 |
Megtörtént az, amit Pukli István a gigatüntetésnek beharangozott
demonstráción országot rengetőként jelentett be. Az ország nem igazán remegett
bele. Kormányilag sem, de érezhető módon ellenzékileg sem. Az előzmények
ismeretében talán ez a kevésbé meglepő. Sajnos.
A sztrájkkal kapcsolatban, de az egész
pedagógusmozgalommal kapcsolatban sajnos már a februári tüntetés kapcsán
sejthető volt, hogy a kormány látszatintézkedések mentén próbál majd lavírozni,
miközben az akkor ismert vezetők hitelessége sem volt minden kérdőjelektől
mentes. A KLIK sorsa is igazolta az akkor, február
3.-án, leírtakat: „Szinte biztos
vagyok benne, hogy már valaki fogalmazza azt a beszédet, amiben Orbán Viktor, a
pedagógusokat is megértő jó édes apukája az országnak, bejelenti: A KLIK-et
átszervezik, illetve megszüntetik”. Ugyanakkori kérdés volt: “Nem lett volna akkor mégis inkább azzal
kezdeni, hogy a sok ulibuli önérdekvédőt V-alakba állítani, és elhúzásra
bíztatni?” Mely utóbbi kérdés csak hangsúlyosabb lett azt követően, hogy a
sztrájkkal kapcsolatban Gallóné szinte az utolsó pillanatokig mindenféle
ötletekkel hezitált elő. De a sztrájk azért megtörtént.
Korábban próbáltam hangsúlyozni, hogy nem az oktatásügy
van rendben, hanem egy pozitív üzenet azért elkelne a mozgalom érdekében. Ettől
függetlenül igen keresetlen szavakkal, illetve roppant udvariasan, de elég
sokan közölték: hülye vagy apóca. Annak ellenére, hogy nem kellett többet
tenni, mint amivel már többször próbálkoztam. Azzal, hogy a „kettő meg kettő összege
négy” szintjén jelezni: tüntetést szervezni a gőz leeresztésére, de nem állni
elő alternatívával a már futó kormányzati programokkal könnyelműség. Pontosabban
nem is könnyelműség. Tulajdonképpen egyfajta kormányerősítő gesztus. Olyan
kormányerősítő lépéssorozat, amelynek hatására Orbán tényleg akár röhöghetett
is. Függetlenül attól, hogy egy szakszervezeti trubadúr kivágja-e a magas C-t,
vagy sem? Akár odáig elmenve, hogy szinte felséggyalázásnak tekint minden olyan
véleményt, amelyik alkalmatlan a szakszervezeti vezető szentek közé emelésére.
De természetesen ettől még lezajlott az
említett sztrájk. Kicsit nem volt nagy, kicsit hatástalan az első benyomások
szerint, de azért lezajlott. Mielőtt most nagy háborgások törnének ki, annak
védelmében, hogy hatalmas volt: 150-200 intézmény csatlakozásáról vannak
megbízhatónak tekinthető információk. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy
ágazati, vagy ágazatokon keresztül nyúlónak hirdetett általános sztrájk üzenete
még az ágazatban érdekelteknek is csak az ötödét volt képes megszólítani. Ami
azt jelenti, hogy még ágazaton belül sem tekinthető általánosnak a sztrájk.
Annak ellenére, hogy a szervezőnek, még egy feljelentéskével
is próbáltak némi szolidaritásra gyúrni a kormánypárt részéről. Követve azt a
taktikát, ami a korábban kormánypárti segédlettel igazgatóvá lett illiberális
vezetőt igyekszik rágyógyítani a tanár-mozgalomra. Valószínűleg nem
véletlenül.
A kérdés a pedagógusmozgalommal kapcsolatban valószínűleg
nem az, hogy meddig tart ki a lendület. Azzal, hogy megtagadták a tüntetőktől,
a sztrájkra készülőktől a pozitív programot, és a lózungok szintjénél
komolyabban meg sem próbálták megszólítani a szülőket félő, hogy a lendület
akár végletesen megtörik. Köszönhetően annak, hogy továbbra is leginkább csak
valami ellen, és legfeljebb programot pótló pótkiáltványnak tekinthető 12 pont
mellett lehet kampányolni. A szülőknek is kommunikálható alternatív oktatási
program: nincs. Holott február eleje óta akkor is kialakítható lett volna, ha
akkor kezd neki a CKP. Az a CKP, amely a gőz levezetése szempontjából pont
jókor lépett a színre, de amely szakmai alapon akár a diáktüntetések során is
megalakulhatott volna. Lehet persze conteo-nak, ostobaságnak bélyegezni bármit,
de gyanúsan sok az, hogy CKP-szerű szervezet akkor alakuljon meg, amikor a
leghatékonyabban tudja kifogni a szelet a vitorlából. Egy olyan mozgalom
vitorlájából, melynek az egyik arca nyilvánosan jelzi: alapvetően kormánypárti,
és senkit nem akar megbuktatni. Nemhogy kormányt. Miközben a másik arc tudottan
élvezte a Fidesz támogatását, és a saját nyilatkozataiban is a Fidesz, vagy
akár a Jobbik eszmeiségének híve. S mindezek mögött a kormánynak eddig sem éles
ellenzékeként ismert szakszervezeti vezető is igyekszik hűteni a kedélyeket,
húzni az időt, és bizonytalanságba
fullasztani sok mindent.
A „véletlenek” ilyen halmozódása, már csak a tüntetés
kifárasztása okán is, alig kérdésesen a kormányzatnak tesz szívességet. Ebből a
sorozatból a Pukli István által meghirdetett sztrájk sem nagyon lóg ki. Az
előzetes és széleskörű egyeztetések látszólagos hiánya,
az ennek köszönhetően gerjesztett viták szinte borítékolták: nagy tömeget
megmozdító valóban általános, az egy óránál spontán továbblépő sztrájk aligha
alakul ki. Különösen nem a tavaszi szünetet követő reggelen. Amely elég furcsa
időpont egy ilyen sztrájkhoz. Mindaddig amíg szerte nem olvasunk a hírek
között. Mert az utóbbiak között azt láthatjuk, hogy miközben a média komoly
figyelmet szentelt az oktatási ágazat ötödét érdeklő „általános” sztrájknak, értékelt,
puklizott és kontra-puklizott addig a Parlament, szinte a surranó-pályán
megszavazta a rendeleti költségvetés kialakítását biztosító törvényt.
Az illiberális iskolaigazgató meghirdette sztrájk tehát
kétséges eredménnyel szolgált a tanárok számára, de a médiaárnyékban
lépéselőnyhöz juttatatta a hatalmat. Úton a diktatúra felé. Egészen biztosan
véletlenül.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése