A népszavazás lezárult. A Nemzeti Választási Iroda közleménye
szerint a Fidesz által testre szabott alap-, illetve választási
törvényben megkövetelt érvényességi küszöbtől igencsak elmaradt
a részvétel. Mit tesz erre egy igazán illiberális akarnok? Tesz rá nagy
ívben. Illetve mégsem. De ez még árulkodóbb.
Az egyik kommunikációs blöff már egy korábbi
nyilatkozatban előkészítésre került. Így kis gondolkodást sem fecsérelve
jelenthette ki a vezér, hogy ugyan valójában a többséget nem is érdekelte a
népszavazás, a kisebbség olyan nagy része támogatta, hogy az már felér a
többség támogatásával. Akinek nem lenne világos: Orbán szerint a kisebbség
többsége azonos a társadalom többségével. Ez pontosan ugyanaz az elv,
legfeljebb virágnyelvbe átültetve, amit diktátorok sora, hazánkban például
Rákosi koptatott rongyosra. Mondván: az, aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki
ellenünk van, az meg egyszerűen nincs. Hitler ezt odáig vitte, hogy fizikailag
is tett arról, hogy sokan ne legyenek ellene. Nem véletlen, hogy az első
koncentrációs táborok első lakói az ellenzék soraiból kerültek ki. De Recsk sem
wellness-központként üzemelt a Rákosi-korszakban.
Azért pedig, hogy ez közjogilag is szépségflastromot
nyerhessen, bejelentette az alaptörvénye
változtatásának szándékát. A részletekről még csak találgatni lehet. A fél
mondatok alapján azonban nagyon úgy tűnik, hogy az egyébként igencsak bebukott
népszavazást utólag legitim győzelemmé lehessen nyilvánítani. Ez azonban
demokráciában egyszerűen elképzelhetetlen forgatókönyv. Az, hogy amennyiben a
hatalom egy adott törvényi keret között legitim vereséget szenved, akkor a körülményeket
utólagos törvény módosításokkal igazítják a bizalmi szavazással felérő
referendum kiírójának gusztusához. Hogy akkor is az elvárt eredményt lehessen
felmutatni, ha az különben messzire elkerüli a valóságot. Orbán Viktor tehát
egyszerűen bejelentette a személyi kultuszon alapuló diktatúrát. Akkor is, ha
az aprómunka még hátra van. A szavazás tehát Orbán megszólalását követően csak akkor marad érvénytelen, ha az NVI és az országgyűlés figyelmen kívül hagyja a megrendelést: győzelemmé kell tenni a vereséget, és kész.
Az ellenzéknek ebben a helyzetben talán nem egy másfél év
múlva megrendezendő, addigra talán már kiírásra sem kerülő szavazásról, az arra
való felkészülésről kellene beszélnie. Amennyiben nem tud azonnali politikai
reakciót felmutatni, akár elé menve az alaptörvényesített diktátumnak, akkor
csendestárssá válik. S talán tényleg az lehet a megoldás, ha kilép
a parlamentből. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha ezzel párhuzamosan
képes egy alternatívát is felmutatni. Így csak remélni lehet, hogy a felszínen
zajló huzavonák mögött van valami előremutató, a 2014-es vereségből tanuló,
egyéb program is. Ellenkező esetben teret enged a kollektív bűnös képével,
egyelőre csak migránsokon edző gyűlöletkeltésnek.
Valójában a holnap nem Orbánról szól. Lemondani
garantáltan nem fog. Alaptörvényt módosítani szinte biztosan megpróbál. Ezek előre
látható pontok voltak a szavazás előtt is. A holnap az ellenzékről fog szólni.
Arról, hogy mit tud kezdeni a társadalom hallgató, illetve hallgatólagos
támogatásával. A játékszabályok utólagos módosítása esetén például cél lehet akár a referendum megismétlésének a kiharcolása. is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése