Pont, pont..25..12..6..??

Amikor Pukli igazgató úr elmesélte a magántörténelmét, akkor úgy döntöttem: nem reagálok. Mert a reakció nagyjából az lett volna, hogy szimpla előremenekülés. Nem annyira a sajtó, mint szimpla kommunikációs prevencióként az inkompetencia vádja ellen. Amit, ha csak egy vesszőt is hozzátett a Civil Közoktatási Platform (CKP) most közzétett 12 pontjához, teljesen megértek.

Mert közzé tették ám azt a tucatnyi pontot. Az eredeti 25 ponthoz képest máris a felére olvadva. De közzé tették ám! Tényleg érdemes a pontokat elolvasni. Intő példaként. Leginkább. Leginkább azért, mert tipikus példája annak, hogy miért nem lett volna szabad, miért volt ordas felelőtlenség gyakorlatilag biankó felhatalmazást kérni a pedagógusoktól a CKP munkájához. Nem. Nem a munkájához, mert ilyen 12 pontot szinte bárki, bármikor tud alkotni. Ahogy, a szintén a Facebook-on, már olvasható alternatív pontsorozat. Amelynek mintájára sorra születhetnek majd azok a pontsorozatok, amelyek akár jobbak is lehetnek a CKP, egy tüntetéssel előre megerősített pontjainál. S akkor nem is szóltunk azokról a szempontokról, amelyeket a szülők igencsak ezt megelőzően megfogalmaztak. Pedig érdemes lett volna talán, ha a sok-sok szakember a személyeskedés határát súroló, és több internetes fórumon olvasható, arcoskodás helyett tényleg nekiül alkotni.

Addig is álljon itt a CKP alkotása címszavakban:

1. Az érettségire vonatkozó módosításokat halasszák el!
2. A középfokú szakképzési rendszerben a kormány által tervezett minden változtatást azonnal függesszenek fel! Biztosítsák mindenkinek a lehetőséget a középfokú végzettség megszerzésére!
3. Csökkenteni kell a tanulói terheket!
4. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek méltányos és eredményes ellátásáért azonnali, kármentő intézkedések szükségesek!
5. A kormányzat tegyen azonnali intézkedéseket a roma tanulók növekvő szegregációjának visszaszorítása, a diszkrimináció minden formájának hatékony tilalma érdekében!
6. Követeljük a tankönyvválasztás tényleges szabadságát!
7. A pedagógus életpályához kapcsolódó minősítés és a pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét azonnal fel kell függeszteni, a folyamatban levő eljárások befejezésének kivételével!
8. Azonnali hatállyal teremtsék meg a nyugdíjas pedagógusok továbbfoglalkoztatásának jogszabályi kereteit! Szüntessék meg a létszámstopot!
9. A pedagógusok kötelező óraszámát 22 órában kell rögzíteni, el kell törölni az ezen felüli kötött munkaidőt!
10. Követeljük az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását!
11. Elvárjuk az oktatással kapcsolatos őszinte és nyilvános kommunikációt!
12. Új alapokra helyezett, az elért eredményekre építő közoktatási rendszer kidolgozását kell azonnal elkezdeni!

Kifejtve a Facebook-on vannak a pontok. Elolvasni mindenképpen érdemes. Már csak azért is, hogy mindenki meggyőződhessen róla: nem csak a címsoros felsorolás hagyhat némi hiányérzetet maga után. Nem véletlenül. Az „Azonnali követelések”, mint cím ugyanis orientál. Pont azt a csapdát rejtve, amiről írtam korábban. Kormányzati kegygyakorlássá silányít minden teljesítést. Részteljesítést is. Egy percig sem vitatva azt, hogy a részletezésben nagyon sok féligazság van. Olyan, amivel sok szempontból, és első indulatra egyet is lehet érteni. Csak az a másik fele maradt el valahogy. Olyanok például, mint:

• A valós szakmaiság biztosítékai. Ami, az én olvasatomban, túl megy azon, hogy néhány szakmai tekintélycentrum kikiáltja a hitelességet. Ellenben olyan biztosíték, ami valós szakmai, és személyi, de legalább szervezeti felelősséget takar. Szakítva a hazánkban sokszor tapasztalható következmény-nélküliséggel.
• A megvalósításra való bárminemű konkrét, határidőhöz, személyhez köthető utalás. Kapcsolódik az előbbihez. De ahhoz is, hogy ha már követelnek, és azonnal, akkor ennek az „azonnalnak” mikor van a határideje. Mert annyira nem azonnali a jelek szerint, hogy máris az utcán lennének ezerszám a pedagógusok. Amit nem csodálok. Ők már biankó nyomatékot adtak. A többi már nem az ő dolguk A jelek szerint.
• A megvalósítás forrásaira vonatkozó bárminemű utalás. Mert az kétségtelen, hogy az oktatáspolitika egy nagy rakás. Szóval: Az. Azonban megannyi azonnali követeléshez kellene némi fedezet. Ad abszurdum, még a KLIK megszüntetése, egy decentralizált rendszer újbóli felépítése is pénzbe kerül. Ha ki akarták volna fogni a hatalom vitorláiból az erre vonatkozó szelet, és megelőzni a „pedagógusok megint pénzt akarnak költeni az ötleteikre” mottójú vagdalkozásokat, akkor bizony ezt a pontot kimunkálták volna az ott ülő régi motorosok.
• A megvalósításban való részvételre, a társadalmi bizalom kialakítására utaló legcsekélyebb utalás. Nem csak felelősségileg, hanem azon a szinten is, amit már emlegettem korábban: mi a helyzet a tanárok széleskörű alkalmasságának felülvizsgálatával? Mi a helyzet a már fentebb említett személyes, vagy legalább a CKP-ban részt vevő szervezetekre „nevesíthető” felelősséggel? Miből gondolja bárki, hogy széles körű társadalmi szolidaritás nélkül menni fog? Miért hiszi bárki is, hogy a társadalmi szolidaritás éppen olyan biankó módon megszerezhető, ahogy tüntetők tízezrei sorakoztak fel, és adtak előzetes felhatalmazást mindenre? Vagy szintén egy vezérelvű megoldásban bíznak? Vagy tényleg a jelenlegi hatalom kegyeméből szeretnék megoldani a problémákat?

Különösen az zavaró az utóbbiakkal kapcsolatban, hogy vezérelvű, féligazságokon alapuló programja olyan politikai erőnek van, mint például a Jobbik. De történelmileg sem olyan erőket jellemz, amelyek politikailag következetes, nem csak a hatalmat maguk előtt látó képpel rendelkeznek. Holott, ha van olyan pálya, amely természeténél fogva humanista, ha tetszik, baloldali, akkor a pedagógusé olyan.

Andrew_s