2016. október 2., vasárnap

Orbán legitim győzelemmé kozmetikáz...

A népszavazás lezárult. A Nemzeti Választási Iroda közleménye szerint a Fidesz által testre szabott alap-, illetve választási törvényben megkövetelt érvényességi küszöbtől igencsak elmaradt a részvétel. Mit tesz erre egy igazán illiberális akarnok? Tesz rá nagy ívben. Illetve mégsem. De ez még árulkodóbb.

Az egyik kommunikációs blöff már egy korábbi nyilatkozatban előkészítésre került. Így kis gondolkodást sem fecsérelve jelenthette ki a vezér, hogy ugyan valójában a többséget nem is érdekelte a népszavazás, a kisebbség olyan nagy része támogatta, hogy az már felér a többség támogatásával. Akinek nem lenne világos: Orbán szerint a kisebbség többsége azonos a társadalom többségével. Ez pontosan ugyanaz az elv, legfeljebb virágnyelvbe átültetve, amit diktátorok sora, hazánkban például Rákosi koptatott rongyosra. Mondván: az, aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki ellenünk van, az meg egyszerűen nincs. Hitler ezt odáig vitte, hogy fizikailag is tett arról, hogy sokan ne legyenek ellene. Nem véletlen, hogy az első koncentrációs táborok első lakói az ellenzék soraiból kerültek ki. De Recsk sem wellness-központként üzemelt a Rákosi-korszakban.

Azért pedig, hogy ez közjogilag is szépségflastromot nyerhessen, bejelentette az alaptörvénye változtatásának szándékát. A részletekről még csak találgatni lehet. A fél mondatok alapján azonban nagyon úgy tűnik, hogy az egyébként igencsak bebukott népszavazást utólag legitim győzelemmé lehessen nyilvánítani. Ez azonban demokráciában egyszerűen elképzelhetetlen forgatókönyv. Az, hogy amennyiben a hatalom egy adott törvényi keret között legitim vereséget szenved, akkor a körülményeket utólagos törvény módosításokkal igazítják a bizalmi szavazással felérő referendum kiírójának gusztusához. Hogy akkor is az elvárt eredményt lehessen felmutatni, ha az különben messzire elkerüli a valóságot. Orbán Viktor tehát egyszerűen bejelentette a személyi kultuszon alapuló diktatúrát. Akkor is, ha az aprómunka még hátra van. A szavazás tehát Orbán megszólalását követően csak akkor marad érvénytelen, ha az NVI és az országgyűlés figyelmen kívül hagyja a megrendelést: győzelemmé kell tenni a vereséget, és kész.

Az ellenzéknek ebben a helyzetben talán nem egy másfél év múlva megrendezendő, addigra talán már kiírásra sem kerülő szavazásról, az arra való felkészülésről kellene beszélnie. Amennyiben nem tud azonnali politikai reakciót felmutatni, akár elé menve az alaptörvényesített diktátumnak, akkor csendestárssá válik. S talán tényleg az lehet a megoldás, ha kilép a parlamentből. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha ezzel párhuzamosan képes egy alternatívát is felmutatni. Így csak remélni lehet, hogy a felszínen zajló huzavonák mögött van valami előremutató, a 2014-es vereségből tanuló, egyéb program is. Ellenkező esetben teret enged a kollektív bűnös képével, egyelőre csak migránsokon edző gyűlöletkeltésnek.

Valójában a holnap nem Orbánról szól. Lemondani garantáltan nem fog. Alaptörvényt módosítani szinte biztosan megpróbál. Ezek előre látható pontok voltak a szavazás előtt is. A holnap az ellenzékről fog szólni. Arról, hogy mit tud kezdeni a társadalom hallgató, illetve hallgatólagos támogatásával. A játékszabályok utólagos módosítása esetén például cél lehet akár a referendum megismétlésének a kiharcolása. is.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése