egy másik pontja is a Népszabadság-ügynek. Ez pedig az, hogy a kormányfő bűvkörébe tartozó gázszerelő nem biztosan független a Népszabadság kiadójának tulajdonosi körétől. Márpedig, ha ez igaz, akkor ebben az esetben a kiadó nem biztosan csak üzleti döntést hozott.

A politikai döntés lehetőségének esélyét egyáltalán nem csökkenti az, hogy a Parlament előtt demonstráció volt, és az MTI még az este kidobolta a megegyezési szándékot. Mely közlemény arról szól, hogy a „Mediaworks menedzsmentje azonnali egyeztetést kezdeményezett a Népszabadság felfüggesztésével és újraindításával kapcsolatban Murányi András főszerkesztővel”. Biztos addig keresték a telefonszámát. Esetleg a letiltott levelezési fiókon keresztül vártak a viszontválaszra. Ki tudja? Amit azonban az internetes közvetítésekből is látni lehetett az az, hogy az emberek hótaposója erősebben is megtelőbe lehet, mint arra számítottak. A Kossuth téren ugyanis a demonstráció csak nem akart véget érni akkor, amikor szerették volna. Mert miután már Tamás-Gáspár Miklós is elmondta a magáét, elhangzott a hazánk demonstrációira, tüntetéseire olyan jellemző, szinte kötelező szöveg: menjetek szépen haza.

A kezdetben talán értelmiségi dzsemborinak induló demonstráció résztvevői azonban maradtak. Váltott, nagyjából spontán szónokokkal, és nem igazán a barátságos „éljen Orbán” hangulatban. Mert a kormányfőt börtönbe kívánó közhangulat talán nem egészen az. S ez még akkor is igaz, ha egy résztvevő rosszulléte megakasztotta végül a demonstrációt. De igaz akkor is, ha a kialakult tömeg talán még nem érte el azt a küszöböt, hogy nekiálljon TV-t foglalni. Amivel legalább azt elérte volna, hogy adásba kerüljön. Mert a jelek szerint csak az internetes csatornák tartották közvetítésre méltónak a demonstráció ezen szakaszát. Ami azért sokat levonhat a médiaszereplők ténykedésének értékéből. Vagy a jelen sorok írójának figyelmességéből, ha esetleg mégis volt TV-csatorna, amelyik egyenesbe és végig közvetítette a történteket.

Mely történések jelentőségét nem is elsősorban az adja, hogy milyen közvetlen eredménnyel jár. A kiadó talán ennek hatására találta meg a főszerkesztő telefonszámát. Aki, ha belemegy egy politikai alkuba, akkor a Népszabadságot végképpen besuvaszthatja a még indultak kategóriájába. Nagyobb jelentőséggel bírhat annak a jelenségnek a láthatóvá válása, hogy az embereknek kezd elege lenni a „fegyelmezetten menjetek haza”, alapvetően a hatalmat erősítő gesztusokból. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy olyan új arcok is hangosbeszélőhöz juthattak, akiket még nem amortizált le egyik politikai oldal sem. Bár, könnyen lehet, hogy már erősen keresik a gyenge pontjaikat a kormányzathoz közel álló csinovnyikok. A két hatás, a hatni akarás, és a spontán vezetőválasztás, eredője pedig olyan eseményeknek is lehet a gyökere, amelytől a hatalom gatyája elindul a barna masszával való megtelés útján.

Mert azért volt már olyan a világtörténelemben, hogy a tömegnek igencsak tele lett a hócipője, és azt a hatalom fejére borította. Nem várva be, amíg az ellenzéki pártok zöldágra vergődnek a helyzettel.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése