2016. október 9., vasárnap

Demonstráció-holnap

Forrás: Facebook
A Népszabadság felfüggesztése miatt tartott demonstrációról szóltam még azon „melegében”. A társadalom szempontjából valóban az az egyik legnagyobb tanulsága, hogy az embereknek igencsak szakadozik a cérna-készlete. De kár lenne megfeledkezni arról, hogy a hatalom sem teljesen tehetetlen.

Már csak azért sem az, mert a cérnák szakadásához éppen a hatalommal való visszaélés vezetett. Melynek bemutatásában a Népszabadság is részt vett. Ugyanakkor a sebtében bejelentett tárgyalási hajlandóság a szerkesztőséggel jelezheti: a hitelesség aláásása a folytatás esetén is fontos lehet. Ha ugyanis megtörténik egyfajta megállapodás, akkor a Népszabadságot már be lehet sorolni az „őfelsége ellenzéke” címkével megjelölt csapatba. Alkalmasint ez is elegendő lehet mindaddig, amíg nem találnak ki jobbat. Egy ellenzékinek eladott, de valójában a centrális erőtérből irányított lap fékezett habzású kritikája elég sok feszültséget vezethet le. Beleértve a kommentelőkét is. Sokan érezhetik úgy, hogy megmondták a magukét. Miközben valójában annak a húsz embernek mondták csak meg, akik közül tíznél több legfeljebb a sarki kocsmába megy el a számítógép mellől. A feszültség valójában tehát egyfajta pótcselekvésbe vezethető le.

Szemben azzal a spontán kialakult hangulattal, amelynek megtörése szempontjából a tegnap esti rosszullét a lehető legjobbkor jöhetett a kormányzatnak. Ennek ellenére innen is jobbulást kívánok az érintettnek, és remélem hamarosan publikus lesz az állapota. Ugyanakkor, ha ettől eltekintünk, akkor az események azt is mutatják, hogy megindulhat egyfajta spontán vezető-kiválasztódás. Márpedig, ha valamitől, akkor a kormánynak ettől kellhet pánikolni. A jelen ellenzék ugyanis pillanatnyilag csak olyan „arcokat” tud felmutatni, akik unalomig ismertek. A hatalom szempontjából is, és a társadalom szempontjából is. A hatalom azt is tudja, hogy milyen irányból használják az egészségügyi papírt. A társadalom pedig pontosan tudja, hogy mit várhat tőlük. (szinte semmi újat.) A spontán vezető azonban bármikor ráérezhet a formálódó közhangulatra. Ez a fokozódó feszültséghez alkalmazkodó felszólalásokhoz vezethet. Egy öngerjesztő folyamat pedig bármikor megindíthatja egy szélesebb ellenállási platform kialakulását.

Ezért aztán nem lennék teljesen meglepve, ha most gőzerővel matekolnának a kormánypárt eszei. Kiválasztva, hogy mit lépjenek a két lehetséges nagy csoportból:
1. Hátrébb vonulni az agarakkal;
2. Előrébb küldeni a kopaszokat;

Az, hogy milyen fedő-sztorit, kísérőszöveget kreálnak ezekhez, szinte mindegy. Egy demokratikusnak látszani akaró verzió az 1. pontnak kedvezne. Éreztetve, hogy Orbán elment a falig, és észrevette. Sajnos Orbán nem egy olyan észrevevős alkat, aki hagyná a saját csalhatatlanságába vetett hitét veszni hagyni. A 2. pont azonban azt jelentené, hogy az eljövendő demonstrációk alkalmából, „biztos, ami biztos” alapon, számítani lehet majd az ultrák, illetve a különböző gárdautánzatok és lelki rokonaik megjelenésére. Mert egy ütközés provokálása, a karhatalom bevetése, éppen úgy minden pénzt megérhet, mint az ellenzéki média de facto megszüntetése.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook