Keressünk ördögöt!

Forrás: The Legends of the Multi-Universe Wiki

Keressünk ördögöt! Keressünk! Mert az jó. Az ördög ugyanis olyan entitás, amellyel, illetve akivel szemben nem kell érvelni. Elvégre ő az ördög, a démoni rossz. Zsigerből rossz. Aki ellene megy, az pedig zsigerből jóvá válik. Ez pedig jó. Úgyhogy, keressünk ördögöt! A politikai démonizálásra ugyan rámegy talán a jövő, de ezzel ne foglalkozzunk! Keressünk ördögöt?

Szerintem az ördögök keresése, az évszázados, évezredes hagyományok ellenére hatalmas hiba. Még akkor is, ha felmentést ad. A történelem számos példája mutatja, hogy aki bevállalja, hogy megszállta az ördög, azt felmenti a sorozatgyilkosság személyes felelőssége alól is. Aki pedig keresi, és persze megtalálja az ördögöt, azt a kínvallatások bűne alól mentesíti a zsigeri rossz elleni küzdelem ténye. Ennek mai, politikai vetülete sem sokkal jobb. annyiban semmiképpen, hogy a zsigeri reakciókra való „utazás” igen sok érvet söpör az asztal alá. Elvégre, ha Orbánt lehet utálni, mert ő az ördög, akkor nem kell érvekkel bajmolódni. Lehet akár személyében is gyűlölni. Holott a hazai politika aligha ilyen egyszerű képlet. Még akkor sem, ha a miniszterelnök láthatóan rájátszik erre a képletre. Okkal teszi. Ugyanis őt is felmenti a felelősség java része alól. Azt mondhatja, hogy őt amúgy is démonizálják. Tehát minden érvelési kényszert lesöpör az asztalról azzal, hogy bármit mondana: ő a démon. A híveknek meg a messiás. Márpedig a messiást nem illik számon kérni. Orbán sokszor zsigeri gyűlölete tehát kontraproduktív.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hirtelen egyet kezdenék vele érteni. Korántsem. De azt igen, hogy a démonizálás helyett ott kellene kezelni, ahol lehet. Ha valóban végig lehet rajta pipálni egy szindróma tüneteit, akkor az ellenzék elkezdhetné az alkalmasság feszegetését. Érdemben, és szakértők bevonásával. Egy esetleg beteg embert kezelni kell, és nem démonizálni. A politikai és gazdasági kártételt sem érdemes az ördögi létsik irányából megközelíteni. A milliárdok megszámolhatók. A számlák ellenőrizhetők. A hiányuk megállapítható. a hiányok is megállapíthatóak. Ennek alapján tényszerű mérleg állítható fel. Ha pedig a mérleg úgy áll fel, hogy arra érdemesít bárkit is, akkor be lehet utalni egy rácsos intézménybe. Ahogy a „népszabis” tüntetés egyik szónoka is javasolta.

Amely elszámolás különben már az első rendszerváltó kormányt is megillethette volna. Igaz, ebben az esetben annak a kormánynak az első miniszterelnöke valószínűleg nem szobrot kap, és a második sem felszólalások sorának lehetőségét. Hacsak nem egy bíróságon. Mely ugyan nem tette volna okafogyottá a Bokros-csomag néven elhíresült intézkedés-sorozatot, de legalább intő példa lehetett volna az elkövetkező kormányok számára. De ez a múlt. Ami azonban ugyanarról jutott eszembe, amiről a politikai ördögűzés ostobasága is. Bokros Lajos ugyanis Egerben olyasmit mondott, hogy Gyurcsány-ördöggel is összefogna a „Fidesz-diktatúra” ellen. Amiből az is következne, hogy Bokros, aki a saját bevallása szerint bírálta Gyurcsányt, most az érvek helyett inkább az érzelmekre próbál hatni. Holott a Modern Magyarország Mozgalom elnökének ez sosem állt jól. Nem az a politikus, akinek érzéke lenne a populizmushoz. Ennek kapcsán ugyanis felsejlik az, amikor a diáksággal szemben annak idején nyilatkozott meg úgy, hogy abból legfeljebb az egyetemi ifjúság lenézése ment át a hallgatóság irányába. Azonnal az ignorációs pályára utalva minden további érvet.

De egyébként sincs semmi értelme Gyurcsányban sem az ördögöt keresni. Nem azért, mert hibátlan politikus, hanem azért, mert a DK vezetőjének démonizálása szintén érzelmi síkra tereli a problémakezelést. Márpedig az érzelmek síkján lehet imádkozni, vagy öklöt rázni, de ezek egyikétől sem lesz nagyobb a kenyér. Jól mutatja ezt az is, hogy miközben a kormányzat, szigorúan érzelmi alapon, folyamatosan ellenségeket keres, aközben fokozódó ütemben zajlik a kifele irányuló gazdasági exodus az országból. Ami ellen nem démonűzéssel kellene harcolni, hanem gazdasági és politikai programokkal. Védhető, érvekkel alátámasztható programpontokkal. S persze olyannal, amelynek sarokpontjai akár egybites környezetre is lefordítatóak. Mely utóbbihoz kétségtelenül ember kell. Olyan ember, aki képes megszólítani a tömegeket. Ebből a szempontból Bokros lehet kiváló közgazdász, de elég gyenge kommunikátor. Nem azért lenne elemi érdeke összefogni Gyurcsánnyal, mert még az „ördöggel is”, hanem azért, mert Gyurcsány képes a tömegekhez szólni.

Amellett nem is okvetlenül az ördög. Sok szempontból rossz helyen kezelődik. Gyurcsány kezdettől egyfajta liberális gazdaságpolitikát pártolt. Márpedig a tiszta liberalizmus nehezen tekinthető baloldali politikának. Ebből a szempontból teljesen érthető az eltávolodása az elvártan baloldali MSZP-magtól. A nagyobbik baj szerintem nem a DK kiválása volt, hanem az, hogy az MSZP-ben vajúdtak az őserők, és egy polcelebet köptek ki a 2014-es választási kampány levezénylésére. Miközben a potenciális szövetséges nem azzal foglakkozott, hogy miként, illetve kivel szövetségben, lehetne választást nyerni, hanem azzal, hogy kivel nem kötnek szövetséget. Amely megközelítésben különben igen nagy rutinja van például Juhász Péternek, aki már 2012-ben igazolta ezirányú képességeit. Szintén inkább a démonizálás, mint az érvek terepét választva a politizálás terepének. Mellyel különben a populista ellenségkép-keresésben sokkal profibb Orbán Viktor szintjére sikerül alámerülni.

A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy miközben telnek az évek, illetve fogy az ország erőforrás-tartaléka, a politika világa mintha megállt volna. Ördögökről, démonokról és angyalokról szól az épeszű, a társadalom felé kommunikálható és kommunikált programok helyett. Átadva a terepet azoknak, akik továbbra is a féligazságokra adott válaszok professzionális haszonélvezői.

Andrew_s