2016. március 20., vasárnap

Jön a telihold, és a vonyítás vége

Pedagógusok mozgalma. Mozgalma? Pedagógusoké? Tegyük fel, hogy tényleg. Akkor, ha szakmainak próbálom tekinteni, akkor is látok réseket a leggyakoribb érvek rendszerében, és akkor is, ha politikainak. Alkalmasint, ahogy korábban írtam, sokkal inkább tekintem politikainak, mint szakmainak. Ma már.

Talán kezdetben sem volt szakmaibb, csak kevésbé volt feltűnő a szólamok mögé surranó politika. Nem a szakpolitika, hanem az általános, a hatalomról, a befolyásról szóló ágazat. Az ezzel, pontosabban a mozgalom arcául szegődött figurával kapcsolatos fejre borított érvrendszer egyik sarkalatos pontja az, hogy mivel a mozgalom arcává vált, hát támogatandó. Mindentől függetlenül, és minden körülmények között. Az egyik legbájosabb érvek egyike, hogy Pukli István „bántása” csak megerősíti a vezető pozícióját. Az érv báját az adja, hogy magam pont ezt emlegettem, de ellenkező előjellel korábban. Jelezve, hogy az orbáni kommunikációs gépezet, pont a korábban Fidesz-támogatással igazgatóvá lett egykori MSZP-szimpatizáns óvatos betámadásával érte el a mozgalomra való „rágyógyítását”. Annak az igazgatónak, aki a saját korábbi gesztusai alapján tekinthető most éppen, a most éppen felkapaszkodó Jobbik felé kapaszkodónak. Aki, a vele készült interjúban fejtette ki többek között, hogy vezérelve az autoriter illiberalizmus.

Mely szemlélet aligha a demokrácia veleszületett sajátja. Ahogy aligha a demokratikus jellemzők közé tartozik egy olyan sztrájkfelhívás sem, amelyet az érintettek képviselői is talán a színpadról halottak először. Holott a CKP, a szokásos szólamok alapján, számos pedagógusszervezet esernyője. Abból gondolom, hogy az érintettek is a színpadról hallhatták először, mert azóta is folyamatos vitákat hallok, olvasok arról, hogy érdemes-e, törvényes-e, és szabad-e, ha nem törvényes? Márpedig ezeket a vitákat inkább a bejelentések előtt, mintsem utána szokták lefolytatni. A magam, kétségtelenül ódivatúnak tűnő, demokrácia-felfogása szerint. Miközben teljesen beleillene egy olyan képbe, ami Pukli Istvánt, mint egy politikai kisvezérségbe kapaszkodó karrieristának festené le. Amely képet, tudom, mert olvasom napjában százszor nem szabad lefesteni. Mert annak árnyékában ott a vezérelvűség. Amelyre nem feltétlenül mindenki vevő. Ahogy 2013. augusztusában elég nyilvánvaló volt, hogy ellenzéki oldalon nem garantálható, hogy bejön a vezérelvű stratégia. A rákövetkező választások eredményei ismertek. A pedagógusmozgalom átsodródása ebbe az irányba megkezdődött. Azt aligha azok erősítik, akik erről szólni próbálnak. Szemben azokkal, akik az akár minden elvet félre tevő „egységben az erő, és kussban az egység” elvét próbálják ráerőltetni a kérdezve diagnosztizálókra.

Egyben az utóbbiakat téve felelőssé minden kérdésért, problémáért, ami a pedagógusok mozgalmával kapcsolatban csak felmerülhet. Ami nagyjából olyan, mintha a torokgyulladást diagnosztizáló orvost tennék felelőssé a torokfájásért. Elfeledkezve arról az apróságról, hogy a tüntetésről, a 12 pontról, a CKP munkásságáról csak azt követően lehet véleményt nyilvánítani, hogy megszervezték, kihirdették, megalapították mindezeket. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a szervezők, vagy az ernyőszervezet elhatárolódását a szélsőségektől csak azt követően lehet hiányolni, ha ez nem történt meg. A kérdéseket pedig elég szemellenzős hozzáállás a fentebb említett „kussban az egység” szemlélete mentén lesöpörni az asztalról. Majd boldogan réveteg mosollyal körbeugrálni felborogatott sakktáblát. De az sem sokkal jobb válasz, hogy „szegények még kezdők”, és azért nem a tüntetések előtt, hanem utána hoztak létre egyeztető fórumot, ernyőszervezetet.

Ez utóbbival kapcsolatban ugyanis elég pár évet visszamenni a tüntetéstörténetekben. Amikor még azt lehetett írni, hogy: „Még éppen csak véget ért az a diáktüntetés, ami az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Hallgatói Hálózat szervezésében indult fórumból csírázott ki”. Jelezve, hogy 2012. decemberében a diákok pontosan tudták: akkor van esélyük egy egységes fellépésre, ha egy fórum megelőzi és nem követi a tüntetést. Arra most nem térnék ki, hogy akkor vajon hol volt egy harminc ezres pedagógustüntetés a diákmegmozdulások megtámogatására, kiszélesítésére? Mert különben lehetett ott tanárokkal is találkozni. S a volt eset, amikor a diákság állt ki a tanárok mellett. 2013-ban. De az a nagy tömeget megmozgató szolidaritási tanártüntetés valahogy csak nem rémlik. Holott az oktatáspolitika akkor sem volt sokkal jobb, és az oktatási rendszer sem volt rózsásabb. Legfeljebb Hoffmann Rózsásabb.

A most megalakított CKP összeszervezésének semmivel nem lett volna kevesebb alapja akkor, mint most. De még most is inkább lett volna indokolt a februári tüntetés előtt, mint utána. Előtte lett volna mód olyan szakpolitikai alternatíva kidolgozásának, amely méltó ellenpontja lehetne minden, a kormányzat, pont ennek hiányába kapaszkodó, felvetéseinek. Legutóbb az NPK „szájába adva” a szakmai kerekasztal szükségességének felvetését. Ugyanakkor a tüntetés keltette feszültség levezetésnek igen hatékony módja volt a CKP meghirdetése. Kiengedve, az általuk végzett munkára való várakozásba vezetve a gőzt. Ami kétségtelenül sokat segíthet a hatalomnak túlélni a feszültséget.

Különösen egy olyan vezetővel a mozgalom élén, aki hangosan artikulálva hirdeti meg az említett sztrájkot. Mely felett, mint említettem már elindult a megtartást övező polémia. Ami tovább erodálja, fárasztja a tenni akarást. Természetesen nem fogom megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon a CKP+Pukli összlet kinek az érdekeit szolgálja inkább? A változtatni akaró tanárokét, vagy a hatalomét? A szakmaiságot, vagy a hatalom-politikát? Nem azért tartózkodok a közvetlen választól, mintha nem lenne véleményem. De talán most még van esély rá, hogy ne elkopott hitelességű szakszervezetek, a Jobbik felé nyitó hordószónokok határozzák meg a holnapok pedagógiai törekvéseit. De, magamnak is ígérve, megpróbálom ignorálni a témát. Elengedve a teliholddal. Elvégre annyi sok jó szekmber mondja, hogy a jelen megoldás a legjobb, és legszebb, hogy muszáj lesz elhinni. Ahogy a legyeknek is. .

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook