2016. október 31., hétfő

ATV: Műsorajánló tiszteletkörök

Az ATV honlapjára kikerült egy előzetes egy holnap adásba kerülő „Egyenes beszéd”-felvételről. A címe alapján, amelyben azt emelik ki, hogy Havas szerint a DK és az MSZP vezetője is csak makog, biztos sok nézőt fog vonzani az említett pártokból. Vagy sem. Pedig a műsorból kiemelt szöveg szerint akár érdemes is lehet megnézni. Legfeljebb egy verítékszagú élménnyel lesz gazdagabb a kedves néző.

S ezt az állítást valószínűleg akkor is fenn lehet tartani, ha különben egyáltalán nem kell gyenge képességűnek feltételezni sem Farkasházyt, sem Havast. De nagyon nehéz lehet úgy megmondani a követendő irányt, hogy még egy kedvcsinálóba is csak féligazságokat sikerül besuvasztani. Például, egy Farkasházy-idézet szerint: „2014-ben nem volt összefogás, az utolsó pillanatban megállapodtak, addig inkább keresztbe tettek egymásnak”. Amivel nagyon nehezen tudnék vitatkozni, hiszen magam is ilyeneket irkáltam annak idején. Csak a teljes képhez a szárszói dzsembori is hozzátartozik, meg az önmagát elitnek beállító „ellenzéki értelmiség”. Mely utóbbi majdnem olyan fából vaskarika, mint a „baloldali liberális”. Ahogy a vegytiszta liberalizmus sokkal inkább jobboldali, és legfeljebb a Fideszhez képest baloldali ideológia, ugyanúgy az értelmiségi lét egyik alappillére kell(ene) legyen egy önreflexió, illetve a kérdések feltevése. Ha tetszik, a kétség maga. Az igazi kétségek, illetve kérdések sokszor mindenkivel szembeni egyfajta ellenzékiséget jelentenek. A kormány, önmaga felé kérdések nélkül létező ellenzéke alig jobb, mint a túloldal. Csak a hitvilága más.

S a hosszabb kitérő után menjünk vissza Szárszóra. 2013-ban. Ott azt láttuk, hogy felvonult az ellenzéki értelmiség színe és java. Megveregették egymás vállát, és megszámolták a köldökeiket. Majd a színpadra felengedték a Bajnai-Mesterházy párost. Akikben nyilvánvalóan nem volt igény másokat odahívni. A szervezőben pedig láthatóan nem volt szándék másokat odaengedni. Miközben a mindennapi kommunikációból világos volt, hogy az ellenzék sok szempontból felült a saját retorikájának. Pont az önreflexió és a kérdések hiánya miatt. Ami jócskán túlmutatott persze Szárszón. Ahova a házigazda nyilvánvalóan azt hív meg, akit akar, és úgy szervezi meg a haknit, ahogy akarja. De akkor, amikor akár mérföldkőnek is tekinthető a rendezvénye abban, hogy nyár végére kialakuljon egy vezérelvű, mindenki mást, még a potenciális szövetségeseket is elutasító ellenzéki mag, akkor kicsit álfanyalgásnak tűnik Farkasházytól az idézett állítás. Az igazságtartalmától függetlenül.

Ahogy Havassal sem lehetne érdemben vitatkozni abban, hogy „az egykori fideszesek nélkül nem lehet leváltani a jelenlegi kormányt”. Már akkor, ha az „egykori fideszesek” alatt az egykor Fideszre szavazókat kell érteni. Nem pedig azokat az uralkodó széljárásban tengő-lengő politikai szereplőket, akik ide-oda rohangálnak a pártok között. Azt a látszatot keltve, hogy a legfontosabb elv, amit követnek az nem más, mint a képviselői, illetve szakértői javadalmak beseprése. Az egykori Fidesz-szavazók megszólítását viszont nem lehet a jelen ellenzék erényei közé sorolni. Kivéve talán a Jobbikot. Amennyiben azt ellenzéknek, és nem Orbán, a szélsőjobb felé kinyújtott, nyúlványának tekintjük. Esetleg a kormány populista retorikájának gyakorlóterepeként. Az egyéb szervezetekre alig valószínű, hogy szavaznának. Már csak önigazolásból sem. Mert nehogy már még baloldalinak nézzék őket. Nopláne demokratának. Netán liberálisnak. Pfúj! Miközben a kormánnyal szembeni legnagyobb valós blokk mégis csak az a két párt, amelyek vezetője Havas szerint csak makog.

Természetesen vele ellentétben, azért megfordult az 1980-as évek Magyar Rádiójában hírszerkesztőként, és majdnem egy hétig Horn Miniszterelenöki Hivatalának államtitkára is volt. Ahonnan nem az elvei miatt távozott néhány nap után. De ez a meghaladott múlt. S most leginkább egy „valódi kereszténydemokrata néppárt” tagja szeretne lenni. Ami, lássuk be, komoly kihívás lehet. A kereszténydemokratákat ugyanis általában konzervatív és jobboldali pártokként tartják nyilván. Márpedig a kereszténység inkább baloldali eszmerendszer. Már akkor, ha az Új Szövetség iratait és nem a Vatikán-központú egyház működését nézzük. Jézus közössége pedig nem csak demokratikus, hanem kifejezetten kommunisztikus közösség volt. Egy valódi kereszténydemokrata néppárt tehát inkább lenne baloldali, mint sem. Innen indulva viszont akár érdekes is lenne meghallgatni Havas értelmezését arról, hogy a „nem vagyok baloldali” miként fér ezzel össze.

De a műsorajánló alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a szokásos szellemi körtáncról lesz szó a műsorban. Amely alapján néhányan helikopterrel járnak, míg a jelen ellenzék pedig a helikopter maga. A stúdióban pedig mindig, mindenki okos. Ahogy egy blogon is :-)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook