Az MSZP kétségtelenül nagyot
alakított. Megszavazta
az adóhatósági pénzmosást garantálni képes törvényt. Nem egy-egy eltévelyedett,
másnapos képviselő, hanem a frakció. Ami a szerecsenek aktuális mosdatása
dacára arra enged következtetni: az akció összehangolt lehetett. Alkalmasint a
Fidesszel is?
Az minden esetre furcsa, hogy
egy olyan törvényt sikerült így leszállítani a kormányzatnak, amely egy
komplett kiskapu-sorozatot nyithat. Mert ettől fogva aligha lesz ember, aki át
fogja látni a pénzmozgások rendszerét. Mármint akkor, ha nincs benne a
rendszerben. Ha nem érdeke, illetve lehetősége sincs pénzt juttatni egy-egy
Orbán-keedvencnek. Annak a fejében, hogy később egy kisebb-nagyobb
megrendelésecske fog csurranni. Netán csobogni. Javarészt kideríthetetlenül.
Mert nehéz lesz párhuzamba állítani az állami megrendeléseket, és az
adómegtakarítás fejében átirányított pénzek forrását. Az, hogy egy ilyen
törvényt az abban érdekelt kormánypárt megszervez, az teljesen érthető. A hírt
érintő első reakcióként az mondható, hogy egy magát ellenzékinek aposztrofáló
párt esetében már kevésbé érthető. Egy esetben.
Abban az esetben ugyanis
teljesen érthető a megszavazása egy ilyen törvénynek, ha szintén zenész. Ha
vagy korábban érdekelt volt egy hasonló rendszerben, vagy a jövőben számít egy
hasonló támogatási hálózat kialakítására. Ami kínos. Valójában mindkét
lehetőség kínos. Az első azért, mert felveti: az MSZP zsarolható volt korábban
ezekkel az ügyletekkel. Akár a jelen törvény megszavazásának a szintjéig is
zsarolható volt. A jövőbeni számítás pedig a párt hitelességét kezdi ki.
Mármint akkor, ha a 2014-es választás szinte tudatos elvesztése, és a jelen
szavazás után maradt még ebből a hitelességből valami. A jelen lefekvés a
Fidesznek különben azért is kínos lehet, mert a Népszabadság felfüggesztése is
napirenden van. Márpedig az sem alakulhatott volna úgy, ahogy, ha az MSZP annak
idején nem adja el a részesedését. Az eseményekre viszont a jelen információk
morzsájából elég könnyen lehetne egy jó kis conteót ráhúzni. Kiterjesztve a
kormánypárti befolyást az MSZP-re is.
Ez a conteó szinte egy füst
alatt megmagyarázná a polceleb vezető sehova sem vezető akcióit a 2014-es
választások környékére, illetve az elmúlt évek ellenzéki semmittevését is. Ha
így állna a helyzet, ez sem lenne különösebb öröm. De még az az „optimista”
forgatókönyv sem ad okot örömre, ha kiderülne: az MSZP képviselői, a távollevő
három, és a nem szavazó két képviselő kivételével, funkcionálisan
inkompatibilisek egy szavazáson alapuló döntéshozatali rendszerrel. Ez ugyanis
felvetné, hogy döntésképtelen idióták frakciójaként ülnek az országgyűlésben.
Ennek meg miért kellene örülni?
Az első, conteóba hajló reakció
csitultával azért érdemes megemlíteni, hogy az MSZP sem hallgat az ügyben. Az
MSZP reakciója a saját frakciója szavazására, hogy kérik a köztársaság nélküli
köztársasági elnököt: ne
írja alá a törvényt. Igaz, ezt a kérést mintegy megelőlegezték. A megelőző
sajtótájékoztatóról még úgy szólt a hír, hogy „Varga László kijelentette, hogy a szocialisták nemmel szavaznak a
javaslatra, majd az államfőhöz fordulnak”. Az a „nem” aztán valahogy nem
jött össze. Az MSZP olvasatában ez puszta tévedés. Így, mint mondják, véletlenül
sikerült megszavazni az országgyűlési ülésen a Fidesz előterjesztette
javaslatot. Különösen időszerűvé téve azt, hogy Áder János megértésére bízzák
akár az egész politikai jövőjüket. Az egyik oldalon ugyanis van egy
megszavazott törvényjavaslat, míg a másik oldalon egy elnöki kegyből gyakorolható
aláírás-megtagadás.
Személy szerint ez a párosítás
még akkor is rosszul veszi ki magát, ha a Fidesz valószínűleg így is meg amúgy
is, keresztülszuszakolta volna a TAO pénzek mosodai törvényét. Ha nem így,
akkor valahogy másként. Ezért akár a véletlen átszavazásra alapuló verziót is
elfogadhatja az, akinek az a szimpatikusabb.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése